Nagynénim él Budapesten, nála nyaraltunk a húgommal. Valamiért eleve tudtam, hogy nekem itt kell élnem. Amikor erre lehetőségem nyílt, cserediákként átjöttem tanulni az akkori Kertészeti Egyetemre élelmiszeripari mérnöknek. Az egyetem után 1 évet Szlovákiában dolgoztam mérnökként, majd miután férjhez mentem magyar állampolgárságú férjemhez, átköltöztem.
Újra és újra megköszönöm az ottani magyar iskoláknak azt, hogy megtanítottak az anyanyelvem szeretetére, tiszteletére úgy, hogy egyben más nyelvek tiszteletére is neveltek. És el ne felejtsem azt a biztos nyelvtani tudás, amit mindig megköveteltek tőlünk, akkor is, ha éppen fizika dolgozatot írtunk.

Mikor írtad az első versedet?

2007-ben.

Egyetemistaként nem érezted úgy, hogy neked az irodalommal kellene foglalkoznod?

Amikor egyetemre kezdtem járni, még azt gondoltam, hogy mérnökként fogok dolgozni. Jól tudtam a reál tárgyakat. Az általános iskolában nyertem egy országos (Szlovákia) szintű fogalmazási versenyt, de ez nem volt számomra „szakma”, főleg pénzkereseti lehetőség. Soha nem gondoltam, hogy írni fogok. De tudtam, hogy amit írok, az valamiért nagyon tetszik másoknak. Ezek prózai fogalmazások voltak. Az egyetem elvégzése után nem éreztem jól magam mérnökként, emberekkel szerettem lenni, velük foglalkozni. A kereskedelmen keresztül eljutottam a kommunikációs tréner elnevezésű szakmáig. Ezt tartom mai napig szakmámnak. Ehhez értek.

Hol jelennek meg írásaid, van-e már önálló köteted?

Írásaim először internetes újságban jelentek meg. Ma is közösségi honlapon teszem közzé őket, vagy a saját blogomon. Ezt a szót nem szeretem, de nem tudok rá jobbat. Talán oldalamon? Honlapom is van, de azt nem tudom egyedül kezelni, ezért szégyenszemre elhanyagoltam. Nyomtatásban kétszer jelent meg versem antológiában. Két önálló kötetem jelent meg eddig. Egyik egy irodalmi társaság gondozásában látott napvilágot, a másikat teljesen magam készítettem, kivéve a nyomatást.  Azt hiszem, ennél módszernél maradok.

Mennyire vagy termékeny költő?

Nem tudom, mihez képest. Ha jön valami jó gondolat, akkor leírom.

Mit jelent számodra egy-egy vers megírása?

Akkor éppen csatorna vagyok. A vers vagy prózai írás egyszerűen átjön rajtam keresztül. Magam csak a helyesírást figyelem és a tördelést. Nagyon ritkán nyúlok hozzá később. Olyan, mint amikor a szerelem éppen szellemi szinten szeretne megnyilvánulni. Hiszen a szerelem maga a teremtő energia. Nekem szellemi szinten írást teremt. Másnak mást. Csak engedni kell, hogy áramoljon.

Tagja vagy-e valamelyik Irodalmi Körnek vagy Társaságnak?

Fenn vagyok egy irodalmi honlapon, de nem nagyon vagyok aktív. A számítógép mellett munka közben vagyok, ezért ha nem dolgozom, azonnal kikapcsolom. Munka közben, kikapcsolódásként tudok részt venni közösségek beszélgetéseiben vagy olvasok.

Van-e mentorod, segítőd, aki ellát jó tanácsokkal, és egyengeti a költő kacskaringós, göröngyös útját?

Az utam nem érzem göröngyösnek, Az első vers fürdőkád súrolása közben hangzott fel a fejemben, lecsaptam a szivacsot és leírtam. Aztán meg csodálkoztam. Általában minden írásom így születik. Néha érzem, hogy valami „jön”. De már felhagytam azzal, hogy megpróbálom megírni. Amikor idő előtt nekifogok, észreveszem, hogy fogalmazok. Gondolkodom a szavakon. Akkor azonnal abbahagyom, kitörlöm. És hagyom, mikor bukkan elő, készen, leírni valóan. Ennyi az egész. Az az Út, amin a Teremtő vezet, sima és fényes. Akkor göröngyös, ha letérek róla és saját fejem szerint akarok haladni. Ezt az egész életemben tapasztalom. Ha valami nagyon nehéz: betértem a csalánosba. Ezek fontos kitérők, mert tanítanak. Alázatra, hogy elfogadjam a vezetést, ami belül szól, a lelkemben.
Minden véleményt szeretettel elfogadok. Ha kapok tanácsot, megfontolom és döntök róla. Szinte sosem nyúlok az írásom tartalmi, formai részéhez. Azt megköszönöm, ha a helyesírási hibámra figyelmeztetnek. Egy helyesírási hiba olyan egy írásban, mint egy szép ruhás, ám mosdatlan ember. „Előre megfontoltan” úgysem tudok írni. Ha meg a vers rímmel vagy mértékkel szeretne jönni, figyelek rá. Elég ritka nálam.

Irodalmi munkásságodért kaptál-e valamilyen elismerést vagy pozitív visszajelzést?

Egyetlen hivatalos elismerést kaptam, még általános iskola 7. osztályában. Az említett fogalmazási versenyt. A többit az olvasóktól. Akik visszajeleznek.

Jelenleg hol dolgozol?

Kommunikációs trénerként dolgozom a Diego-nál. Feladatom a próbavásárlói tesztek feldolgozása és az oktatási anyagok kidolgozá
sában való részvétel. Sajnos a személyes oktatásban nagyon keveset veszek már részt. Pedig szeretem.

Munkatársaid tudják-e rólad, hogy a költészet szerelmese vagy?

Szoktam pár kollégámnak is küldeni az írásaimból, van, aki kötetet is vásárolt. Aki fenn van velem együtt a közösségi oldalon, ott megtalál és olvashat.

Kérlek, mesélj a családodról! Ők is itt élnek? Szeretik a verseidet?

Szüleim és húgom a családjával most is Szlovákiában, Gútoron él. Én 7 éves kisfiammal Budapesten élek, a válásom óta egyedül nevelem őt nagy békében és szeretetben. Hálát adok ezért a Teremtőnek mindennap. Gondolom, verseimet szeretik. Amikor átmegyünk Szlovákiába, nem szoktunk erről beszélgetni. Nem beszédtéma, hogy írok vagy nem. Több szó esik a kisfiam dolgairól, a kertről, az ismerősök, rokonok életéről, a mindennapokról.

Titok. A szerelmem, aki a szerelmes versekben jelenik meg. Kedves. Van. Ennyi. Többi a versekben.
És szólíts csak Peonak. Erre „hallgatok”.

Kedves Ildikó, nagyon szépen köszönöm, hogy megoszthattam az olvasókkal életed legfontosabb mozzanatait. Kívánom, hogy minden álmod váljon valóra. Legyen elég hited, akaratod, kitartásod a költészeted kiteljesítéséhez!

Nagy L. Éva

Nyárpihe


Nyár-pihe szállong a kék levegőben,
vízre hajolnak a parti füzek,
Új üzenet vár az ékes időben:
hagyd kialudni a kályhatüzet.

Nap tüze fűtheti langyosra újra,
hol ősszel ültem a régi padot.
Tél szele már milyen messzire fújta:
ott-akkor surranó gondolatot.

Nem nyúlok utána.
Szívembe hívom a Most örömét!
Ahogy a virág sem kérdezget egyre:
Szirmában nyújtja a mag örökét.

Mondd

Mondd, mikor szaladtak kalászba a füvek?
Pitypang napocskákkal pettyezett a zöld.
Reggelre levéllé nyújtóztak a rügyek.
Ujjongó illatot sóhajtott a föld.

Mondd, Te is érzed, hogy egy vagy velem?
Ölelsz gesztenye levelek tenyerén.
Időtlen téren át fénylik a szerelem…
s mosolygunk egy rigón egyszerre: Te meg én.

A Dobos dala

Lágyan libegnek a gyertyák.
Ablakokban fénypont, kezek árnyékolják…
megtalálsz bujdosó.
Halkan koppan az ajtó,
ritmusa volt-dob-szó,
pereg ahogy régen,
csak most lépés neszét féltem hátam mögött.
Akkor csata zajban megdördülő dobban,
hívó erejét szerte kiáltottam!
Gyertek! A Hazáért!

Nem követett árnyék.
Füstje az ágyúnak szememet nem csípte,
kardnak villanása sorsot írt az Égre…
ember az emberre… jaj, miért? ki kérte…és mégis:
Gyertek! A Hazáért!

Honnan jött az Árnyék?
Lehet, hogy a sötét Világossá váljék?
Vagy mindig is itt volt, várta hogy a kezem a sárba tapossa…
Ne gondolj most dobra!
Menekülj! Talán a Hazáért?

Maradjon Dobosa, ki a ritmust tudja.
Csendes koppantásra, ha csak ennyi futja…
az utat a gyertya-pillogás mutatja.
Találsz értő fülre, asztalon a kenyér.
Nem szóltok, mert nem kell:
Együnk. A Hazáért.

Indulj tovább Dobos, nagy magyar városba.
Tizenhárom férfi adja magát Sorsra.
Éld meg a haláluk.
Aztán visszavárunk.
Ne engedd iszonyat lélek-szárítását!
Könny mossa szívedből vészdob kopogását.
Felejtsd el a testet, kit a kötél himbál!
Szorítsd össze szádat, magadban sikítsál!
Mögötted az Árnyék!
Bújj el! A Hazáért!

Kellenek Dobosok, kik a ritmust hozzák.
Hiszek a kezedben, meggyújtod a gyertyát.
Akkor is, ha érzed: mögötted az Árnyék.
Ki mered mondani.
Élek. A Hazáért.

Egri nők

Mit mondanátok egri nők, szavammal, ha szólnátok?
Hatalmas sereg dobol fületekbe a várfal mögül ijesztő, idegen ritmust
és nyekergi dallamát a félelemnek: jövünk!
Rettegve fogod be a füled és csapod nyakon a gyereket, mert kapaszkodott szoknyádba, mint biztos pontba a mában.
Láb alatt van. Keress asszonytársat, ki gyermeket őriz nehéz időben és menj a várfalra, ha szólít:
helyed ott van.
Férfiak. Véresek és füst csípi szemüket, vakulva néznek a lőporos Napba, lesz-e holnapja még mindannyiunknak?
Nem lesz.
Vagy lesz, csak máshol, túl a világi szemeken, hősi halottként lebegve egy másik világban.
És imádkozva értünk, harcolókért.
Súgva fülekbe: nem vagytok egyedül.
Asszony, hová szaladsz, kosárral kezedben?

Hangos szótól zeng a tér, egymásnak estek, kik egymást okolják: ki miben vétkezett és már nem is tudják:
egy a Vár, mit védenek.

És az a lyuk a falon tágul…mindegy ki ütötte?
Nem.
Aki vétkes, megtalálják, de ne egymást bántsátok, harcosok!
Most ideje van a karoknak, falon, egymás erejében bízva.
Add a kenyeret, asszony…kortyoljak a borból, még Eger hegye nevelte…föld, ami miénk.
Kezet fogok veled, ki előbb rámköptél vádakat, várnak a várfalak…
Szaladj Asszony a konyhába, társaidat szedjed ráncba, nem liba per zajlik.
Hajnallik. Félünk.

Mozog a tábor odakint.
Ne öljük hát egymást, idebent.

Szóval, gondolattal, cselekedettel és mulasztással, mivel vétkezni lehet…
ahogy a pap mondja lehajtott fejünk felett.
Új nap. Egerben.
Tegyük a dolgunk.

2013. május 14.

Hozzászólások