„Én úgy szeretném, ha a szeretet, a boldogság, a béke fénye égne mindenki lelkében.” (Juhász Gyula)

Biro Melinda nem mostanában tűnt fel az interneten. Emlékszem, amikor Herceg László költővel évődtek. ,,Medve” – mert mi csak így szólítottuk – egy tehetséges többkötetes költő volt, Melinda pedig kezdőként írogatott verseket. Medve tanítgatta őt és zsörtölődött, ha nem jól zengtek a rímek, vagy a szonett nem sikerült szabályosra. Medve elment az égiekhez dalnoknak, mi pedig most rá is emlékezünk. De előbb szeretném, ha bemutatkozna az olvasóknak.

 

biro-melinda1

 

Biro Melinda vagyok. Erdély fővárosában, Kolozsváron élek a férjemmel, mivel a gyerekeink már kirepültek a családi fészekből. Ezért kicsit szomorú a lelkem, szoknom kell a gyermekek nélküli életet. Tudom, élniük kell a saját életüket, ez az élet rendje.

Kérlek, mesélj a gyermekkorodról!

Csodálatos gyermekkorom volt. Szerető szülőkkel áldott meg az ég. Pedagógusok voltak mindketten. Nem csak otthon neveltek: az óvodában édesanyám tanított, az iskolában pedig az édesapám. Példaértékű volt az életük és a nevelésük. A szeretetükből élek ma is.

Van olyan gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk?

Sokáig egyke gyerek voltam. Mindenem megvolt, a természet lágy ölén nevelkedtem. Nagy udvarunk volt, hatalmas kert, gyümölcsfák érlelték gyümölcseiket. A kert végében kis patak csörgedezett, halászgattunk a játszótársaimmal. Mégis nagyon vágytam egy testvérre. Mindenkinek volt az utcában, csak nekem nem. Aztán bekövetkezett a nagy öröm, kistestvérem született. Én voltam a legbüszkébb, sétáltattam a babakocsiban, senki nem nyúlhatott a babához. Tisztába tettem, nehogy édesanyám haragudjon, hogy nem kéri a bilit, már nagyocska lehetett. Óvtam mindentől, ő az enyém volt. Én vállaltam érte a büntetést, hisz én voltam a nagyobb, nyolc évvel idősebb.

 

biro-melinda3

 

Mi a foglalkozásod, hol dolgozol?

Fiatal koromban helyettes tanítónőként dolgoztam a szászfenesi iskolában édesapám mellett. Ő volt a mellettem lévő tanteremben, szünetben mindig kértem a segítségét, hogy jól teljesítsek az órákon. Szerettem a gyerekeket, úgy kezeltem őket, mint a felnőtteket. Sokat tanultam tőlük. Igazságérzetük magas fokú, őszinteségük példamutató. Nagyszerű élmény volt nekem a tanítás. Aztán véget ért, és egy szövetkezetnél dolgoztam, gyerekjátékokat csomagoltam, ellenőriztem. Jobban meg volt fizetve annak idején, mint a tanítás. Jól menő vállalkozás volt. Megszűnt, és újból gyermekneveléssel foglalkoztam, míg szemproblémáim nem lettek. Súlyos szembetegségem van, meg kéne műteni, de nagyon problémás a felépülés.

 

biro-melinda10

 

Mikor mentél férjhez? Kérlek, mutasd be a családodat, a két szép gyermekedet!

1982-ben mentem férjhez. Egy színjátszó társulatban ismertem meg a nagy Ő-t, aki azonnal tudta, hogy én leszek a felesége. A férjemnek van egy vállalkozása, egy varroda, ő a szakirányító. 34 éve vagyunk házasok. Szerelmünk gyümölcse két szép gyermekünk. Lányunk, Beáta 33 éves, fitness edző. Most ment ki Amerikába a vőlegényéhez, és úgy döntött, hogy ott is marad. A fiam 32 éves, orvosi asszisztens, jelenleg Angliában dolgozik. Így maradtunk ketten a férjemmel. A fiatalok megélhetés céljából inkább külföldön érvényesülnek, meg kell értenem az elhatározásukat.

 

biro-melinda2

Gyermekeimmel

Mit jelent számodra a szeretet, a család?

A szeretet nekem éltető erő. Abból táplálkozom, nagyon fontos számomra, hogy szeretve legyek. A családom a mindenem, ezért is hiányolom a gyermekek távollétét. Örömforrás, ha hallhatom a hangjukat, és hogy jól vannak, ez vigasztal most már engem. Családcentrikus vagyok. Ha körülöttem rendben van minden, akkor vagyok kiegyensúlyozott.

Melindám, mikor kezdtél el verseket írni? Mi volt az indíttatás?

Fiatal koromban kezdtem írni verseket. Mindig szerettem az irodalmat, és a versek világa elbűvölt. Aztán férjhez mentem, és elmaradt az írás. Szemműtétre készültem, és nagyon elkeseredtem, hogy mi lesz, ha többé nem látok. Így kiírtam magamból a fájdalmamat, és újra és újra jöttek a gondolatok, írnom kellett. Most ott tartok, hogy napi fontosságú az írás.

 

biro-melinda6

 

Emlékszel még a legelső versedre, amelyet megmutattál másoknak is? Milyen volt a visszajelzés?

Igen, a művészeti csoportokban publikáltam. Emlékszem, Medve Herczeg biztatott, hogy írjak és mindig önmagam legyek. Sok olvasóm van, akik örömmel olvassák a verseimet, és jelzik, hogy ezt nekik írtam. A fontos az, hogy hitelesnek érzik az olvasók, és ennek nagyon örülök. Minden versem a lelkem egy darabja.

Mit jelent számodra a versírás? Milyen gyakran érzed azt, hogy írnod kell?

Minden vers egy újjászületés, egy gondolatbimbó virággá nyílása. Érzem, ahogyan töltődik bennem egy érzelemfolyam, duzzad, amíg ki nem írom magamból. Olyan ez, mint mikor gyereket hozol a világra. Nem tudod, milyen lesz, de benne van minden sejted, és nagyon szereted, téged tükröz. Csak akkor írok, ha érzem ezt a lelki töltődést. Ha nem, akkor nem tudok írni, és nem is kell.

 

biro-melinda11

Színjátszó koromból…

Tagja vagy valamilyen irodalmi vagy művészeti csoportnak?

Számos irodalmi csoportnak vagyok a tagja évek óta. Ott teszem fel verseimet az internetre, és olvasom a társaim írásait is. Jó szórakozás, feltöltődés, tanulnivaló mindig akad. Jó közösségek vannak.

Hol olvashatjuk a verseidet? Jelent meg önálló köteted?

A művészeti csoportokban olvashatók az interneten. Van egy saját oldalam is „BIRO MELINDA VERSEI” címmel. Jelent meg egy kötetem is, nagyon boldog voltam. Antológiákban is jelentek meg verseim. Az oldalamon szívesen látok minden kedves olvasót, és szívesen olvasok véleményeket.

 

biro-melinda5

A Független Írók Szövetsége adta ki ezt az antológiát, melyben az én verseim is benne vannak.

Kaptál már valamilyen elismerést irodalmi munkásságodért?

Nem, még nem kaptam, hisz nem tudok elmenni az ilyen találkozókra. Én messze lakom, a művészeti csoportok előadásait csak a Facebook-on kísérem figyelemmel.

Melindám, emlékszel még Medvére? Milyen emlékeket hagyott benned? Megfogadtad a tanácsait?

Emlékszem rá. Korrekt ember volt, segítőkész. Mindig megmondta a véleményét, nem kertelt, és így tanulhattál tőle. Igen, megfogadtam néhány tanácsát, de hamar eltávozott. Egy évig ismerhettem. Barát volt, és jól vezette a művészeti csoportot, melynek én is tagja voltam. Nem engedte, hogy alacsonyabb szintű csoportokban részt vegyek. Megírta és felszólított, nem való vagyok oda. Igaza volt, megfogadtam a tanácsát. Azt jósolta nekem, hogy négy hónap sem kell (akkor), és remek költő leszek. Szeretném hallani a véleményét most.

 

biro-melinda9

 

Ha lenne egy jó tündér, mit kérnél tőle? Csak egy kívánságod lehet!

Egészséget kérnék, s így minden megvalósítható lehet, csak akarni kell. Sok munkát, tanulást igényel, és tehetség is kell hozzá. A szeretet, ami nekem a legfontosabb, az is jöhet második kívánságként, mert anélkül nem lehet élni. Érzelmek nélkül nem lehet verset írni.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánok neked nagyon jó egészséget! Kívánom, hogy unokák vegyenek egyszer körül, és te csak mesélj, mesélj nekik. Hogy megtudd, micsoda boldogság nagyszülőnek lenni. És verselj továbbra is, ha neked ez boldogságot jelent!

 

biro-melinda4biro-melinda8

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon szépen köszönöm a riportot, kedves Évike, és a jókívánságaidat is. Talán egyszer én is nagymama leszek, és csak mesélek, mesélek, és a verseimet olvasva szeretem majd unokáimat. Földi boldogság vár majd reám, úgy legyen.

 

Biro Melinda versei

Párizsban veled

Csendben megáldalak kedvesem,
hogy Párizsban ott voltál velem.
Piros volt az ősz, mint a szerelem.
Nyugodt szívemet vittem
a nyugtalanság fényes városába.
Hol szerelmünket újra élve,
soha forróbban, mint ölelő karodban.
Megfiatalodott lelkem
sétált a Champs- Elysées-n
Kezedben tartva kezemet.
Mosollyal köszönve meg
csillagos éjszakán szerelmedet.
A Szajnán hajóztam veled.
Párizs, én örökre emlékezem.
Hol a bennünk élő csönd otthona volt e város.
Mesélt Neked s nekem.
Nemes muzsika szólt
az ódon város felett.
Színe a régi,
nekünk mégis új volt,
Hisz először láttuk.
Az Eiffel-torony mosolya reánk,
mint égi fény ezüstje hullt.

Kincseim a nagyvilágban

Mily szép az ember, mikor ember.
Ilyennek neveltem gyermekem.
Az élet útjára tereltem.
De az út oly messzire vitte.
Szívemre ritkán ölelhetem.
A maguk útját járják mindketten.
Boldogan, mégis idegenben,
kivetetten. Két fontos sejtem.
Vérem. Fáj a leválás nékem.
Siratom az elkövetkező éveket.
Legdrágább kincseim
más lelkén pihennek.
Rostál az idő, üzennek a percek.
Kihulltak ők ölelő karomból.
A háttérben maradok.
Nevetek, sírok, sopánkodok.
De lelkem ablakában
nyíló virág vagyok, míg ők boldogok.

Mosolyod arcomra tetoválom

Akkor vagyok én a legboldogabb,
ha lelkem szemével látom arcodat.
Kiszakad testemből a lelkem.
Bolyongok az álmaim mélyén reménytelen.
Holdfényes az éj, se föld, se ég.
Hallom szavad csak én.
Én vagyok a vándorlélek,
ki hozzád álmodban érkezem.
Boldogság-könnyem égeti arcom,
betakarlak, ne fázzon alvó tested.
Most, hogy közeleg a reggel,
hallom csendes szavát.
Összeszedem lelkem,
sorsom ez, elfogadom,
s mosolyod ajkadról ajkamra tetoválom.
Viszem a végtelenbe,
megőrizni Téged,
Könnyeim közt a távolból nézlek.

Már akkor szerettelek

Már akkor megszerettelek,
mikor még nem is ismertelek.
Lelkünk ölelkezett.
Éreztük, lelki társak lettünk.
Lelkünkre ráült az idő.
Csillag-utakon néha összebújtunk.
Virágszirmokon elsimultunk.
Aztán testet öltött e szerelem.
Egyszerre megváltozott minden.
Hiába szerettünk, szerettem.
Örökre megálltál a szememben.
Kezdett felbomlani lelki fogadalmunk.
Más úton haladtunk.
Kiszakítottad kezemből a kezedet.
Odakint szél tombolt a réteken.
Utad sáros volt, sötét.
Halkan reccsent a tócsán a vékony jég.
Nem mehettem veled.
Maradtam összetört lelkemmel.
Még most is érzem bőröd illatát.
És tudom, te már sohasem vársz.
Azóta másképp dobban a szívem.
Nincs már meg az én régi kedvem.
Most is látlak lelki szemeimmel.

 

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

 

Hozzászólások