Családom és egyéb állatfajták; Istenek kertje; Madarak, vadak, rokonok…és még sorolhatnánk a címeket. Biztosan kevesen vannak, akik nem olvastak egy regényt sem a természetet és saját családját is kedves humorral, néhol ironikusan bemutató Gerald Durrell gazdag életművéből.  A természetvédő író 1925. január 7-én született.

Korfu neve nemcsak Sissivel, hanem a Durrell családdal is szorosan összefonódik. Az angol középosztályhoz tartozó Mrs. Durrell férje halála után a ión-tengeri szigetre költözött négy gyerekével. Gerald (vagy ahogy családja nevezte, Gerry) még gyerek volt ekkor. Emlékeit, szinte idillikusan berendezett életüket több könyvében is megörökítette. Ezekből nemcsak az élőlények végtelen tisztelete és szeretete, hanem kielégíthetetlen kíváncsisága és kísérletező kedve is kitűnik.

Könnyen teremtett kapcsolatokat és kötött barátságot a korfui emberekkel, akik mindenféle izgalmas információval látták el a természeti jelenségekkel és a szigeten élő állatokkal kapcsolatban. Gerry felfedező útjai során mulatságos kalandokba keveredett: cirkuszi medve eredt a nyomába, lepkegyűjtővel találkozott, saját kis bárkáján hajózott a part mentén, mindenféle állatokat vitt haza megfigyelésre (családja nem kis bosszúságára). Minden érdekelte, szenvedélyesen vetette bele magát a szabad életbe.

Durrell szobra a Jersey-i Állatparkban

Könyvei érdekfeszítő képet festenek az 1930-as évekbeli Korfu hangulatáról, az ott élő emberek életmódjáról. Gyermeki szemmel rajzol képet testvéreiről: az írónak készülő Lawrence (Larry), a vadászatért és fegyverekért rajongó Leslie és a férfiakat szédítő Margaret (Margó) egyaránt érdekes, már-már különc figurák. Durrell nem járt a szigeten iskolába, magántanárok tanították. Az egyik legemlékezetesebb oktatója a természettudós doktor Stefanides volt.

Hazatérve egy kisállat-kereskedésben dolgozott, a háborúban gyenge egészsége miatt nem harcolt. A világháború után állatgondozónak szegődött el. Öröksége révén lehetősége nyílt állatgyűjtő expedíciók szervezésére Paraguayba, Argentínába, Sierra Leonéba, Mauritiusra, Mexikóba és Madagaszkárra.  Az állatokkal kapcsolatos hozzáállása a korban rendkívül haladó volt: csak jó minőségű eledelt biztosított nekik, a kevésbé ritka és különleges állatokat is ugyanúgy védelmezni akarta, mint a gyűjtők által keresett fajokat. Nézetei miatt sokan elfordultak tőle, és kevesebb munkát kapott.


Anyagi helyzetének javítása érdekében kezdett el humoros regényeket írni, melyek egyre nagyobb sikert hoztak számára. Első házassága 18 év után válással végződött, bár Jacquie, és második felesége, Lee egyaránt hűségesen segítő társai voltak, vele tartottak külföldi expedícióin, támogatták állatvédő tevékenységét. Lee-vel tévésorozatot is készített.

1959 húsvétján nyitották meg a Durrell élete fő művének számító Jersey-i Állatparkot, melyet évekkel később sikerült meg is vásárolnia, ezáltal biztosítani tudta a terület és az állatok jó körülményeinek hosszú távú fennmaradását. Durrell továbbra is működő alapítványa (Durrell Wildlife Conservation Trust)a világ számos országában aktívan részt vesz a veszélyeztetett fajok megóvásában és a lakosság körében végzett oktatási tevékenységben.

Durrell hamvait a Jersey-i Állatkertben temették el. Első szobrát a Miskolci Vadasparkban avatták fel. Több állatfajt is róla neveztek el: orosz éjjelilepke-, madagaszkári monguz- és egy mauritiusi gekkófaj is Durrell nevét viseli.

Weninger Nóra

2014. január 7.

Hozzászólások