Kétszeres Aranytoll-díjas műkedvelő író és költő volt. Munkatársa volt a kecskeméti Róna Rádiónak. A Vadvirág és a Naprózsa című népies irodalmi lapokat szerkesztette. Irodalmi antológiákban, folyóiratokban jelentek meg írásai. Elsősorban Kiskunhalas, Bugac és Zsana történelmi múltját kutatta, s megírta Rózsa Sándor történetét, végigjárva az alföldi betyár útját a szegedi pusztáktól a kufsteini várbörtönig. Czakó Ferenc 2007-ben hunyt el Kecskeméten.

Feri bácsi egy nagyon kellemes, kedves emberként élt közöttünk. Dicsérni nagyon-nagyon tudott! Ha bármilyen szerény tehetséggel megáldott ,,íródeák” került is körünkbe, ő nagyon boldog volt, és dicsért, dicsért, dicsért…

Nyugodj békében, drága Feri bácsi!

Nagy L. Éva

Gyalogúton (versrészlet)

Mert vetés az, mit én most művelek,
Ugart szántok, s „életet” termelek
Szórom a betűmagot, s várom a kikelést,
És néktek adom minden szem termését.

Mi, bolondok

Hányan, de hányan vagyunk
Mi „bolond megszállottak”,
Kiket az „írogatás” miatt
Mondanak el rossznak…

Repül, mint a szélvihar,
Aprócska, keserves életünk,
De mi – úgy hiszem, mindhalálig −
Csak szép szavakat keresünk.

Mit várunk, kapunk érte?
Belénk marnak rút agarak,
De nem halljuk − nem akarjuk −,
Csak keressük a szavakat.

Hozzászólások