Pallai Károly Sándor még csak harminc éves, de több mint húsz idegen nyelven olvas, ír, beszél vagy műfordítást végez. Ő az első magyar költő, aki elnyerte a rangos libanoni nemzetközi irodalmi elismerést, a Naaman-díjat. Károly summa cum laude minősítéssel doktorált az ELTE-n. Óceanista, irodalomtörténész, műfordító, költő, szerkesztő, könyveket is ad ki…

Folytatjuk a vele készült interjú közlését.

 

pallai028

Kutatás közben (Fényes Gábor fotója)

Mikor vált életed részévé a költészet? Mely témák érintenek meg leginkább, amelyből versek születtek?

A költészet és az irodalom már egészen korán életem fontos részévé vált. Szerencsés helyzetben voltam, hiszen nagyapám rendkívül fontosnak tartotta az olvasottságot, a tájékozottságot, és nagy otthoni könyvtárat hozott létre főként a klasszikus, igazán értékes szépirodalmi művekből. Édesanyám pedagógusi pályájának jelentős részében magyar nyelvet és irodalmat tanított, így a tárgyi feltételek és a követendő személyes példa is adottak voltak. Már egészen pici koromban nagyon sok verset és mesét olvasott nekem édesanyám, később pedig, mikor olvasni tudtam, már én magam kezdtem feltérképezni a házi könyvtárat. Aztán sok történelmi, ismeretterjesztő, természettudományi könyvet is a kezembe vettem, idegennyelvi érdeklődésem alakulásával pedig a gimnáziumi évek során már igyekeztem az amerikai és francia költők műveit eredetiben olvasni.

A versírás igazán intenzíven 14-15 éves koromban kezdett foglalkoztatni, és a gimnáziumi évek során is elkísért az alkotni vágyás, bár általában rendszertelenül, és szerintem egy szöveg sincs már meg. Ezeket a verseket a család és sok barát olvasta, egy-két pályázatra is emlékszem. Az egyetemi évek alatt aztán nem nagyon írtam, de ez is rendkívül gazdag és fontos időszak volt, hiszen az egyetem elejétől a pedagógiát és tanári tárgyakat kivéve mindent idegen nyelven tanultam, olvastam.

Erőteljes, új dimenziókat megnyitó élmény volt a török szak, ahol az első perctől nagyon intenzíven tanultunk török nyelven, ehhez aztán az oszmán is jött még, én pedig annak érdekében, hogy később a szakirodalmat is tudjam majd olvasni, oroszul is elkezdtem tanulni az egyetemen. Francia szakon természetesen minden tárgyat franciául tanultunk, ezt pedig első perctől kiegészítette a latin, hiszen erre minden újlatin nyelvszakosnak és történésznek szüksége van. Azért is kiváltságosnak mondhatom magam, hogy szellemi örökség és irodalmi érték szempontjából a világ egyik legjelentősebb irodalmának, a francia irodalomnak a legfontosabb alkotásait a középkortól egészen a kortársakig eredetiben olvashattam, megismerve a megértésükhöz szükséges történelmi, kulturális hátteret is. Nagyon élveztem a tanulást, és szabadidőmben kicsit az amerikai és a spanyol nyelvű irodalomban is próbáltam elmélyülni.

 

pallai029

A Trefort kertben (Fényes Gábor fotója)

A versírásra leginkább az egyetemi évek vége felé, a doktori képzés elején találtam ismét rá, és tanulmányaim sok idegen nyelvű impulzusa, valamint a különböző idegen nyelvű művek hatására ekkor kezdtem idegen nyelven írni. Kezdetben jött az angol és a francia, később aztán pedig a témáktól és a gondolatoktól függően társult még ezekhez a spanyol, portugál, török, szuahéli, kreol, tahiti, román. A külföldi sikerek hatására egyre több helyre küldtem a szövegeimet, és így mára már az Egyesült Államoktól és Kanadától Haitin, Chilén, Észak-Írországon, Anglián, Franciaországon, Dánián és Nigérián át a Seychelle- és a Fülöp-szigetekig, Kínáig, Thaiföldig és Tahitiig nagyon sok helyen jelentek meg verseim. Rendkívüli elismerés volt, amikor elkezdték kérni a verseimet folyóiratok és könyvek szerkesztői, amikor egy Afrikában kiadott nemzetközi antológiába egyedüli európai költőként kerültem be, vagy amikor a Kínában minden évben megjelenő költészeti világévkönyvben egyedüliként képviseltem Magyarországot.

Vannak nyelvi kifinomultság és újítások tekintetében kimagasló szövegek. Ezeket mindig is csodáltam. Leginkább ugyanakkor mindig is az egyén és a társadalom számára kulcsfontosságú kérdésekkel foglalkozó versek érintettek meg, azok, amik az identitásról, a krízishelyzetekről, a szabadságról, emberi jogokról, elnyomásról, interkulturalitásról, háborúkról, nemzetközi konfliktusokról szólnak, azok, melyek olyanoknak adnak hangot, akik a hatalmi viszonyok és játszmák következtében nem jutnak szóhoz. Én is igyekszem ilyen fontos szövegeket írni, olyan verseket, amik számítanak.

 

pallai012

Néhány külföldi könyv és folyóirat, amelyekben megjelentek verseim

Milyen nyelveken születnek meg a versek? Eddig úgy tudom, hogy három köteted látott napvilágot. Miért van az, hogy egyik sem magyar nyelven?

A versek témájuk, a bennük megjelenő gondolatok, hangulatok függvényében más-más nyelvek születnek meg. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy mivel foglalkozom, milyen nyelven olvasok éppen, hiszen amikor egyik kedvenc szerzőm, a kubai Reinaldo Arenas foglalkoztatott, és az ő verseit olvastam, akkor én is spanyolul írtam szövegeket, és ugyanígy történt a tahitivel, a Seychelle-i kreollal és a többi nyelvvel is.

Eddig három kötetem jelent meg külföldön. Soleils invincibles (Győzhetetlen napok) című, francia nyelvű verseskötetem 2012-ben, Mangeurs d’anémones (Anemónaevők) című francia színdarabom és Liberty Limited (Szabadság Kft.) című angol verseskötetem pedig 2013-ban jelent meg. Abban, hogy verseim elsődlegesen más nyelveken születnek, szerepet játszik az érdeklődésem, az, hogy már a gimnáziumi évek idején igyekeztem az amerikai és francia irodalmat, főleg a költészetet eredetiben olvasni. Az egyetemi tanulmányaim kezdetétől pedig nagyrészt idegennyelven tanultam, olvastam mindent, így amellett, hogy irodalmi műveltségem, ismereteim is más nyelvekhez köthetőek, gondolkodásomra is komoly hatással voltak ezek az évek.

Mindemellett pedig minden bizonnyal az is magyarázhatja ezt a számomra viszonylag ösztönös döntést, választást, hogy idegennyelvű verseim nagyon sok helyen tudom publikálni a világban, és a tény, hogy Kínától az Egyesült Államokig, Afrikától Dél-Amerikáig és Óceániáig számos helyen jelennek meg ily módon a szövegeim, szintén komoly vonzerőt jelent, hiszen így sokkal több emberhez juthat el a szövegeimbe foglalt üzenet.

 

pallai05

Dedikálás…

Hogyan érzed, minden segítséget megkapnak kiteljesülésükhöz a hozzád hasonlóan rendkívül tehetséges fiatalok? Neked is volt mentorod, mint ahogyan te a kecskeméti Török Ábelnek voltál?

Bár sok elismerést, megerősítő visszajelzést kaptam már a munkámmal kapcsolatban, igen nagy szükségét érzem a támogatásnak. Úgy vélem, hogy sokkal jobban is tudnék teljesíteni, és még eredményesebben dolgozhatnék, ha adott lenne számomra az intézményi, szakmai és anyagi háttér, ami sok fiatal tudósnak megadatik egy kutatócsoport, egy hosszú távú ösztöndíj, posztdoktori támogatás formájában. Ezek nélkül jelenleg azt is kétségesnek tartom, hogy folytatni tudom-e a munkámat. Szerencsés vagyok, hogy idáig eljutottam. Ez leginkább a családom áldozatos támogatásának köszönhető, és néhány olyan embernek, akik szívükön viselték a sorsomat, a pályám alakulását, és mindig is igyekeztek sokat tenni értem.

Szakmai, és magánéleti, családi téren is említettem korábban ezeket a kulcsfontosságú személyeket, akiknek rendkívüli hálával tartozom. Közülük példaképként egyértelműen édesanyámat, nagyapámat tudom kiemelni, és feleségemre is sok tekintetben példaként tekintek, sok értékes dolgot tanultam tőle. Szakmai értelemben ismét Tóth Réka tanárnőt kell ideidéznem, hiszen nyitottságával, emberségével, támogató attitűdjével olyan légkört tudott teremteni, amiben szabadon alkothattam, tudtam és mertem újítani, volt szakmai kísérés és támogatás, amire mindig számíthattam. Költői, irodalomtörténészi munkámban meg kell említenem Tóbiás Krisztián és a Tempevölgy évekre visszanyúló támogatását, műfordítói tevékenységemben pedig Balázs F. Attila támogat, több ismeretséget, felkérést is köszönhetek neki és igyekszik külföldi költészeti fesztiválokra is kijuttatni.

Köszönettel tartozom még Gáspár István Gábornak is, aki először mutatott be magyar folyóiratok vezetőinek, és ezeknek az ismeretségeknek köszönhetően jelentek meg aztán első magyar nyelvű verseim és fordításaim itthon. Ki kell emelnem továbbá Flora Devatine-t, a Tahiti Akadémia alapító tagját, nemzetközi írót, költőt, akivel a Vents Alizés folyóirat révén ismerkedtem meg. Ő is szerkesztő lett, és jó kapcsolatunknak köszönhetően már 4 éve minden évben visszajár Budapestre, hogy az ELTE-n órákat, előadásokat, felolvasásokat tartson, és könyveket is hoz. Az ő segítsége, támogatása, kapcsolatai nagyban hozzájárultak, hogy értekezésem legjelentősebb fejezetét Francia Polinézia kortárs irodalmának tudtam szentelni. Rendkívüli ember, az óceániai irodalom nagyasszonyaként tartják számon.

A vele való eszmecserék, beszélgetések jelentősen formálták személyiségemet, az pedig, hogy utazásai és előadásai során (Új-Kaledónia, Párizs, Los Angeles, London) megemlíti, hogy mi itt Magyarországon azon világszinten is csupán néhány kutatóhely közé tartozunk, ahol foglalkoznak az irodalmukkal és kultúrájukkal, külön elismerés számomra. Munkám egyik legjelentősebb hozadékának tartom ezt a tudománydiplomáciai eredményt.

 

Tehetség Piactér – Török Ábel és Pallai Károly együttműködése

Ugyanakkor természetesen emellett pozitívumokról is be tudok számolni. Ezek tehetségtámogató programokhoz kötődnek. Sokat jelentett, hogy bekerülhettem az ”50 tehetséges magyar fiatal” közé. Ennek, és az ezt követően jelentkező médiaérdeklődésnek köszönhetően sikerült felkeltenem az érdeklődést a tudományterületem iránt, és közvetett módon ösztöndíjakhoz, szakmai elismerésekhez is hozzájárult a program.

 

Mindenképpen ki kell emelnem a Nemzeti Tehetség Program ”Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíját”, melynek köszönhetően meg tudtam írni egy hiánypótló tudományos könyvet, amit műfordítói szempontból is jelentősnek tartok. Idén másodszor nyertem el az ösztöndíjat. A mostani támogatásnak, valamint a Pécsi Tudományegyetem Francia Tanszéke tanszékvezetőjének, Dr. Bene Krisztiánnak és testvérének, Dr. Bene Adriánnak köszönhetően hamarosan több tudományos könyvem is megjelenik majd, ami igen jelentős eredmény és előrelépés lesz számomra kutatóként.

Bene Krisztiánra mentorként is tekintek számos tekintetben. 5 évvel ezelőtt, egy külföldi konferencián találkoztunk először, és a következő évben már meghívást is kaptam az általuk rendezett konferenciára. Ezt több hasonló esemény követte, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Sok publikációs lehetőséget is köszönhetek neki, és számos pályázat során is támogatott. 2014-ben meghívott óraadónak, lehetőséget adva, hogy a kutatási területemről szerzett tudást oktatásba is átültessem. Jelenleg több könyvem kiadását készítjük elő, ezek megjelentetése pedig nem volna lehetséges a támogatása nélkül. Szerencsés vagyok, hogy ismerhetem Bene Krisztiánt, mert azon kevesek egyike, akire a mai tudományos életben kutatói kiválósága és jelleme, embersége, kedvessége, közvetlensége és segítőkészsége miatt is példaként lehet tekinteni.

 

pallai021

 

A Magyar Templeton Program pedig szintén lényeges mérföldkő számomra számos tekintetben. Nagyon fontos, energiát és motivációt adó visszajelzés, hogy én is bekerülhettem, és a program által kínált rendkívül színvonalas közösségi alkalmak, fejlődésre lehetőséget adó képzések, illetve maga a közösség is olyan bázist és merítési alapot adnak, melynek köszönhetően sokkal tisztábban tudom látni saját céljaimat is. Mivel olyan közösségről van szó, ahol mindenki a kiteljesedésre, képességei kibontakoztatására törekszik, így nagyon könnyű megtalálni a közös hangot is, és számos alkalom kínálkozik egymás megismerésére, a minket foglalkoztató kérdések megvitatására és a személyiségünket, szemléletünket meghatározóan alakító benyomások, élmények megélésére és megosztására.

Most pedig beszéljünk a műfordítói munkásságodról! Hadd dicsekedjem el vele, hogy Fellinger Károly – akinek a verseskötetét franciára fordítottad – felvidéki kortárs költő könyvei az én könyvespolcomon is megtalálhatóak. Ha jól emlékszem, két éve készítettem vele interjút, és megajándékozott köteteivel. Nem csak kiváló költő, hanem nagyszerű ember is! Kiknek fordítottad ez idáig az alkotásait? A kortárs szerzők megkeresnek, megbíznak a feladattal, avagy te akadsz rá az általad fordított alkotásokra?

A fordításra viszonylag későn találtam rá. Emlékeim szerint harmadéves egyetemistaként vettem részt Patrick Chamoiseau martinique-i szerző mesekötetének magyarra való átültetésében két történetet fordítva. Korábban már fordítottam verseket, és az egyetemen is jártam versfordító szemináriumra, ahol több nyelvről fél éven át fordítottunk magyarra számos kiváló alkotást a klasszikusoktól a kortárs szövegekig. Először talán ekkor szembesültem igazán a munka rendkívüli kihívásaival, komplexitásával és a lehetőségekkel, melyeket magában rejt a műfordítás. Hiszen itt olyan könyvről volt szó, ami Franciaország egy tengerentúli területén íródott, egy karibi szigeten, ahol a francia mellett a kreol nyelv is igen lényeges, és folyamatosan átitatja a szöveget, beszüremlik a történetekbe, alakítja a francia nyelvet.

Mindemellett igen különleges, az európaiak számára szokatlan és egzotikus gondolatvilággal szembesülünk, ami gyakran egészen máshogy igyekszik megragadni a számunkra ismerős helyzeteket, tartalmakat, más hasonlatokat, más természeti képeket használva színezi a szövegeket, és olyan növények, gyümölcsök, ételek, szokások és hitvilágbeli elemek szövődnek a történetekbe, amiket sokszor azonosítani is igen komoly kihívás, és még inkább nehéz lefordítani, egy másik nyelvbe áthelyezni. A nem sokkal később megjelent kötetbe bekerültek a fordításaim, és nagyon jó érzés volt egy szép, országosan terjesztett könyvben látni munkám eredményét, de ekkoriban még igen szkeptikus voltam a fordítással kapcsolatban. Hajlamos voltam inkább hangsúlyozni azt, ami a nyelvek közötti közvetítés során elvész, csorbul és elszegényedik az eredeti tartalomból, és kevésbé helyeztem előtérbe a folyamat mágikus voltát, a csodát, ami a műfordítás révén születik, ahogy egy univerzumot igyekszünk egy másik, párhuzamos világegyetem, gondolatvilág és létezési dimenzió jeleivel átírni, abba átmenteni.

 

pallai07

Flora Devatine tahiti íróval, akadémikussal

Sok-sok olvasás, kutatás, szakmai munka következett még, és sok idő telt el, mire igazán úgy éreztem, hogy a fordítás, és különösképpen a műfordítás életem szerves részét képezi, és egyike a legnagyszerűbb szellemi tevékenységeknek, mely sikeresen oltja egybe és keresztezi a nyelvi, nyelvészeti és tudományos tudást a szépirodalommal, a kreatív írással és a művészettel. Önálló és teljes jogú alkotási folyamatról van szó, mely azért mégis két nyelv, két (vagy több) kultúra, két világlátás, két nyelvi és létezési naprendszer között egyensúlyoz, gyakran kötéltáncot járva, feszítve az idegeket és a nyelvek, szavak és a szintaxis határait, figyelembe véve a jelentési mezőket, a kulturális felhangokat, egyszerre próbálva alkalmazkodni a két univerzumot uraló nehézkedési erőhöz és vonzási-taszítási törvényekhez.

Doktori tanulmányaim idején, illetve az általam alapított folyóirat szerkesztésekor már belső igényként, megkerülhetetlen szükségszerűségként vált ismét jelenvalóvá életemben a fordítás. Disszertációmban használtam spanyol, portugál, különböző kreol nyelvű és tahiti forrásokat is, ezeket pedig franciára kellett fordítanom, hogy illeszkedjenek az értekezés nyelvébe, valamint, hogy hozzáférhetővé, olvashatóvá váljanak a dolgozatot olvasók számára is. Így az eredeti szövegrészek megadása mellett igyekeztem átültetni a részleteket franciára is.

A Vents Alizés folyóirat esetében gyakori volt, hogy egy számban akár 6-8 nyelven is közöltünk szövegeket. Egyértelmű volt, hogy amennyiben lehetséges, ezeket is elérhetővé kell tenni valamilyen világnyelven, hogy minél szélesebb közönséghez juthassanak el. Fordítottam rövidebb tudományos írásokat, magyar művészek külföldi bemutatásához készült szövegeket, szerződéseket, pénzügyi, befektetési honlapot, orvosi papírokat is.

 

pallai031

 

Megfogalmazódott bennem az igény, hogy az általam kutatott, rendkívül gazdag, színes és tartalmas irodalmakat, költeményeket magyar nyelven is hozzáférhetővé tegyem. Ezen törekvésem felkarolásában különösen is köszönettel tartozom a Tempevölgy folyóirat főszerkesztőjének, Tóbiás Krisztiánnak, aki először vetette fel, hogy fordításaimat érdemes lenne egy olvasást, értelmezést megkönnyítő tanulmánnyal kiegészíteni, és ezeket azóta is nyitottan fogadja, és rendszeresen helyet biztosít nekik a lapszámokban. Két éve írtam egy magyar nyelvű tanulmányt Tahiti, illetve Francia Polinézia irodalomtörténetéről, ezt pedig tahiti versfordításaimmal gazdagítva jelentette meg a lap.

Szintén a Tempevölgy kiadói szándékának támogatásával sikerült tavaly elnyernem a Nemzeti Tehetség Program kutatói ösztöndíját egy magyar nyelvű irodalomtörténeti könyv megírására, amit a Karib-tengernek, pontosabban a karibi holland szigeteknek és területeknek (Suriname és az egykori Holland Antillák) szenteltem. Ez egy tudományos igényességgel megírt, de közérthető, ismeretterjesztő formában íródott, az irodalomkedvelő nagyközönségnek és a szűkebb szakmai közösségnek egyaránt szánt munka, melyben a vizsgált területek földrajzi, kulturális és történeti jellegzetességeit áttekintve követem végig az irodalomtörténetet az első modern írott irodalmi alkotások megszületésétől (18-19. század) napjainkig.

A műfordításhoz mindez úgy kapcsolódik, hogy a könyv egyben antológia is: több mint 70 verset fordítottam az adott területek, szigetek költőitől számos nyelvről. A munka különlegességét adja a területek ismeretlensége és feltérképezetlensége mellett (ez az első részletes magyar nyelvű mű a témáról) az is, hogy 5 nyelv esetében (szranan, szarnami, szaramakka, papiamento, aukan) ezek az első magyar versfordítások. A Tempevölgy folyóiratban azóta megjelent a karibi holland szigetekről és Suriname-ról szóló összeállítás is, így ezek a területek és témák is egyre ismertebbé, magyar nyelven is elérhetővé válhatnak.

Bár sokat fordítottam magyarra, és még többet írtam különböző nyelveken, az első igazán jelentős versfordítási feladatot Fellinger Károly műveinek franciára való átültetése jelentette a számomra. Megtisztelő, hogy vele dolgozhattam, hiszen, ahogy ez már a kérdésben is szerepel, nem csak kiváló szerző, hanem rendkívüli, nagyszerű ember is, aki a költészethez és az élethez, az emberekhez is ma már elfeledettnek hitt, kivételes hozzáállással, szeretettel közelít. Nagy öröm volt számomra, hogy felkért, eddigi könyveiből válogassak egy kötetre való verset és fordítsam franciára. Előszót is írtam a kötethez, és egy francia költő barátom révén sikerült kapcsolatba lépnem a párizsi Éditions du Cygne kiadóval, akik vállalták a könyv megjelentetését. Rendkívül élvezetes és tanulságos munka volt, ami sokat alakított fordítói gondolkodásomon, munkamódszereimen.

 

pallai024

Magyar költők kötetei, melyeket az elmúlt évben fordítottam, Párizsban jelentek meg

Később angolra is fordítottam Károly verseit, amiket a fülöp-szigeteki Makata költészeti folyóiratban jelentettem meg, illetve bekerültek a szövegek a Kínában kiadott világköltészeti évkönyv 2015-ös számába is, valamint további francia fordítások jelennek majd meg a neves Traversées belga költészeti lapban, melynek főszerkesztője külön felkérést küldött, hogy küldjünk neki publikálatlan verseket. Szakmai és emberi szempontból is nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy Károlyt megismerhettem. Jelenleg épp Kincsesláda című nagyszerű mesekötetét fordítom angolra, ami a tervek szerint Kanadában és Európában egyaránt megjelenik majd.

A párizsi Éditions du Cygne kiadóval indított magyar költészeti sorozatunk keretében szintén az idei évben jelent meg Petőcz András kötete, a Naissance du visage étranger (Az idegen arc születése), melyet az irodalmi és műfordítói körökben is a legnagyobb példaképek között említhető Georges Kassaival fordíthattam, illetve én lektorálhattam.

Idén augusztusban jelent meg a kiváló magyar költő, Balázs F. Attila Chair impassible (Közömbös hús) című kötete szintén Párizsban, ugyanezen sorozat keretében, melynek verseit én válogattam, fordítottam, láttam el előszóval. Örömmel merültem el a szerző világában, és nagy élvezettel adtam át magam nagyszerű versei lüktetésének, ritmusának, egyedi világának.

Lehetőségem volt Tóthárpád Ferenc csodás költeményeit is angolra fordítani, ezeket tengerentúli folyóiratokban szeretnénk megjelentetni. Tóthárpád Ferenc egészen egyedi, manapság egyedülállónak mondhatóan kifinomult, klasszikus stílusú költő, aki az aktuális tendenciák ellenére sem mondott le róla, hogy szövegeivel minőséget és értékeket közvetítsen. Verseinek rímelése, hangzása és tartalmi igényessége legnagyobb költőinket idézi, és gyakran juthat róla eszünkbe Weöres Sándor, vagy akár Kosztolányi és Tóth Árpád is. Terveink között szerepel egy angol nyelvű verseskötet megjelentetése is.

Ezek mellett Denis Emorine francia költőbarátom verseit is fordítom időnként, első magyar nyelvű kötetén dolgozom. Seychelle-i, mauritiusi, guadeloupe-i és haiti kreol, valamint tahiti nyelvről is szoktam magyarra fordítani. Verseimet általában irodalmi lapok elektronikus oldalain igyekszem megjelentetni, hogy minél nagyobb közönséghez eljuthassanak (Tempevölgy, Szőrös Kő, Drót). Ki kell emelnem, hogy a Tempevölgy folyóiratnak, és személy szerint Tóbiás Krisztián főszerkesztőnek is igen fontos szerepe van abban, hogy mára már a műfordításnak is jelentős energiát szentelek, és fontos feladatomnak tartom, hogy közvetítsem a világ távoli tájainak irodalmát.

 

pallai06

Denis Emorine francia költővel

Az a befogadó, nyitott, értékek iránt elkötelezett légkör és közeg, amit ő megteremtett az elmúlt években, nagyban hozzájárult, hogy ebben az irányban is tevékenykedem. Kállay professzor úr mellett ő vetette fel elsőként, hogy nagyon érdekes volna, ha az általam kutatott irodalmi műveket magyarra fordítanám, és ezeket kultúrtörténeti háttérbe ágyazva ismeretterjesztő formában publikálnám. Azóta a folyóiratban jelent meg fordításokkal kísért tanulmányom Tahiti, Suriname és a karibi holland szigetek irodalmáról is, és Krisztián támogatása is igen jelentős szerepet játszott abban, hogy megírtam első magyar nyelvű monográfiámat.

Nagyon szerencsének mondhatom tehát magam a rengeteg értékes ismeretségért, barátságért, melyeket az irodalomnak és a műfordításnak köszönhetek, és rendkívül megtisztelő, hogy a szerzők maguk keresnek meg, és kérnek fel műveik fordítására.

 

Folytatjuk…

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások