Debreczeny György két új kötetet is bemutat az idei Könyvhéten. A Syllabux Kiadó (124-es) standján pénteken (17-18 h) és vasárnap (16-17 h) dedikál. A könyvbemutató 16-án pénteken 18 órakor a Nappali Kávéházban (Bp. VI. Vasvári Pál u 3.) lesz, ahol a szerzővel Payer Imre és Köves István, a kötet szerkesztője beszélget.

Szelektív üveghegyeken innen
Syllabux Könyvkiadó, 2017
ISBN978-615-5578-65-6
119 oldal Ára. 2500 Ft

Fülszöveg:
Kezdik megszokni (a) Debreczenyt.
Vagy nem.
Amikor kilép a rivaldára, még meg sem szólal, már megjelenik az arcokon az a jellegzetes, beavatotti közvigyor, lesz, ami lesz, szórakoztatva érzi magát a kedves közönség, azért is érkezett, mulattatva lesz, agy kikapcsol, mimikai izmok készültségbe helyezve.
Számtalan fellépés és számos megjelent kötet után ma is ez a helyzet, s amikor rajongói azt hiszik, már értik, akkor tuti félreértik, s amikor kezdik értelmezni, sőt megmagyarázzák, no akkor már ugyancsak igyekezniük kellene,hiszen fejük felett már kötelékben repülnek az ötcsillagos döglött halak az évszázad mérkőzésére előkészített, műfüves Nemzeti Planetárium felé, s kopoltyú-hónuk alatt vidoran csillan az utolsó szaloncukor, ez lesz a végső, csörgő sztaniolcsokra, akárha kondenzcsíkot húzó felderítőraj rajzolna párhuzamosokat a tavaszi paplan-kék égre, s alant, a kapuk előtt zúg a vedlett ruházatú betűvető közmunkások kórusa: angárd avantgárd! (Köves István, a kötet szerkesztője)

 

Néhány vers a kötetből:

megnézem mindjárt a tükörben

mindjárt megnézem a tükörben
hogy most korona
van-e a fejemen vagy esernyő
pedig úgy látom nem is esik
és a fogamról is lejött a korona

emlékezet nélküli táj ma a vers
költő vagyok esernyője alatt az éjnek
fogamon ott volt a korona
egyszer viszlek magammal esernyő
erre fogja magát az eső és nem esik

a költészet esernyőjének én udvarolok
nyíljon ki mint egy ejtőernyő
hogyha mégis földet érnék
ne üssem meg magamat
ha már a fogamat megkoronázták

pedig az esernyőnek és a koronának
se könnyű a nehézségi erő
emlékezet nélküli költészet a táj
jó lehet még valamire
fogja magát és nem nyílik ki az eső

kinek panaszoljam el koronámat
valóban esernyő van-e most fejemen
megnézem mindjárt a tükörben
hogy akkor valóban
én vagyok-e a költő

 

haikujárvány

olyan természetességgel és szeretettel
tudott minden reggel
döglött halat ebédelni fémdobozból
a tanár úr a drága tanár úr
és közben szeretett szeretettel
hatalmas hülyeségeket mondani

azért beszélek hosszan a tanár úrról
mert rövid ideig tanított nekem
egy végtelen haikut a folyosón
és azt mondta: sapka sál nagykabát
a legnagyobb nyárban mondta ezt
de szerencsére nem hallottam meg

akkor még nem foglalkoztam
Tokióban Geo Mancikával
akarom mondani geomanciával
a rövidsége az ami
hosszúvá teszi a haikut
vagyis a hosszúsága miatt oly rövid

Konstantinápolyban
eposzi méretű haikut konstatáltam
Tokióban járván haikujárvány
ne írjon mindenki esszét a haikuról
a dilettáns szerzők
egyenek inkább diabolikus csokoládét

és akkor most befejezésül elkezdem
ezt az előadást

 

Debreczeny György: sötét lesz
AJ TékaKiadó,, 2017
210 oldal
ISBN 978-615-80396-3-5
Ára 2100 Ft.

A kötet, amely megjelenését az NKA támogatta, Beckett, Queneau és Ionesco ihlette verseket tartalmaz. Az illusztrációkat Miske Emő készítette, a borító is a ő munkája.

Néhány vers a kötetből:

hátrafelé haladsz

hátrafelé haladsz az útvonal
kutyák és gyalogosok
részére fenntartott szakaszán
és nem tudod te melyik vagy

lábujjhegyen állsz
az elnéptelenedett városokban
fejeden fácántollas zöld kalappal
és a vágóhidakon kukorékolsz

a sárga házat rég bezárták
szirénázva kék villogóval
nem jön el érted senki sem
sem isten sem a sintér

sem a sintérek bakók
fácánok zöld kalapok istene
öreg már és nehezére esik
az eljövetel

lábujjhegyen áll
az elnéptelenedett városokban
fején fácántollas zöld kalappal
és a vágóhidakon kukorékol

hátrafelé halad az útvonal
kutyák és gyalogosok
részére fenntartott szakaszán
egy kicsit lázas reumás

isten orrára rászáll a légy
nem látja szegény
de a légy összetett szeme
mindent lát

mindent lát

 

kedvem volna kiönteni a szívem

kollázs Beckett színműveiből

kedvem volna kiönteni a szívem
egy koszos nyári éjszakán
kalapban és felöltőben előlépni
a keleti oldal sötétjéből
tenni öt lépést előre
aztán meg öt lépést hátra
és a nyugati oldal
sötétjével szemben meg-megállni

kedvem volna kiönteni a szívem
egy csésze zöld fehér vagy piros
tea mellett elüldögélni
feledhetetlen szavakkal ecsetelni
a korlátra támaszkodva
hogy korlátlan itt a sötétben a remény
éjszakából álló évek során
nemigen lehet mit mondani

kedvem volna kiönteni a szívem
a legjobb szándékkal
szívesen hajbókolnék kegyelmes úr
az embernek szüksége van
érzelmekre hajra és bókolásra
arra való a szabadság
hogy ne tegyünk semmit
korlátlan itt a korlátnál a remény

kedvem volna kiönteni a szívem
de most az ágytál van tele

 

 

Hozzászólások