Ilonka olyan piaci árus, aki nem tanulta, mégis mindent tud a növénytermesztésről.

– Csorba Lászlóné vagyok – mutatkozik be a kecskeméti piacon szerény kedvességgel Ilonka. – Törökfáiban lakunk az ötvennégyes út mellett. A terület nagysága, melyen jelenleg gazdálkodunk, négyhektáros: négy fólia áll rajta; a többi gyümölcsös, zömében szilva, alma, de valójában mindenféle fa megtalálható nálunk.


– Annyira, hogy a fáink között olyan ritkaságok is vannak, mint a füge és naspolya. A fóliában egynyári virágokat nevelünk, kereskedelmi célra. Esetleg, ha marad hely, rakunk le zöldséget, így például retket is. Nagy részben a párommal ketten gondozzuk őket, de két fiunk is besegít nekünk; szerencsénkre ők a közelben laknak.

– Maga a terület családi örökség: férjem szüleitől szállt ránk, ahogy egy másik, szintén négyhektáros földterület is, melyet az államtól kaptunk a Gerő majori TSZ felszámolása után vagyonrészként. Apósom és férjem ugyanis ott dolgozott. Rajta szilvafákból álló fajtagyűjtemény állt, innen is jött annak idején a gondolat az otthoni gyümölcsös létrehozására. Az itt élő szilvafák időközben kiöregedtek, ma már csak szántóföldként használjuk a területet; most éppen napraforgóval van beültetve.

– A férjemmel mind a ketten beleszülettünk a tanyasi életbe, de a párom nagyobb tapasztalattal bírt, viszont gyorsan belejöttem én is. Szakirányú végzettségünk nincs, mert az általános iskola elvégzése után a további tanulmányok helyett dolgoznunk kellett. Az egy más világ volt. Nekem ez személy szerint még ma is nagy szívfájdalmam, mert szerettem volna tanulni. Vigaszt nyújt ugyan a tény, hogy szeretem a munkámat, és jó érzéssel töltenek el a dicsérő szavak, melyek a magam által nevelgetett növényeimnek szólnak. De az űr, amely a hiány nyomán lépett fel a lelkemben, most is ott tátong. Azután arra gondolok, hogy nem is biztos, hogy egy iskolai végzettséggel végzett munka megtöltené a mindennapjaimat annyi jó érzéssel, mint amit akkor érzek, mikor a virágcsokraimat állítom össze, vagy éppen egy koszorút készítek el. Mondták már többen, hogy van érzékem hozzá, mert olyan szépen, szakértelemmel alkotom meg őket, mintha tanulmányok állnának mögöttük. Pedig a kezeimből kiadott munka csak szívből jön.

– A zöldség és gyümölcstermesztésnél már egy kicsit más a helyzet. Ott szükség van az évek alatt gyakorlatban elsajátított szaktudásra. Mostanra már mi is igyekszünk felzárkózni és a legkíméletesebben gondozni a növényeinket. Például a régen alkalmazott szerves trágya használatával ellentétben most már marhatrágya granulátummal tápláljuk a földet.  A tápoldatot vagy a csepegtetőrendszeren történő öntözéssel vagy a traktor által szétszórt ventillátoros permetező segítségével juttatjuk a kívánt területre vagy felületre.

– Tavasszal használunk erősebb permetszert. A folyamatot két hetente ismételgetjük, attól függően, melyik növényt meddig lehet permetezni. Például az alma utolsó határideje az augusztus. Fontos, hogy érés előtt mindenképpen be kell fejezni ezt a műveletet úgy, hogy fogyasztás előtt meg legyen az egy hónap permetezés mentes időszak.

– Gyümölcsösünk büszkesége a szilva, fajtagyűjteményünk tulajdonképpen a férjem érdeme. Bár már nem igazán van helyünk telepíteni, még most is, ha felfedez egy új, nálunk még nem található fajtát, rögtön hazahozza. Talán fel sem tudnám sorolni az összes nevet, melyet e nemes gyümölcsfák kaptak. Sokféle forma- és ízvilág jellemzi őket; a nálunk elnyúló homokos földben jól érzik magukat. Némelyik különösen finom, édes, zamatos. Csak hogy egyet említsek: például a nagyszemű Haganta szilva nagyon népszerű a piacon is.

– Nem panaszkodhatunk: sokan ismerik és szeretik a termékeinket. Itt a piacon ősszel sort állnak a vevők. Az évek folyamán kialakult felénk az a fajta bizalom a részükről, melynek köszönhetően visszatérő vásárlóink vannak, nem is kevesen.  Mi ezt a bizalmat azzal háláljuk meg, hogy továbbra is törekszünk a minőség szinten tartására.

– Visszatekintve az elmúlt évekre, rá kellett jönnöm, nem biztos, hogy minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, de alakíthatjuk úgy, hogy az jó legyen nekünk.

 

 

Puskás Tünde

 

 

Hozzászólások