Nosztalgiázás Bulgáriában – Bolgár gasztronómia és városnézés Szófiában – Úti beszámolóm 3., befejező részében az utazáshoz kapcsolódó gasztronómiai élményekről és Bulgária fővárosáról, Szófiáról lesz szó. Nem titkolt szándékom, hogy kedvet csináljak egy szeptemberi bulgáriai utazáshoz.

GASZTRONÓMIA

A történetet – ahogy szoktam – távolabbról kezdem. A családi utazásokat a gyermekeink 2-3 éves korában kezdtük (pl. Olaszország, Németország). Külön élmény volt az utazás alatt az étkezés is. Kezdetben 1 fizetésből + 1 GYET/GYES/GYET-ből, később 2 pedagógus-fizetésből kellett kigazdálkodni az utazás költségeit. Így nem csoda, hogy az étkezéshez, amit csak lehetett, itthonról vittünk: tészta, tartóstej, konzerv, az első napokra lesütött hús, füstölt kolbász, paradicsom, paprika, stb. Az ebéd általában útközben ért bennünket. Ha nem volt más lehetőség, akkor a motorháztetőre terítettünk, vagy a földön egy pléden piknikeztünk.

 

   

Egyik utazásunk után a nagyszülők kérdezték a gyerekeket, mi tetszett legjobban az úton. A 3 éves gyermek válasza: „Az, amikor a földön ettünk.”. Vacsorára a szálláshelyen (apartmanban vagy ifjúsági szálláson) a „kőleves” vagy „kockaleves” és a tésztaételek változatait készítettük el. Ebben a műfajban a csúcs az volt, amikor egy németországi „Jugendherberge” műintézményben még vízforralási lehetőség sem volt. A zuhanyzóból nyert forróvízbe tettük a tésztát. A „levesben” a tészta kemény volt, rágós volt, de – mint tudjuk – az éhség a legjobb szakács.

Most térek rá a bulgáriai gasztronómiai élményeinkre. Az apartmanban most is készítettünk „kockalevest”, de volt nálunk házilag készített pizza is. Az önálló főzés viszonylag könnyű volt, mert jól felszerelt konyhasarok volt az apartmanban, és a közeli élelmiszerboltban – az otthonihoz hasonló árakon – meg tudtuk vásárolni az ebédhez valókat.

Amikor a gyerekeink már nagyobbacskák voltak, minden külföldi utazásunkon elmentünk étterembe is, és a helyi ételeket ettük. Ezt gyermekeink ezen az úton is kikövetelték. A naposparti nyaralás utolsó estéjén az üdülőváros főutcáján betértünk egy hangulatos étterembe, és behatóan ismerkedtünk a bolgár gasztronómiával. Ettünk faszénen sült húst, tengerihalat és pisztrángot. Nem maradhatott ki a sopszka-saláta sem. A jó vacsorához bolgár bort és „Serdika” ásványvizet ittunk. Azután következtek a szépséges fagyis, gyümölcsös desszert-költemények. A végén a fizetés sem volt megrázó élmény, inkább kellemes meglepetés. Öt jó étvágyú ember után 70,-Levát (35,-Euro) fizettünk. (A nyaralás végén már megállapíthattuk, hogy az éttermi étkezés és a szállásdíj olcsóbb, mint Magyarországon. Egyebekben hasonló az árszínvonal, ezen belül egyes árucikkek olcsóbbak, mások drágábbak a magyar áraknál.)

SZÓFIAI VÁROSNÉZÉS

Útban hazafelé, Szófiában meglátogattuk bolgár barátomat és kedves feleségét. Mindketten nagyon jól beszélnek magyarul. Ők igazi vendéglátóként megmutatták nekünk Szófia legszebb helyeit.

Egy kis wikipédiás ismertető következik: A történelmi belvárosban, a Serdica/Szerdika nevű városrészben sétáltunk. A közel háromezer éves város nevét az őslakos trák Serdi törzs után kapta. Ezt a nevet megtartotta a római hódítás után is, és Moesia provincia központjává vált. E korabeli romok ma is megtalálhatóak a központban, ahol a metróállomás neve is az ókori elnevezést viseli. A népvándorlás korában a hunok feldúlták és elpusztították. A hunok után érkező szlávok már Szredec néven említik, amit a 809-ben érkező bolgárok átvettek, és egészen a 16. századig használtak.

A Szófia elnevezés a törökök elől beszivárgó görög népességtől ered a 14. századból. 1382-ben kezdetét vette a közel ötszáz éves török uralom. Bulgáriát Rumélia néven átszervezték, és Szófia lett a közigazgatási központja. Az iga alól 1878-ban szabadult fel orosz csapatok segítségével (aminek tiszteletére a középkori orosz hadvezér, Alekszandr Nyevszkij nevét ma is viseli a székesegyháza. A város a független Bulgária fővárosa lett. A 20. században lakossága megtöbbszöröződött. Különösen a második világháborút követő népköztársasági idők rohamos lakótelep-építéseinek köszönhetően a századfordulón még kisvárosból milliós nagyvárossá lett.

Nagyon érdekes volt látnunk az elmúlt századok hódítóinak itt hagyott emlékeit. Különösen a török uralom korából láthattunk szép épületeket, pl. napjainkban is működő mecsetet.
Már sötétedés után utaztunk tovább. A Hotel Dragomanban*** aludtunk, a bolgár-szerb határ előtt. (Mivel visszatérő vendégek voltunk, így a szállás díja 5 személyre 55,-€ helyett 50,-€ volt.)

Hosszúra nyúlt beszámolóm végén magánemberként és utazásközvetítőként (hirosguide@freemail.hu, Tel.: 30/265-1970) is jószívvel ajánlom mindenkinek a bulgáriai körutazást és a tengerparti szállodákat és apartmanokat. Ajánlom a szeptemberi tengerparti nyaralást (nincs nagy tömeg, kedvező árak).

 

Soós Zoltán
HÍRÖS GUIDE Utazási Iroda
hirosguide@freemail.hu
Tel.: 30/265-1970

 

 

Hozzászólások