„Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.”

Kérlek, mesélj az olvasóknak magadról, életed kezdeti szakaszáról! Hogyan lettél a versírás szerelmese?

Szüleim nehéz fizikai munkát végző, egyszerű emberek voltak, akik földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Már pici koromban libákat, később birkákat, teheneket legeltettem, így egészen közelről megismertem az élet szépségeit és nehézségeit is. Édesapám éveket töltött orosz hadifogságban. Megjárta a Don-kanyart, s a háború borzalmairól sokszor könnyes szemmel mesélt nekem. Gondolom, ennek hatására már kisiskolás koromban esténként, petróleumlámpánál szovjet irodalmi alkotásokat olvastam ( pl. Gorkij: Artamanovok, Mihail Solohov: Csendes Don c. regényeket stb.)

Marikám, hol tanultál, milyen munkát végeztél életed során?

Az általános és a középiskolát is Üllésen végeztem, majd a későbbi szakmai ismereteimet Szegeden szereztem. A Galambosi kis tanyasi iskolában Fontos Sándor festőművész tanár bácsi négy évig festészetet is tanított nekem. Tőle tanultam meg többek között az emberek iránti tiszteletet, az élet értelmét, melyeknek később a 40 évi társadalombiztosítási, munkaügyi ügyintézői munkám során igen nagy hasznát vettem. A Forráskút-Üllés-i Haladás Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben 20 évig dolgoztam, majd Szegeden két nagyobb munkáltatónál az említett ügyintézői szakmában tevékenykedtem. Fajra, nemre való tekintet nélkül, mindig legfontosabb feladatomnak tartottam a beteg, idős és segítségre szoruló embertársaim támogatását. Szeretettel és szívesen végeztem a munkámat, s számomra legnagyobb elismerés mindig az ügyfeleim hálája és megelégedettsége volt.

Mikor kezdtél el verseket írogatni, és kinek mutattad meg először?

Mindig nagyon szerettem levelet írni és kapni is. Az Ifjúsági Magazin c. lap segítségével sok hazai és külföldi barátom volt, akikkel magyar,- orosz és német nyelven leveleztem. Középiskolás koromban barátaimnak rövidebb verseket, iskolai ünnepségekre csasztuskákat írogattam. Ezeket füzetbe gyűjtöttem, amely sajnos egy költözködés során elveszett. Mindig nagyon szerettem olvasni is. Kiválasztott íróim, költőim nincsenek, mert kivétel nélkül nagy érdeklődéssel és szívesen olvasok mindent a régmúlttól napjainkig. Mióta aktívan nem dolgozom, és ha a három unokám mellett időm engedi, egyre több verset írok. Verseimet szívesen rászerkesztem hozzáillő képekre is. A verses-zenés videók nagyon tetszenek, de sajnos én olyant készíteni nem tudok.

Verseidből optimizmus sugárzik, honnan meríted?

Munkám során különböző emberek sorsát láthattam, megismerhettem, s verseim témáit leginkább a reális, a valós életből merítem. Általában optimista vagyok, de a szép szerelmi lírát és a romantikát is nagyon kedvelem. Az élet megtanított arra, hogy a kicsiny dolgoknak is örülni kell, s legtöbbször igyekszem pozitívan mérlegelni a problémákat is. Mindig szívesen írok, mert bízom benne, hogy verseimmel a kedves olvasóknak is talán egy kis örömöt tudok szerezni. Alkotásaimban egyszerű kifejezéseket használok, mivel a versíráshoz semmilyen előképzettséggel nem rendelkezem, de folyamatosan továbbképzem magam ezen téren.

Mit szól hozzá a család, az unokák, hogy a nagyi verseket ír?

2011-ben a helyi könyvtár 50. éves jubileumi ünnepsége alkalmából vers, próza és rajz kategóriában pályázatot hirdetett, ahol a vers kategóriában első helyezést értem el. A kapott jutalomkönyvet s az oklevelet két gyermekem és három unokám mindig büszkén nézegeti. Verseimet örömmel és szívesen olvassák, sőt unokáim iskolai feladatként gyakran az én verseimet viszik az iskolába is.

Hol jelennek meg írásaid? Tagja vagy-e valamelyik irodalmi társaságnak vagy körnek?

Verseimet jelenleg a havonta megjelenő Üllés-i Körképben, és több internetes oldalon (facebook, iwiw, donna , poet.hu, és a MontázsMagazinban ) publikálom. Mivel nemrég kezdtem aktívabban írni, jelenleg keresgélem az újabb lehetőségeket, s az esetleges szponzorokat is. Néhány hónapja a Batsányi-Cserhát Művésztársaságnak és a Literature & Arts Alkotói Rajongói Csoportnak ( LAART ) is tagja vagyok. Számomra igen nagy öröm, hogy a fenti két csoport befogadott tagjai közé, s így több, elismert, híres művész alkotását olvashatom, akiktől még sokat tanulhatok. Ezúton is köszönöm mindegyikük kedves, megértő segítségét és szakmai támogatását.

Szeretnél-e könyvet kiadatni, hogy az unokáid büszkélkedjenek vele?

Természetesen én is reménykedem, hogy az elkövetkező években unokáim büszkén kezükbe vehetik és olvashatják verseskönyveimet. Addig is tovább gyűjtögetem alkotásaimat, amíg anyagiak hiányában kiadót nem találok. Köszönöm a kedves hangú interjút! Befejezésül sok szeretettel ajánlom az olvasóknak néhány kedvenc versemet.

Ne csüggedj…

Élted néha konok, olykor, ha bármi bánt,
Mindig keresd meg a szebbik oldalát,
Ha havat hord a szél, s bánatod bármily nagy,
Ne csüggedj, lesz nyár is, hol süt majd rád a nap.

Hol virágillattal köszönt az üde rét,
Madárdal zengi be a hűs erdő csendjét,
Minden csak érted lesz, érezd,
s majd az öröm
Ott kacag, engedd be, kinn a küszöbödön.

Tudj örülni olykor a piciny csodáknak,
Hisz a napok futnak, gyorsan tovaszállnak,
Boldog csak úgy lehetsz, ha mindig megragadod,
Sajátoddá teszel minden pillanatot.

Mesél a hold

Fátyolát teríti az est a sötét tájra,
Aranyszín palásttal ragyog a kelő hold sugára,
Sok ezernyi titkot sejt az éjszakába,
Míg csillag milliókkal száz határt bejárja.

Mesél szerelemről, mint mennyei csodáról,
A sok ifjú szívről, mely buja vágytól lángol,
Kit elvarázsol, s elér pici Ámor nyila,
S kék madárral repül, a csillagos tejútra.

Mesél szeretetről, mi oly szívekben lobban,
Hol sok ezüst szál csillog őszülő hajakban,
Mesél gondról, könnyről, mely gyémántként csillan,
Hol fohász, fájdalom, hűs széllel elillan.

Megannyi sóhajok szállnak fel az égig,
A csillagok őket is meglepődve nézik,
Már a holdsugár is fényesebben csillog,
Őrzi és fogadja a sok csodát és titkot.

Kicsit elidőzve néz a csillagnyájra,
Mindegyik helyén van, megnyugodva látja,
Lekacsint a földre, mosolyt áraszt rája ,
S jó éjszakát kíván a szunyókáló tájra.

Életünk…

Ó, milyen csodás ez az élet,
Sivár lenne, ha sosem szeretnének,
Ha szép szavakat nem mondanánk egymásnak,
Melyek, mint a harmat, gyakran tovaszállnak.

A szívünk sokszor mámorosan dobban,
Ha eljön a tavasz, szerelemre lobban,
Varázsos illatban, akik ezt megélik,
Mint tündérmesében repülnek az égig.
Szemünkre rózsaszín köd fátyola kerül,
Boldogságtól arcunk víg mosolyra derül.

Máskor szívünk vérzik, s törve, darabokban,
Könny hull a szemünkből, s ömlik patakokban,
Fájó sebeinket búbánat okozza,
A holnap később talán biztos begyógyítja.
Sok bánat, kevés öröm, ilyen az életünk,
Könnyebb elviselni, ha gondtalan nevetünk.
Nem kell, hogy fájdalmunkat mindenki lássa,
Hisz könnyes mosolynak is csodás a varázsa.

Nyári varázs

Kicsi tücsök vígan húzza,
Pénzt sem tűz a vonójára,
Ágról-ágra ugrándozva,
Zöld béka rá táncát ropja.

Nyárfalevél halkan rezzen,
Lágy szellőtől meg-meglibben.
Rigó füttyent, majd trillázva,
Rákezd újabb nótájára.

Virágszőnyeg pirost, kéket,
Nekünk festett a természet,
A csermely is vígan csobban,
Mesét mond a hűs habokban.

Felettünk az ég olyan kék,
Minden vidám, csodás, mesés,
Élvezzük hát, amíg lehet,
Még kicsit az életünket.

Tegyünk félre bút, bánatot,
Használjunk ki minden napot.
Kacagjunk is sokat, nagyot,
Remélve a jobb holnapot.

Reménykedés

E rohanó világban megkopnak a fények,
Halványak a hitek, fogynak a remények,
Várjuk a csodákat, hogy higgyünk a szóban,
Őszintén szeressünk, s bízhassunk a jóban.

Vonatunk csak száguld, utunk, ha véget ér,
Látjuk tán, elérjük, s megleljük, hol a fény,
Éltünk hajója kiköthet az óceán kék vizén,
S célunk fényként csillan a fodrozó víz színén…

Marika, nagyon szépen köszönöm, hogy bemutathattalak a magazin olvasóinak. Ha neked az írás örömet jelent, hát csak írjál, örvendeztesd meg az elkeseredett embereket. Maradj mindig vidám, kívánok neked nagyon jó egészséget!

Nagy L. Éva

2013. augusztus 27.

Hozzászólások