Költeményei az Üzen a Homok című irodalmi folyóiratban olvashatóak.
Nemrégiben a kecskeméti Evangélikus templomban tartott megemlékezésen, ahol Baráti körünk tagjai is részt vettek, Irénke kezdeményezésére megalakult a Sántha György Emlékkör, melyet a családtagok is támogatnak, és részt vesznek a találkozókon.

,,Öregedő fánk” ismét új hajtást hozott, és reméljük, hogy egyre több ága nő ennek a fának, amelyet az irodalom tisztelete, alázata éltet. Reméljük, hogy példát mutatunk azoknak, akik nem így látják, hogy tenni, emlékezni nem pénzkérdés. Munkájához kívánunk erőt, egészséget és kitartást.

A vers

(ars poetica)

A Vers a Lélek örömujjongása
Vajúdó Lélek jajkiáltása

A Vers a Lélek szűzi könnye
Mely nem kér vigaszt

A Vers a Lélek magánya
Önvalója kinyilatkoztatása

A Vers a Költészet eufórikus álma
A Lélek halhatatlan Szimfóniája

Szerelem

Ha mámorban fürödve
Borzongsz a csodától,
Hogy a Hold jő le
Egy elszáradt ágról,
Hogy kapud félfáján
Megülve bearanyozzon,
S Te megrészegülve
Fennakadj e fényes
Sarlón, s örökre
Elveszetten élj, egy
Fekete szempár
Mélységes kútjában.

Egy lélek megtérülése

Messziről érkeztem, nagyon-nagyon messziről
A Hold sarlót mutatott éppen
A Vacsoracsillag mezejében
A cseppnyi denevérek indultak
Éji útjuknak
Mikor lelkem megtért önValójához
S ki mellettem ült már nem tartozott
A Mához
Minden kín s könny kárpótlásául
Kaptam a legnagyobb jutalmat:
A Felismerést
A Fényt
Mely vezérli Lelkem csillagát
A Kijelölt Úton
Egy életen át.

Nagy L. Éva

Hozzászólások