Svetvincenat kisvárosában a helyi lakosok mellett nem sok látogató fordul meg, és valójában a barátságos kis főtér képviseli a látnivalókat: templom, loggia (ahol éppen egy fogadást készítettek elő), az elengedhetetlen kávézó (ahol egy család időzött hosszasan – kellemes lehet így kezdeni a napot), és néhány apró mérete ellenére is magával ragadó házacska. Az összhatás lenyűgöző, megnyugtató felüdülés a népszerűbb üdülőközpontok nyüzsgése után.

Motovun klasszikus meseváros, hegyre épült, fallakkal ölelt erőd, ahogyan egy valamirevaló középkori várost elképzelünk. Messziről uralja a tájat, és első pillantásra elvarázsol. A parkolóból –ahol nehéz helyet kapni, bizonyítva, hogy ez a város, bár messzebb esik a tengerparttól, szerepel a turisták célpontjai között – felfelé sétálva egyenként vehetjük szemügyre varázsának apró részleteit: a díszes kőkapu fölött oroszlánfigura és címer áll (a velencei uralom jelképe), a kőcsipkés házak aljában helyi termékeket (szarvasgomba, olívaolaj, méz) kínáló boltok és bájos éttermek sorakoznak. A domb tetején szállodát üzemeltetnek, és a tűző napon való gyaloglás után kimondottan kellemes az árnyas lombok alatt egy kávézó teraszán üldögélni és magunkba szívni a várudvar levegőjét. Az aprócska város a várfalon hamar körbejárható: a környék látképe is megéri a sétát.

Sándor Mátyás börtöne

Pazin (Pisino) külvárosa nem túl vonzó, hagyományos látvány ipari létesítményekkel és társasházakkal. Két figyelemreméltó templom (a Szent Miklós-templomban 15. századi freskók díszítik a szentély falait),  és egy erőd alkotja a látnivalók sorát. Ez utóbbi miatt azonban a város mindenképpen megér egy kirándulást, hiszen fekvése nem mindennapi: gigantikus sziklákkal körülvett szakadék szélén áll, a mélységben kis patak csordogál, a fehér sziklafalak barlangokat rejtenek. Néhány száz méterrel arrébb egy hídról felejthetetlen látkép tárul elénk.

Verne regényének főhőse, Sándor Mátyás rabtársával ebből az erődből menekült meg úgy, hogy a villámhárítón leereszkedve a sebes folyású patakra bízták magukat. A víz egy barlang szájához sodorta őket, hogy aztán 50 km-rel arrébb újra a felszínre érkezzenek. Az erőd a valóságban nem nagy, a szakadék mélyére való lemászás gondolata azonban szinte lehetetlennek tűnik. A patak most a nyári hőségben alig csordogált, Sándor Mátyás elképzelt történetében azonban vad, félelmetes sodrású zuhatag. A két szökevény egyébként a 25-30 kilométerre fekvő, festői szépségű Lim-fjordnál bukkant elő a mélyből, hogy aztán egy időre a közeli Rovinjban találjanak menedéket egy halász házában. A Lim-szurdokba mindenképpen érdemes ellátogatni, a strandolás mellett lehetőség nyílik sétahajózásra is.

További képek:

{gallery}isztria2{/gallery}

Weninger Nóra

Hozzászólások