G. Orosz Piroskának már évek óta figyelem a munkásságát, de valahogyan eddig nem került rá sor, hogy beszélgessünk életéről, munkásságáról, az irodalomhoz főződő viszonyáról. Kedves Piroska, tiéd a szó, kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

Nevem G. Orosz Piroska, költő és énekes. Három gyermek édesanyja vagyok. Neveltem, taníttattam őket. Van gyermekem, akinek 7-8 szakmája is van. Egyikük – hála Istennek és kitartó szorgalmának – külföldön él, és a mai napig tanul. Erre mondják azt, hogy az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Jobban szeretném magam mellett tudni őt is, de ő ezt az utat választotta. Büszke vagyok rájuk. Van két gyönyörű unokám.

A szüleid is hajdúsági emberek voltak?

Nem, a szüleim tősgyökeres Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei emberek voltak. Nyírkarászon születtem 1946 karácsonyán. Egy nagy család utolsó sarjaként jöttem erre a világra. Nem volt könnyű gyermekkorom, de mindaddig boldogan éltem, ameddig édesanyámat el nem szólította a mindenható. Akkor voltam 10 éves. Sokat sírtam. Nem találtam a helyemet. Egy időre a férjnél lévő nővérem vett magához. Dobált a sors, majd lett egy mostohaanyám.

Milyen gyermekkori élményed van, amelyre szívesen visszaemlékszel, és meg is osztanád velünk?

Baráti körömet többnyire korombeli fiúk alkották. Velük sokat barangoltunk a szőlőben, a réten, az erdőben. Tavasszal a réten bíbictojást gyűjtögettünk. Mi lébucnak neveztük. Az erdőben sok fára felmásztunk, ahol a szarkafészkekben tojásokat és kis szarkákat kerestünk. Egy ilyen alkalommal felmásztam az egyik fára, miközben felerősödött a szél, erősen hajlítgatta az ágakat, sehogyan sem tudtam lefelé jönni. Kétségbeesetten kértem a bátyám segítségét.

Hol végezted az iskoláidat? Milyen polgári foglalkozásod volt?

Általános iskolában Nyírkarászon és Jékén jártam összevont osztályban. A tanáraim, diáktársaim szerettek. A középiskolát Budapesten végeztem el. Több munkahelyem volt, amit most nem sorolnék fel. Az utolsó munkahelyemet említem meg, Debrecenben a MÁV, ahol 19 évet töltöttem el. Innen jöttem el nyugdíjba.

Mikor kezdtél el verseket írni? Mi volt az, ami kiváltotta belőled, hogy versbe foglald a gondolataidat?

A versek szeretetét kisiskolás korom óta magammal hordozom. Szeretek olvasni, énekelni, zenét hallgatni, és már a festészetbe is belekóstoltam. Nagyon szeretem a népdalokat, balladákat, operetteket, és a számomra kedves operákat is meghallgatom.
Édesanyám imára nevelt, édesapám a népdalok szeretetét hagyta rám. Ezekből a dallamos versekből rengeteget tanultam. Vénámban hordozom a versek szeretetét. Őseim génjéből táplálkozom. Ennek ellenére később kezdtem el a versírást, körülbelül 10-12 évvel ezelőtt.

Kinek mutattad meg első alkotásodat? Milyen biztatást kaptál?

A bennem szunnyadozó ihlet akkor oldódott fel, amikor a Tégláson működő Idős Otthon énekkarában énekeltem. Itt az őszi gálán saját verset is felolvashattunk. Ez nekem nagyon tetszett. Ennek hatására magam is írtam verseket. Ezekből gyakran olvastunk fel az otthon vezetőjével közösen a társaim örömére. Itt kezdődött el a karrierem. Sok helyre meghívtak minket énekelni, ahol szólóénekesként is kipróbálhattam magam. Az a megtiszteltetés ért, hogy Debrecenben, az Aranybika Hotel nagytermében is énekelhettem. Majd népzenei minősítőkön is részt vetünk. Én három alkalommal is megmérettettem magam. Egy „Dicséretes”, és két alkalommal „Ezüst” minősítést értem el. Egy időben pedig a Bocskaikert Rozmaring Népdalkörnek voltam a vezetője. Itt ismerkedtem meg egy debreceni költővel, kinek felolvastam verseimből. Hívott, hogy menjek közéjük. Ez a ma is működő Főnix Irodalmi Csoport Debrecenben, aminek tagja vagyok. Verseim a Főnix Irodalmi lapban rendszeresen megjelennek, és a csoportnak van saját antológiája is.

Kik a kedvenc költőid? Miért éppen ők?

Kedvenc költőim sokan vannak, de kiemelném közülük a lelkemnek kedvesebbeket: Petőfi Sándort, Ady Endrét, Arany Jánost, Várnai Zsenit, Nagy Lászlót és sokáig sorolhatnám őket. Hogy miért éppen ők? Talán, mert egyszerűségükkel tudnak az olvasókhoz szólni, megérintik a lelkemet egy-egy szép verssel.

Van mentorod, segítőd? A kortárs költők közül ki a kedvenced?

Mentoromnak tartom Lovag Bornemisza Attilát, aki a Cserhát Művészkör vezetője. A kortárs költők közül nagyon sok kedvencem van, többek között Csukás István, Kányádi Sándor, Lackfi János.

Hogyan találtál rá a Cserhát Körre?

Hogyan lettem Cserhát tag? Egy időben az említett Főnix Irodalmi Csoportnak is tagja volt Dezső Ilona Anna költő és festőművésznő. Ő hívta fel a figyelmemet erre a hatalmas taglétszámmal rendelkező csoportra. Hálásan köszönöm Ilonának, hogy ajtót nyitott nekem ehhez a csoporthoz, aminek a mai napig tagja lehetek. Lovag Bornemisza Attila, a művészkör vezetője szeretettel fogadott. Köszönöm, hogy minden évben ott lehetek a tavaszi és őszi gálán, mint énekes és költő. Hatalmas élmény volt számomra, amikor Attila édesanyja, Dr. Ihász Kovács Éva saját költeményét adta elő, amelyet áhítattal hallgattam. Ez az esemény örök emlék marad a lelkemben.

Több ízben is elismerték már irodalmi munkásságodat. Milyen díjakat kaptál?

Minden évben pályázok a Cserhát Művész Társaság éves pályázatán, ahol elismerik alkotásaimat különféle díjakkal: mint például Art Ezüst-diplomával, Arany-diplomával, Aranytoll-nagydíjjal, majdan a zsűri Különdíját is kiérdemeltem. Megkaphattam Dr. Ihász Kovács Éva költőnő egy kötetét is, melynek címe: Apokrif Deklamáció. Valamint ezzel egy időben a róla készült plakett boldog tulajdonosa lehettem. Másik alkalommal pedig Herczeg László: Fűzfa leszek című kötetét kaptam ajándékba. A csoport antológiáiban és a Délibáb folyóiratban is jelennek meg verseim. Van saját kötetem is, és egy újabb van készülőben.

Mennyire vagy termékeny költő? Mikor látogat meg leginkább az ihlet?

Termékeny költőnek tartom magam. Bármilyen témakörben meg tudok szólalni. A facebookon különböző irodalmi csoportokban is megjelentetem írásaimat. A Poet. hu oldalon egy éve regisztráltam, ahol eddig 65 versemet fogadták el. Bemutatkozom különböző fórumokon, közösségi házakban, költészet napi programokon, könyvtárakban, könyvbemutatókon.

Az ihlet spontán. Bármikor meglátogathat. Születnek verseim egy virág, egy kép, egy felhő vagy egy festmény láttán. Elég egy szép szó is, vagy egy mondat kapcsán is előtörnek belőlem a szavak. Idő és helyszín is hatással lehet rám, hogy ezáltal szülessenek meg verseim. Érzékeny ember vagyok, akit megérint mások sorsa, élete, s a közvetlen családomban előforduló örömök, bánatok.

Körülbelül hány verset írtál eddig?

Több kötetre való versem gyűlt már össze, nem számszerűsítettem ezeket. Saját köteteimen kívül még öt antológiában jelentek meg verseim.

Melyik irodalmi csoporthoz tartozol még? Hol mutatták be a könyveidet?

A Gold Pen facebookos csoportnak ötödik éve vagyok a vezetője. Örömmel mondhatom el, hogy nagyon sok jó költő tartozik a csoporthoz. Segítjük a tehetséges újakat, kezdő költőket, hogy ők is felzárkózhassanak a kortársak közé. Minden jel arra mutat, hogy szükség van a költészetre, s a megkezdett úton haladni kell tovább! Ezen kívül több internetes csoportnak vagyok a tagja, ahol rendszeresen megosztom a verseimet. Van blogom is.

Csoportunkban álmodtuk meg Salláné Kazsuba Gyöngyivel, hogy a csoport nevével azonos című antológiát adassunk ki a magunk és költőtársaink nagy örömére. Ez az elhatározásunk valóra vált. 2016 karácsonyára minden költőtársunk kezében tarthatta, és ki-ki a fenyőfája alá rakhatta szeretteinek az antológiáját, benne saját verseivel. Hatalmas sikert aratott ennek az antológiának a megjelenése. Óriási munka előzte meg a könyv kiadását. Ötvennyolc költő verse található meg benne. Méltán lehetünk büszkék rá: akik szerveztük, javítottuk, és természetesen minden költő, aki benne szerepel. Ezúton is megköszönöm Salláné Gyöngyinek, Ugró Éva Annának, Egri Erzsébetnek, Mészárosné Szép Jolinak a közreműködését! Bízom benne, hogy további munkásságom még sok verset és költészetet kedvelő embert elér, mindannyiunk szellemi és lelki épülésére.

Könyveim bemutatása Debrecenben a Benedek Elek Könyvtárban, Hajdúhadházon a Művelődési Házban, Budapesten A Zila Kávéház Krisztina Cukrászdában volt megtartva.

Most beszéljünk egy kicsit a családról! Ők mit szólnak ehhez az időtöltésedhez? Bizonyára büszkék rád.

A családom vegyes érzelmeket táplál verseim iránt. Van, aki haszontalan időtöltésnek tartja a versírásaimat, van aki büszke rám, és olyan is van, aki csöndben tudomásul veszi eme tevékenységemet.

Milyen vágyaid vannak, amelyeket szeretnél még valóra váltani?

Vágyaim közé tartozik a festészettel való foglalkozás, valamint a jövőben prózai alkotásaimmal is szeretnék bemutatkozni.

Kedves Piroska, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánok neked nagyon jó egészséget, töretlen alkotókedvet, számtalan mosolygós, örömteli szép napot!

Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy bemutatkozhattam a szélesebb olvasótábor előtt.

 

Tavaszi zsolozsma

Tavaszt zengő szép zsolozsma,
madár zengi, szél mormolja,
virágzik a barkafa,
puha bársony takarja.
Megszólal a pacsirta,
rügyet bontó tavaszra,
kiskertekben ibolya,
illatárját szétszórja.
Örömében a virág
megzendíti harangját,
csilingel a kis csengő,
rázendít a Teremtő.
Szétszórja Nap a sugarát,
gyönyörű lesz a világ,
fűszálak földig hajolnak,
így köszönik meg az Úrnak.

 

Könnycsepp a levélpapíron

Sok-sok könnycsepp gördült végig az arcomon,
az egyik ott perdült egy levélpapíron.
Egy levélpapíron perdült, melyre neved volt írva.
égő könnycseppjeim bánattal volt sírva.
Fekete pecséttel a levél le van zárva,
nem festi színesre az idő elmúlása.
Boldog órák, boldog percek,
mind-mind a múltaké lettek.
feledni már sosem lehet, amit a szív megszenvedett.
Jöhet egy új, jöhet másik, mégis, mégis a régi hiányzik.
homály lepi a szememet, nem találok nálad szebbet!

 

Visszavárlak

Indulásra készen a vonatod már
peronon a kalauz menesztésre vár,
egyetlen sípszó, s megindul a vonat,
már hiába nyújtod a szád, csókod elmarad.
Égő könnyek peregnek szemedből
mintha kitépnének valamit a szívedből,
rogyadozol az elválás súlya alatt,
fájdalmában a szív majd beleszakad.
Egy utolsó sóhaj, egy isten veled,
levegőt markol integető kezed,
elhaló sóhaj, mellette a bánat
erőtlen a hang: Szívem! Visszavárlak…

 

Életszikrák

Szikrái az életemnek,
olykor fellobbannak,
lángoszloppá nemesítik
a gondolataimat.
Beértem időre,
mint jó földbe a búza,
ha a tikkasztó hőség
körbe koszorúzza.
A fejemen ezüst csillan,
nyakamon a gondja,
hiányzik már életemnek
néhány mementója.
Azúrkék szememben
csillan még a fény,
s szívem még érző
mellkasom közepén.
Ezer édes vágyam
teljen még csendesen,
életem szilánkja
meg ne sebesítsen!
Ragyogtasd lelkemben
csodád, te világ,
ez lenne szívemben
a legszentebb vágy…

 

Lecsókolni mentem

Amikor arcodat könny borította,
lecsókolni mentem oda hozzád.
Nem engedtél közel, hideg lett a szád,
pedig szemem sugarát rád ontotta.
Fölengedni látszott lassan a tested,
görcseiből engedett sírásod.
Mint kagylóbazárt gyöngyszem lett varázsod,
s engedted, hogy megfoghassam kezed.
Bánatfelhőből előbújt a napom
ajkadnak mézét ízlelni akarom,
mert méz annak minden egyes cseppje.
Kacajod akár a májusi virág,
mely a lelkemnek üde selymet ád,
s már ajkam ajkadat kereste.

 

Ősz
(haiku)

Bűnbánóan hull
a sárguló falevél
aztán földet ér

Ködfátylába bújt
az őszi fénynek lángja
takarja fényét

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások