Van egy hivatalos bemutatkozási szövegem, most mégsem azt másolom ide. Rendelkezem saját honlappal (http.://www.dezsoili.com), sőt többel is, így aki beüti a nevemet a Google keresőbe, meglehetősen sokat tudhat meg rólam. Élesden születtem, egy kis városkában a Királyhágó lábánál. A 80-as évek elején jöttem férjhez Magyarországra, akkor, amikor ezt egyáltalán nem nézték jó szemmel sem itt, sem ott. A rendszerváltásnak akkor még halvány reménye sem volt. A határok átjárhatatlanok voltak, nekünk, a határ túloldalán rekedteknek teljesen.

A Kiskunságban, Ócsán értem anyává, feleséggé, majd a Biharság egyik apró csücskében, Nagyrábén találtam otthonra a férjemmel és két fiammal. Mind magánéletemben, mind hivatásomban emberi felfogás szerint mérhetetlen, elképesztő magasságokat és mélységeket éltem meg. Ez jellemezte egész eddigi életemet, és talán ez a rendkívül nehéz, ám hatalmas kiváltság vezetett az irodalom és képzőművészet irányába, hogy mindazt a csodát, amit megkaptam Istentől, átadhassam olvasóimnak, a képeimet szemlélőknek.

Ritkán beszélek a magánéletemről, mert nem szeretném, ha írásaimat, képeimet egy adott személyhez kötnék. Sokszor, sok helyen elmondtam, tartom is magam hozzá, akár verset, akár novellát vagy regényt írok: annak egy olyan kabátnak kell lennie, ami passzol bárkire. Ha mögötte látják az alkotót, már nem magukra próbálják fel, hanem kutatni kezdik a mondanivaló okát.

Sok mindennel foglalkozom. Az első nagy szerelmem az írás, a második a festészet és a harmadik, ha lehet ezt rangsorolni egyáltalán, a népzene. Persze, a valóságban ezek egyenrangú felek a szívem legmélyén szorosan összeölelkezve. Talán ezért is szeretek leginkább virágokat festeni. Bármit ki lehet fejezni egy virágos csendélettel. Ugyanilyen visszatérő motívum a természet és a virágfestészet a verseimben is. Hímzek, festek tollal, szívvel, dallal, ecsettel. Örömöm telik mindenben, amihez hozzáfogok, így az internetes grafikában, az újságírásban és a honlapszerkesztésben egyaránt.

Mikor és ki fedezte fel, hogy kiváló kézügyességgel áldott meg az ég? Kitől tanultad a festészetet? Van-e példaképed, mestered?

Már kora gyermekkoromban képzőművészeti iskolába irányítottak volna a tanáraim, majd egy rövid ideig a Kortárs Színpad 72’ nevű, Hajdú Géza színművész által vezetett színi tanodába jártam. Szüleim hegedülni taníttattak. Nagyváradon az akkori Mogyorós Sándor Gimnázium néptánc együttesének is tagja voltam. Végül mégis teljesen más irányt vett az életem: 26 éven keresztül katona, majd nyomozó lettem. Negyven éves koromig folyamatosan tanultam a család és a munka mellett. Ma már nyugdíjas vagyok.

Példaképem sok mindenki lehetne (Frida Kahlo, a nők közül), nehéz lenne felsorolni, de az igazi példaképem mégis az édesapám. Ő is roppant ügyes kezű ember volt, szépen festett, faragott, szobrászkodott. Korai halála nem tette lehetővé, hogy átadhassa minden technikai tudását, titkát, így leginkább autodidakta módon tanultam. Szilaj vagyok, ritkán fogadok szót, ez így van a művészetek terén is. Hiszem és vallom, hogy a ma festőjének különös a küldetése, precíz hasonmást kattintson a fényképész, nekünk hagyják megörökíteni a pillanat szépségét, a lélek harcát. Talán ez a saját, különleges hitvilág nyomja rá bélyegét a verseimre is.

Hány kiállításod volt, amióta festesz?

Műveimet vászonra festem olajjal és akrillal. Általában ecsettel, ritkábban festőkéssel dolgozom.

Önálló kiállításaim:

– 2008.08.18. Nagyrábé Művelődési Ház

– 2010.12.05. Nagyrábé Református Gyülekezeti terem

– 2011.04.08. Földes Művelődési Központ

– 2013.03.08. Nagyrábé Művelődési Ház

Folyamatosan utaznak a képeim, csoportos kiállítások tucatjait járták be az elmúlt 5 év folyamán. Július 12-én 17 órás kezdettel nyílik egy tárlatom „Lélekszirmok” címmel Nagyszalontán, a Nyugdíjas Érdekvédelmi Egyesület és az Arany János Emlékmúzeum meghívásában. Helyszíne igen megtisztelő, az Arany Palota Nagygalériája, ahol Bagosi Imre Tibor képzőművész fogja a festményeimet méltatni. Ugyanezen alkalommal mutatjuk be egyik legújabb regényemet, a Boldát a Partium olvasóközönségének. Majd szeptemberben Takács László festőművész galériájának vendégeként nyílik egy teljesen új tárlatom Hajdúböszörményben, könyvbemutatóval egybekötve.

Hogyan jött a versírás? Vagy talán a versírás megelőzte a festészetet?

A versírás volt először, már kora gyermekkoromtól közölte verseimet a kolozsvári Napsugár Kiadó. Kamaszkorom szerelmes korszakait is lírában örökítettem meg. Ezekből egy füzetszerű kiadvány jelent meg a hetvenes évek végén Nagyváradon (Ketten…veled…csendesen…). Később a festészetre fektettem nagyobb hangsúlyt. Édesapám halála elvette a kedvemet a művészetektől, így hosszú évtizedeken át sem nem írtam, sem nem festettem. Egy jókor jött, súlyos betegség döbbentett rá, hogy elő kellene vennem újra a tollamat és az ecseteimet. Eleinte csak verseket, később már prózai írásokat is publikáltam.

Hol jelentek meg a verseid? Köteteid is megjelentek már?

Az elmúlt három évben hét kötettel ajándékoztam meg olvasóimat. két verses (Világot alkotom máglyának 2010, Őszbetért 2011), három novellás (Tündérkert 2010, A Kincs I 2011, A Kincs II 2012) és két regénnyel(A megálmodott világ 2011, Bolda, az utolsó igazi sámán 2012).

Megszerkesztve, kiadóra vár több könyvem is, van közöttük verses, novellás, egy újabb regény és régi nagy álmom, „A zsák” című drámám. Az utóbbi volna szívem titkolt csücske. Természetesen ettől is nagyobb öröm lenne, ha valamelyik színházi szakember nyitná fel elsőnek a drámám borítóját. Modern témát, modern megjelenítésben boncolgatok. Soha sem publikálok önerőből, csak akkor van értelme, ha találok hozzá mecénást. Nagyjaink is ekképpen adták ki műveiket, megkeresvén a kiadó személyét, majd felkutatva a piacot. Bár nem illik beszélni róla, de a könyvkiadásban minden egyéb értéke mellett a könyv
mégis csak egy árucikk. Ha senki sem veszi meg, nem érdemes pénzt fektetni bele. 17 úgynevezett elektromos könyvem jelent meg, részben azért ilyen sok, mert magam szerkesztem őket. Ezek többsége rendelkezik ISBN számmal is, folyamatban van a MEK-be való feltöltésük. Néhányat honlapomon is el lehet olvasni.

A költészetben kik a példaképeid? Van-e mentorod, elfogadod-e a kritikát?

Sok mindenkit említhetnék, Szabó Lőrincet, Adyt, Tóth Árpádot, Nagy Lászlót, Byront, Hopkinst, Csehovot stb. Beckett pályája és méltatlan nélkülözöttsége a mai napig szíven üt, szerintem egyik legjelentősebb író-költője az elmúlt századnak. Romániában nőttem fel, Erdély szellemisége, irodalmi küldetése mély hatással volt és van rám: Áprily, Dzsida, Finta, Gulácsy Irén ( akinek egyik főhősnőjének nevét sűrűn használom álnévként is), Jékely, Kós Károly, Tamási Áron, Bajor Andor, Majtényi, de Berde Máriától kezdve most lapokon keresztül sorolhatnám mindazon nagy alkotók nevét, akik meghatározták irodalmi fejlődésemet.

Kortársaim közül nagy tisztelője vagyok Ferdinándy Györgynek, novellái lenyűgözőek. Szívesen olvasom Kukorelly és Závada műveit. Figyelemmel kísérem a kortárs irodalom és művészet alakulását, így felsorolni sem volna lehetséges mindazok nevét, akiket nagyon nagyra tartok, olvasok és szeretek.

Mentoraim? Miután most is egy olyan nemzetközi táborba készülök, ahol igen sokat fogok tanulni, viccesen a Jánosok kezébe adom sorsomat egy kellemes hét erejéig: Szentmártoni, Papp Für és Áfra személyében. S hogy egy kis kedvcsinálót tartsak, hozzájuk hasonlóan jó kezekben leszünk, amikor meghallgatjuk Berta Zoltán, Csender Levente, Farkas Welmann Endre, Ferdinandy György, Gerendás Péter, Herczeg Ákos, Kelemen Erzsébet, Kocsis Csaba, Ködöböcz Gábor, Maria Tereza Reyes, Rózsa Sándor, Rózsássy Barbara, Szilágyi Tamás és Török Péter, Barabás Zoltán, Lipcsey Emőke, Varga Gyula előadásait. De ugyanilyen nagy élmény lesz hallani Asbóth Balázs és Berki Teofil Slam Poetry előadását, felolvasó esteket, zenés műsorokat, vagy Hodosán Dóra Dianna csodálatos versmondását.

Ahogy máskor, most is közösen fogunk tanulni egymástól. Remélem, senkit sem hagytam ki a felsorolásból. Őket mindannyiukat mentoraimnak tekintem, remélem, egy kicsit én is azzá válhatok nekik. Hiszen tanítva tanulni a világ legcsodásabb dolga. Várom a fiatal, tehetséges alkotókkal való találkozást is, a feltöltekezést, amit egy-egy ilyen együtt eltöltött hét nyújt számunkra. Mindenképpen nagy tisztelettel meg kell említenem Tóth Balázst és Baranyai Attilát, mert nagyon sokat köszönhetek nekik is. Attila olyan ember, akinek elég volt megemlítenem, hogy gyermekkorom egyik kedvenc könyvét keresem, máris nekilátott és felkutatta. 

Tóth Balázs minden igyekezetével azon van, hogy alkotói mélypontjaimat is régebbi műveim publikálásával hidalja át. Meg kell említenem még egy teljesen más irányú mentoromat, Kiss Jutkát, akit az internet világában LadyJ-ként ismer a közönség. Tőle tanulom folyamatosan az interaktív grafikák és a honlapszerkesztés bonyolult technikáit. A Bornemisza családdal való kapcsolatom nagy büszkeséggel tölt el. Ihász-Kovács Éva tanítványának lenni hatalmas megtiszteltetés. Nemrégen bekövetkezett halála porig sújtott, még nem tudok szavakat találni arra a nagy fájdalomra, amit érzek. Hatalmas űrt hagyott maga után.

Milyen elismeréseket kaptál, mint festő? Miként díjazták irodalmi vagy közösségi munkádat?

Díjazás szempontjából elkényeztetett alkotó vagyok. A Batsányi-Cserhát Művészkörben is sok neves díjat kaptam (Cserhát József nagydíj arany fokozat 2010, Cserhát Nívó díj arany fokozat 2011, Cserhát Emlék Plakett 2011, Cserhát Örökös tagság 2012), de sok más irodalmi körben is elismerték már munkásságomat. Legmagasabb díjaim egyike az Életmű Nívódíj, de rendelkezem egyműves Nívó díjjal is. Vers- és prózaíró versenyek első, és több dobogós helyezésével, civil kitüntetésekkel, különdíjakkal, pályázati nyereményekkel, oklevelek tömkelegével. Írásaim eddig antológiákban jelentek meg, folyamatosan publikálok különböző irodalmi folyóiratokban. Évek óta tagja vagyok a háromszoros Aranypáva- és Kazinczy-díjas Nagyrábéi Pávakörnek (két utolsó Aranypáva-díjának részese is), amire legalább annyira vagyok büszke, mint írói, képzőművészi sikereimre. Szintén elismerésnek veszem, hogy a kortárs képzőművész és irodalmi lexikonok interneten is elérhető gyűjtő oldalain is jegyzik a nevemet:

https://www.muveszetek.hu/kepzomuv/kmuvesz.htm,
https://www.muveszetek.hu/irodalom/sirkolt.htm
Nemrégen tudtam meg, hogy a november 24-i születésnapi dátumom így jelenik meg az
interneten: https://www.muveszetek.hu/datumok/11/1124.htm

Hogyan és mikor kezdődött a kapcsolatod a Cserhát Művész Társasággal?

A Cserháttal 4 évvel ezelőtt találkoztam, azóta vagyok hivatalosan is tagja a művészkörnek. Magam szerkesztem a honlapját (https://www.cserhat-muveszkor.hu). A kortársaim című oldalamat (https://kortars.weboldala.net) a kortársaim elektromos könyveinek gyűjtőjeként működtetem saját anyagi forrásból. Az ott található kötetek mindegyikét magam szerkesztettem, nem egyből nyomtatott könyv is lett.

A Batsányi-Cserhát Művészkörön kívül tagja vagyok a Magyar Mecénás programnak, a MAnK-nak, az Aranyecset festőkörnek, a Kazinczy körnek, a Verslista költői körnek, a Magyar Művészekért Alapítványnak, a Kortárs Tehetséges Festők csoportjának, a Kép a falon nevű művészgyűjtőnek. Aktív alkotója vagyok az Élő irodalom – Élő könyv, Szilágyi Marcsi által vezetett irodalmi társaságnak. Ő publikálta saját anyagi forrásból a tavaly ősszel megjelent Bolda című misztikus regényemet. Szülővárosom is meglepett egy novelláskötettel a tavalyi esztendőben, melynek teljes bevétele jótékonysági célt szolgál. Oszlopos tagja vagyok több internetes irodalmi portálnak, mint a Tollal.hu, a Tanítványi láncolatnak, a Magyar Irodalmi Múzeum által működtetett Magyar Irodalmi lapnak, a Poétnak, a Szilaj Csikónak, a Napkútnak és sok-sok más folyóiratnak, napilapnak, irodalmi és képzőművészeti gyűj
tőknek, élő irodalmi köröknek.

Júniusban másodízben veszek részt a Magyar Írószövetség nemzetközi írótáborában, augusztusban a Balaton partjára utazom egy festők pihentetésének szánt eseménysorozatra Szigligetre.

A Cserhát Művészkör Facebook-os fórumát is én hívtam életre, a Bornemisza család beleegyezésével. A művészkör egy cégbíróság által bejegyzett művésztársulat, élőben működő, hivatalosan jegyzett és elismert díjazási jogkörrel ellátva. Pályázatai is államilag elismertek. Természetesen teret engedünk a körön kívüli, publikálni óhajtó alkotóknak is, elvégre ezeken a felületeken bárki saját meggyőződéséből töltheti fel a műveit.

A legutóbbi Cserhát Fesztiválon a Társaság titkári teendőit bízták rád. Hogy fogadtad ezt a komoly felelősséggel járó feladatot?

Nagy megtiszteltetés a Cserhát Művészkör országos titkárának lenni, ugyanakkor hatalmas felelőséggel és még több munkával járó feladatokat ró rám. Régi tisztelője vagyok dr. Ihász-Kovács Évának, aki Márai, későbben Kassák tanítványa volt. Bornemisza Attilához testvéri szeretettel ragaszkodom, tisztelem a család áldozatos, önzetlen munkáját, amivel elősegítik, hogy a profik között a tehetséges amatőrök is tanítványokká válhassanak, publikálási, mentori segítséget kaphassanak. Előttem Osváth István festőművész töltötte be e magas pozíciót.

Kedves Ilona, nagyon szépen köszönöm, hogy egy kicsit megismerhettünk téged. Kívánok számodra minden elképzelhető jót, erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet, kitartást és művészhez illő alázatot.

Dezső Ilona Anna:

Rapsicok

szorgos kezével élethálót sző a gonosz
kifeszítve sok nyomorúsága belsőmben
bölcsen didergő bőr verejtéket sokszoroz
tátong bosszúságverem gazzal körbenőtten

fonalát hozzá
egy pók sodorja cipőmben

csúfolkodó rapsic az ember vad ál- állat
korgó bendője hajtja saját vére ellen
utcasarknyi gyönyörben kéreti borpárlat
utálat kínos nyálát csurrantja eltelten

fonalát mellé
egy pók sodorja kelletlen

ujja pörög javítja a megtépett hálót
hegyes szerszámmal kezében éveket foltoz
ostoba károsult követel igazságot
gyűlölet oltárán rettegő tudás áldoz

egy pókot
a világ felnő a hazugsághoz

 Megváltás

testbe fúródik a bánat
kereszten függ a szenvedés
megváltás a halál
amott játszik egy fénysugár
kárpit reccsen nap elé vág a hold
s mint bírája előtt a vétkes leborul a nép

későre jár

Karácsonyra II.

Karácsony, ige és kereszt nélküli.
Nem kellenek ma már a régi szavak…
Hideg tél helyett a meleg nap süt ki,
felfordult világban hatalmas falak.
Egy megható film a tévében – végre –
ami nem ugyan az, mint tavalyelőtt.
Este gondolnak utcai éhségre,
és feldíszítenek egy élő fenyőt.
Adj, még, hozzad, ami minket megillet,
nem kell nekünk Krisztus, már csak a vegyed!
Idegen hangzású dallam megihlet,
gyermek születik: – Világ Ura? Neked?
Minden dübörgő, menetelő csizma…
Véráztatta köpeny… Koldustarisznya…

 Esti kép… sokadszor

Jöjj, légy a kedvesem…
Beérett a torzszoknyás hold.
Ne hagyj magamra, a félelem
elragad magával, mikor az éj álmot old…
Mert lop… tégedet is elvisz tőlem!
Most még itt heversz lábaim alatt,
látlak, beszélek hozzád, közben
az idő lélekkalászokat arat.
Maradnék neked a székemen,
fogva tartanálak egészen,
kitűznélek rajzszögekkel…
Félhomályban egyesülnék veled:
Szeretnélek édes árnyékom!
Hadd élhessek benned… neked.

Nagy L. Éva

2013. június 30.

Hozzászólások