Beszélgetés Molnár László gitárossal – Egy délután margójára – Szombaton délutánra meghívást kaptam Kerekegyházára. Utam egy takaros magánházhoz vezetett, amely Szecsődi György /Gyuri papa/ otthona. Igen, ő hívott meg. Gyuri egész életében a mezőgazdaságban dolgozott vezetőként, de egy életen át a zene, az ének volt a nagy szerelme. Ma már nyugdíjas éveit éli, és mostanság már a zenének és a művészetnek áldozhatja szabadidejét.

Molnár László gitáros – A Blues Power Machine zenekarban 2005-ben

Ami még nagyon fontos számára a családon kívül, az a barátság. Gondolt egy nagyot, és a nemrégen vásárolt házának az udvarán egy szuper kis színpadot állított fel, ahová kéthetente minden szombaton örömzenélésre, verselésre várja a barátait. A családi házhoz tartozik még egy nyitott helység, ahol most egy gobelin kiállításnak adott helyet.

Ebben a nem mindennapi, csodálatos, virágokkal díszített környezetben ünnepeltük meg Arany János költőnket is, és ott hallhattam játszani – többek között – egy nagyszerű zenekart. A zenekar tagjai korombeliek lehetnek, akik a zene által visszavarázsolták ifjúságunkat – legalább egy-két órára. A vendégek némelyike még táncra is perdült. Vallatóra fogtam hát a zenekar vezetőjét és alapítóját, hogy meséljen nekem életéről, a zenéhez fűződő kapcsolatáról.

Kedves Laci, tiéd a szó. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

Molnár László vagyok. Izsákon születtem, de rövidesen Kalocsára költöztünk, így az általános és a középiskolás éveimet ott töltöttem. Felsőfokú tanulmányaim Szegedre szólítottak, első munkahelyem pedig Budapesten volt, majd házasságkötésem után hat évig ismét Kalocsán laktunk.1980 óta Kecskeméten élek, itt találtam meg azt a helyet és közeget, ahol zenei érdeklődésem kiteljesedhetett.

Molnár László – Saját készítésű gitárral – 1970. Szeged

Milyen hivatást választottál magadnak?

Gyerekkorom óta műszaki pályára készültem. A szakközépiskolában gépipari képzést kaptam, végül távközlési és irányítástechnikai mérnök lettem. Állami vállalatoknál dolgoztam, majd 1983-tól vállalkozó lettem, hangtechnika és elektromos hangszerek javítása volt a fő szakterületem. Közben munka mellett bálokon és más rendezvényeken zenéltem. 2010-ben mentem nyugdíjba, de a zene és a zenélés továbbra is fontos része az életemnek.

Hány éves voltál, amikor a kezedbe vetted a gitárt? Ki volt a mestered, oktatód, vagy csak önszorgalomból tanultál meg ilyen profin játszani?

Hat év zongoratanulás után, 16 éves koromban kaptam meg az első gitáromat, egy cseh fémhúros akusztikus gitárt. A zongora eleinte tetszett, de a ’60-as évek közepén már az elektromos gitár volt a legnépszerűbb hangszer, így én is az után vágyakoztam. Először egy kalocsai szomszéd fiú, Tamás László vezetett be a gitározás rejtelmeibe, de később már önképzéssel haladtam tovább. A zongorázás jó elméleti alapot adott, ezért viszonylag gyorsan elsajátítottam a ritmus- és szólógitározás alapjait. A basszusgitározás sem maradt ki az életemből, több zenekarban ezen a poszton is kipróbálhattam magam.

Akkoriban kevés elektromos gitár volt kapható, és az ára is elérhetetlenné tette számomra, ezért idősebb társaim példáját követve én is megpróbálkoztam az elkészítésével. 1967-68 között három gitárt is készítettem, és a harmadik olyan jól sikerült, hogy éveken át, több zenekarban is azon játszottam. 1983-ban – kecskeméti zenésztársaim javaslatára – Virányi Viktornál képeztem magam tovább, őt tekintem igazi Mesteremnek, időnként mostanában is kapok tőle segítséget.

Mikor és milyen meggondolás alapján alapítottatok zenekart?

Az első zenekari próbálkozásunk pontosan 50 évvel ezelőtt, 1967 májusában Kalocsán volt. Júniusban a tanév végén egy alkalommal léptünk fel, csak 14 számot tudtunk, de diáktársaink előtt nagy sikerünk volt. Csak három gitárosból állt a csapat, dobosunk nem volt. Ennek a zenekarnak nem volt neve, viszont egy fénykép készült az egyik próbán. A kép bal oldalán Tesch Zoli (14 éves) bátyja gitárjával büszkélkedik, én a jobb oldalon az elektronikával saját kezűleg felszerelt első gitárommal vagyok látható (majdnem 17 évesen). A harmadik tagról nem maradt fénykép, a nevében sem vagyok biztos, talán Gerzsi Istvánnak hívták.

Az első fellépésre készülve – 1967. Kalocsa

Az azóta eltelt évtizedek alatt a tanulás és a munka mellett többféle zenei stílusban, sok zenekarban zenéltem. A szórakoztató és a tánczene mellett játszottam keményebb rockzenét, bluest, de gyerekeknek szóló műsorokban is felléptem. Jelenlegi zenekarom Pifkó László biztatására jött létre. 2012 tavaszán vele kezdtük el a ’60-as évek gitárzenéjét játszani, és mostanra egy igazi négytagú zenekarrá váltunk, három gitár és dob felállásban. Még nem alakult ki a végleges nevünk, eddig Molnár László & Friends (Molnár László és Barátai) nevet használtuk, de a következő fellépésünk reklámagyagában Molnár Gitár Zenekar néven vagyunk.

A Caravan Együttesben, basszusgitárral jobbról a második – 1986. Kecskemét

Kérlek, mutasd be a zenekar tagjait! Kinek mi volt az eredeti foglakozása? Milyen gyakran próbáltatok, próbáltok?

Mivel közel egykorúak vagyunk, társaim is a legendás ’60-as években, diákként kezdtek el zenélni, de a diák- és katonaévek után a családalapítás és más okok miatt ez abbamaradt. Nálam is hasonló okból volt 9 év kihagyás. A különböző munkakörökben eltöltött aktív évtizedek után ismét előtört belőlünk a zenélési vágy, így szerencsésen egymásra találtunk.

Pifkó László, aki régen dobos volt, most a zenekar ritmusgitárosa, Kurdics Mihály az ifjúkorban elkezdett basszusgitározást folytatja, a nemrég hozzánk csatlakozott Kecskeméti István is több évtized kihagyás után ült ismét a dobokhoz. Én a szólógitáros vagyok a zenekarban, ez áll hozzám a legközelebb. Rendszeresen próbálunk, időnként hetente több alkalommal is.

Szolnoki koncert 2016.

Mit jelent számodra a zene?

A zene végigkíséri életemet, eleinte csak zenehallgatóként, majd aktív zenészként is. 16 éves korom óta gyűjtöttem a kedvenc zenéimet, kezdetben magnókkal készítettem felvételeket, lemezeket is vásároltam. A CD-korszakban is jelentősen gyarapodott a gyűjteményem, de az internet beköszöntével már nem gyűjtök zenei felvételeket. A számítógép segítségével a NET-en minden megtalálható. Itt jegyzem meg, hogy az elmúlt évek alatt sikerült létrehoznom egy kis házistúdiót, ahol saját zenekari felvételeinket készítjük.

Hajdanán bizonyára sok helyen felléptetek. Kérlek, mesélj arról az időszakról is!

A kezdeti iskolai fellépések közül megemlítem, hogy a második kalocsai zenekarommal 1968 tavaszán a kecskeméti Katona József Színház színpadán a megyei Ki Mit Tud? döntőn is szerepeltünk. 1968. május elsején játszottam először egy vendéglátó helyiségben, Kalocsán a Platán kerthelyiségben. Szegedi éveim alatt is sok egyetemi és főiskolai bálon zenéltem, de főleg a kecskeméti Caravan zenekarban eltöltött 20 év alatt a kecskeméti nagy bálok mellett az ország sok pontján zenéltem, Budapesten dunai hajókon is felléptünk. A 2004 és 2010 között más zenekarokkal néhány külföldi felkérést is teljesítettünk.

Hírös Hét Fesztivál 2016.

Hol, merre játszotok mostanában?

Legközelebb június 9-én, pénteken az Ünnepi Könyvhét alkalmából Kecskeméten, a könyvtár bejáratánál 16.30-tól lesz egy egyórás koncertünk. Rossz idő esetén bent az épületben játszunk. Július 8-án Szolnokon, augusztus 25-én pedig ismét Kecskemét következik, a Hírös Hét keretében a főtéren lépünk fel.

Van más hobbid is a zenélésen kívül?

Szinte minden a zenéhez köt, így a gyerekkoromban elkezdett barkácsolási tevékenységem is elsősorban a zenélést szolgálja. A már említett gitárkészítés mellett korábban sok erősítőt, hangfalat, effekteket készítettem, de mostanában is előfordul, hogy egy-egy saját készítésű szerkezet kerül ki a kezem közül. Az utóbbi években rendszeresen segítem a Nyitrai Brigitta által vezetett Pótszék Színtársulat munkáját, nagysikerű előadásaikban egy kicsit az én technikai háttérmunkám is benne van.

Mióta ismered Szecsődi Gyurit? Mit szólsz ehhez a nagyszerű ötlethez, hogy kultúrházzá alakította az otthonát?

Szecsődi Gyurit évekkel ezelőtt a Horváth János vezette Gitárklubban ismertem meg. Kitűnő kezdeményezésnek tartom a „Szecsődi Udvarház” létrehozását. Örömmel tettünk eleget a meghívásának, itt mutatkozhattunk be először az új felállásban.

Kerekegyháza, Szecsődi Kúria – 2017. május 27.

Milyen terveid, vágyaid, álmaid vannak az elkövetkezendő esztendőkre?

Egyetlen vágyam, hogy még hosszú éveken át zenélhessünk a barátaimmal, és minél tovább szórakoztathassuk kedves közönségünket a fiatalkorunk gitárzenéjével.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és azt is, hogy zenétekkel visszavarázsoltátok számunkra az ifjúságot. Kívánok nektek erőt, egészséget, hogy még nagyon sokáig zenéljetek valamennyiünk örömére.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások