“… csobog a felszín, hallgat a mélység.
ecsettel komponált szín-szimfóniák
         Kék tó felett ködfátyolban
         Úsznak a fehérlő sziklák”
             ( N. L. É.)

Kovács Imre így vall Erzsikéről: a semmiből egyszer csak felszínre tört, mint a vulkán, és remélem, hogy ez az isteni szikra örökké égni fog.
 

brillo3

Erzsike, megkérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

Nyírgyulajban születtem, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Gyerekkoromban kerültem Ősibe, ahol a mai napig is élek családommal. Három gyermekem született, akik már felnőttek, és van három unokám is, akikre nagyon büszke vagyok és imádom őket. Három éve vagyok nyugdíjas. A nyugdíjas éveim aktívan telnek. Mindig van mit tennem, kihasználom a nyugdíjas évek adta szabadságot.

Mi a végzettséged és a foglalkozásod?

Az általános iskola befejeztével kereskedelmi szakmunkás iskolába jelentkeztem. Ami azt jelentette, hogy 14 éves koromtól fogva dolgoztam. Majd elvégeztem a növényvédőszeres tanfolyamot, ezután pedig a boltvezetői tanfolyamot. Ettől kezdve mint boltvezető láttam el feladataimat. Nyugdíjazásomig ebben a szakmában dolgoztam. Kollégáimmal, tanulóimmal a mai napig tartom a kapcsolatot.

brillo1

Hogyan és mikor jött az a gondolat, hogy ecsetet fogj a kezedbe és alkoss?

Ez az elhatározás hirtelen gondolat volt. Sokan kérdezték már ezt tőlem. Nem foglalkoztam vele, illetve nem gondolkodtam hetekig-hónapokig, hogy valamikor festenem kéne. Egyszerűen mentem elintézni valamit a faluba, és a posta melletti épület ajtaja nyitva volt. Mesterem, Ősi Kovács Imre festegetett a festőműhelyben. Kíváncsiságom, na meg a festmények iránti csodálatom vezérelt oda, ami aztán a további életemet meghatározta. Ekkor 55 éves voltam. Nem volt visszaút! Ettől kezdve más irányt vett az életem. Megkezdődött egy nagyon kemény, de csodálatos munka.

Mit ábrázolt az első képed? Kinek mutattad meg?

Az első festményem, sosem felejtem, egy kisméretű kép volt. Folyó mellett kicsi házikó. Örökké bennem marad. Nagyon nagy izgalommal festettem, szinte titokban! Mivel még dolgoztam, késő esténként festegettem. A család aludt, én meg dolgoztam a festményen. Legelőször a férjemnek mutattam meg. Előttem van, ahogy meglepődött. Szívből jött a reakciója! Könnybe lábadt a szeme. Majd a mesteremnek mutattam meg nagy izgalommal. Nagy dicséretet kaptam. Számomra ez volt az első igazi megmérettetés.

brillo2

Mit jelent számodra egy-egy kép megszületése? Hogyan jön a gondolat, hogy mit fog ábrázolni a képed?

Általában már előre megtervezem, hogy mit fog ábrázolni, mi az a téma, amit szeretnék megfesteni. Sokat fényképezek és így anyagot gyűjtök, sok ötletem van. Számomra hatalmas drukk, kíváncsiság, míg egy-egy kép elkészül. Óriási adrenalin növelő, hogy vajon meg tudom-e úgy valósítani, ahogy szeretném. De legtöbbször nekem is kellemes csalódás, ahogyan alakul lassan, lépésről-lépésre a táj, egy-egy házikó, patak, fák, virágok. Ez az, ami ezen az úton tart. Ez az, amiért érdemes festeni. És persze a családom örömére.

Milyen technikával dolgozol? Mit készítesz a legszívesebben: csendélet, portré, tájkép…?

Többségében tájakat, csendéleteket festettem. Következett a virág, ami számomra egy újabb kihívás volt. Az eredmény biztató volt, nagy lökést adott. Szeretek épületeket, templomokat is vászonra vinni. Nagy terveim közé tartozik a portréfestés elsajátítása. Már próbálkoztam vele. Mesterem, Imre szerint menni fog. Most ez lesz a következő kihívás. És amikor megszületik egy-egy kép, magaménak tudom. Ecsetes technikával és késsel is dolgozom. Mindkettőt szeretem.

brillo4

Tudom, hogy az Ősi Művészeti Körben a helyettesi feladatokat is ellátod. Ezen kívül tagja vagy még más művészeti körnek is?

Mindig szerettem az emberek között élni, dolgozni, szeretem az emberek közelségét. Talán a szakmámból adódóan van ez így, de valószínűleg a magam örömére is teszem. Tagja vagyok az Ősi Kolping Családnak. Ebből eredően pedig az Ősi Dalkörnek. Sokat járjuk az országot, hívnak bennünket fellépni, és mi is hívunk vendégeket szerepelni. Elsősorban a festészet területén szeretek dolgozni, tagja vagyok a Székesfehérvári Művészek Társaságának és a budapesti Batsányi Művész Körnek. Ez utóbbi minden esztendőben ír ki pályázatot. Az Ősi Kovács Alkotóműhely ebben aktívan részt vesz. Én is pályáztam több alkalommal, és ahogy mentek az évek, mindig nagyobb eredményeket értem el: Art Díj, Aranyecset Díj, Aranydiploma. Legutóbb Aranyecset és Cserhát Aranykéz Díjat adományoztak nekem. Legbüszkébb a legelső oklevelemre vagyok, amit mesteremtől, Kovács Imrétől kaptam, az Ősi Kovács Emlékérmet a “Brilló stílus” megalkotásáért.

Milyen “tanító” Kovács Imre festőművész akinek az élete is példa mindenki számára?

Ha két szóban kellene jellemezni Imrét, akkor úgy mondanám: Csodálatos és fáradhatatlan! De úgy érzem, ez a két szó mégsem fejezi ki eléggé azt, amit a tanítványaiért és nem utolsó sorban a faluért tesz. Mindent elkövet, hogy a kultúrát és a művészet szeretetét átadja és terjessze az emberek között. Nem beszélve a gyerekekről, akiket a mai napig okít a festészet és a grafika minden titkára. Rengeteg kitüntetést és elismerést kapott, többek közt az írói munkásságáért is. Ennek ellenére megmaradt ugyanolyan szerénynek, ahogy elindult ezen a csodálatos életúton. Vele élvezet dolgozni, mert minden, amit elmagyaráz, megmutat, nagyon nagy élmény számunkra! Ő nem titkolja el a technikákat, különböző fogásokat sem. Ellenkezőleg, azért dolgozik, hogy mindent át tudjon adni a tanítványainak. Azt tartja, hogy nem akarja sírba vinni a tudását, hanem szeretné átadni minél több embernek a nézők és a tárlat látogatói örömére is.

 

brillo6

 

Olyan ember ő, aki nem adja fel, rendszeresen szervez kiállításokat tanítványai és művésztársai számára. Emlékszem, mikor velem kezdett foglalkozni, volt olyan pillanat, hogy én már feladtam volna, de ő hatalmas türelemmel és kitartással biztatott, vigasztalt. Megígértette velem, hogy soha nem adom fel. Ezt ő tudja a legjobban! Az ő élete példa a számomra és mindannyiunk számára. Ő sem adta fel! Ebből merítek, merítünk mindannyian erőt! Imre jelmondata, amit senkinek sem szabadna elfelejteni: ” Az akarat hatalom, mert a semmiből csodákat teremt!” .

Hány kiállításod volt eddig? Sikerül eladni a festményeidet?

A kiállításaim száma 100 körül mozog. Ezekre az alkalmakra nagy erőbedobással dolgozom, készülök. Az országban már több helyen nyílt tárlatom. Arra a kérdésedre, hogy tudok-e eladni festményt, azt válaszolnám, hogy igen is és nem is. Ez nekem hobbi, amit imádok művelni. Ebből nem tudnék meggazdagodni, de még megélni sem. A kiadás több mint a bevétel, de ez nem számít. Szeretem, ha az embereknek örömet okozhatok. Egy-egy kiállítás alkalmával összejövünk, beszélgetünk, ismerkedünk. Megvitatunk egy-egy festményt, ötletet merítek. Biztatást kapok a további munkára! És ez újabb megerősítés számomra, hogy folytassam ezt a csodálatos tevékenységet. Biztos, hogy megmarad az utókor számára. És ez egyáltalán nem baj! Sőt! Legalább a déd-, és ükunokák is “látni fogják”.

brillo5

Lányom és unokám

Milyen álmokat szeretnél még valóra váltani?

Milyen álmokat? Remélem, hogy nem teljesíthetetlenek. Szeretném, ha erőben, egészségben élhetnék még a családommal addig, míg tudok magamon segíteni. Szeretnék legalább addig festeni, festegetni is. És énekelni! A családom mindenben segítségemre van. Köszönöm nekik, hogy az első perctől kezdve testileg-lelkileg mellettem vannak, mióta elkezdtem festeni. Miután az utolsó ecsetvonás is rákerül a vászonra, szinte a család minden tagjának a keze munkája érinti a képet, egészen addig, amíg felkerül a kiállítóterem falára. Nem utolsó sorban köszönöm mesteremnek, Imrének, mert nélküle ez az egész beszélgetés nem jött volna létre. S ha még egyet lehetne kívánni, akkor azt kívánnám, hogy legyen egy festőműhelyem.

Erzsike, nagyon szépen köszönöm, hogy bepillanthattunk az életedbe. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánunk neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet!

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások