Az élet úgy hozta, hogy a családból két fiú (Alex és Márk) elment szerencsét próbálni az angliai Bristolba. Napi skype-kapcsolatban voltunk, de az édesanyjuk, Tímea látni akarta az életkörülményeiket, ezért megkért, hogy kísérjem el. Szívesen mentem, mert kicsi koruktól ismerem és kedvelem a meglátogatni kívánt fiúkat is, az utazást is.

 

Ryanair géppel utaztunk január végén. Csodálatos volt a repülés. A fiúk ragyogó napsütésben vártak bennünket, mivel ott kiegyenlítettebb az időjárás, mint nálunk. Az édesanya megnyugodhatott, mert gyermekeit remek körülmények között találta. Sokat dolgoznak, de megbecsülik őket.

Megmutatták a várost, több napon keresztül nézelődtünk. Bristol nagy kikötőváros az Atlanti-óceán közelében. A kikötő szárazdokkjában bejártuk a Great Britain nevű, a világ első óceánjáró hajóját. Minden úgy van rajta, ahogyan működött, az éléskamrába még a húsok illatát is odavarázsolták. Beöltözhettünk korabeli ruhákba. Ez a fiúknak annyira tetszett, hogy fuldokló nevetésbe torkollott a játék.

Sétáltunk az Avon folyó hídján, és csodáltuk a mesés tájat. A város dimbes-dombos terepre épült, így szinte csak lankás utcái vannak. Érdekes a hajókürt híd és a Mókus domb, ahol sok a mókus, és olyan szelídek, hogy az egyik felszaladt Tímea lábszárára az elemózsiáért. A buszsofőrnek inteni kell, ha fel akarunk szállni, így feleslegesen nem kell megállnia. Az emberek kedvesek és mosolygósak.

Egy napunk jutott Londonra is, utazás közben sikerült a tájat is szemügyre vennünk. Megnéztük a Kensington palotát, ahol éppen őrségváltás volt. A Temze partján láttuk a Parlamentet, a Big Ben tornyot. A London Eye óriási kerekéből az egész város látható. Érdekes a Panoptikum, és persze még több napra is jutott volna látnivaló. A pihenés után életünkben először bowlingoztunk mi, hölgyek, és meglepően jó eredményt értünk el. Esténként azokban az éttermekben vacsoráztunk, ahol a fiúk dolgoztak, és olyan ételcsodákat ettünk és láttunk, amelyek az újdonság erejével hatottak.

A szép napokat könnyes búcsú és egy gyönyörű repülőút követte. Bristolban tavaszias időben szálltunk fel. Gyönyörű volt alattunk a táj, majd később a felhők a napsütésben. Budapesten viszont bokáig érő hó fogadott bennünket, pedig kb. 2,5 órás az út. Igaz, közel 2000 km a távolság.

A két fiút csecsemőkoruk óta ismerem, és sok közös élményünk van, de ez a nyolc nap volt a legkellemesebb és a legemlékezetesebb. Ez volt a hab a tortán!

 

Gyenes Márta

 

 

Hozzászólások