Az előző évad eredményeiről, a nyári kurzusokról és a pihenésről, valamint az idei tervekről kérdeztem Barta Dórát, a Kecskemét City Balett vezetőjét.

Barta Dóra, a Kecskemét City Balett vezetője

Úgy vélem, hogy ismét nagyon sikeres évadot zártunk. Egyre jobban érezhető, hogy Kecskeméten már sokan szeretik és remélhetőleg a jövőben még többen fogják szeretni a táncművészetet. A kortárs táncszínháznak és a klasszikus balettnek ezt a különleges fúzióját, amit mi képviselünk, kedvelik az emberek, illetve azok, akik eddig nem tudták, hogy kedvelik, azok közül is már sokan vonzódnak hozzá. Egyre inkább bővül a világunkra nyitottak tábora, mondhatjuk azt is, hogy kialakult Kecskeméten egy nagyon erős, megbízható törzsközönségünk, amely biztos alapot ad a továbblépéshez. A színház zenés-táncos produkcióiban is szerepelünk, és azt hiszem, hogy szerénytelenség nélkül nyugodtan kijelenthetjük, hogy a részvételünk jelentős esztétikai többletet ad ezeknek a zenés daraboknak.

Öt éves a Kecskemét City Balett. Hogyan értékeled az eddigi munkátokat?

Nehéz megítélni, hogy ez az öt év valójában hosszú vagy rövid idő. Jelentős tradícióval rendelkező, már neves balett együttesek teljesítményével is össze szoktam hasonlítani magunkat, ilyenkor megpróbálom minél objektívebben szemlélni az együttest, s ha a művészi minőséget mérlegelem, általában elégedett vagyok. A megjelenési lehetőségeinket biztosan lehetne és kell is még gyarapítani. Minden eddigi évadunk extra sok feladattal látott el bennünket, ennek okán sok olyan tapasztalatra tettem szert, amit be tudok építeni a munkámba.

Úgy érzem, hogy rövid idő alatt sok mindent fel tudtunk építeni. Szerencsére nagyon sok visszaigazolást kapunk a közönségtől: megállítanak ismeretlen emberek az utcán, hogy gratuláljanak, ami hallatlanul jól esik, és a város életét meghatározó, döntéshozó személyiségektől is csupa pozitív visszajelzést kapunk, ami szintén nagy öröm számunkra. Megerősítenek abban, hogy jó úton járunk, így kell tovább is folytatnunk a munkánkat. Több olyan táncművész van a társulatban, akik szinte a kezdetektől velünk dolgoznak, jóformán gyerekként érkeztek, és kezdetben nehezen értették meg, hogy miért kell olyan sokat dolgozniuk, annyi mindent feláldozniuk az életükből a fejlődés érdekében.

Végül maguktól is rájöttek a válaszra: más foglalkozásokhoz viszonyítva egy táncművésznek csak töredéknyi idő áll a rendelkezésére az önmegvalósításhoz. Visszaigazolást nyert számukra, hogy miért is ennyire fontos állandóan tovább képezniük magukat. Túl nehéz ez a műfaj ahhoz, hogy az ember közepes színvonalon csinálja. Most már nem kell sok energiát befektetnem, hogy meggyőzzem őket a kemény munka értelméről, és ez nagyon jó érzés.

Az idén is cserélődik a társulat: páran elmentek, mások a helyükre jöttek.

Igen, ez a táncos világban jellemző dolog. Az elvárások igen magasak, van, akinek nem sikerül tartania a lépést a többiekkel, és ilyenkor el kell küldenem. Van olyan, aki az ittléte alatt olyan szakmai fejlődést produkál, hogy ha kipróbálja magát egy prominens külföldi társulat próbatáncán, felvételt is nyerhet. Ilyenkor egyszerre vagyok boldog és bánatos. Ez történt például most Domán Dalmával is. Mielőtt idejött, már előtte is szeretett volna külföldi együtteseknél dolgozni, de nem sikerült neki a felvételi. Miután velünk dolgozott, nagyon sokat fejlődött, és most felvették az egyik leghíresebb holland társulathoz. Ez nagyszerű visszajelzés nekem, hatalmas öröm, hogy a sok jelentkező közül egyedül csak őt vették fel, pont innen Kecskemétről, egy kis magyar városból. Tehát mindenképpen érdemes magasra tenni a mércét.

A nyáron különböző nemzetközi tánckurzusokon vettek részt a táncosaim, hogy fejlesszék magukat, és nagyon jólestek a visszajelzések, amelyek arról szóltak, hogy ők a legjobbak ezekben a vezető táncszínházak által szervezett csoportokban. Abban bízom, hogy egyszer majd mindenkit itt tudok tartani, hogy minden körülményt biztosítani tudunk majd, ami egy megfontolt és érett művész szakmai perspektívájában fontos szerepet játszik.

Milyen volt a nyári kurzus, amit Kecskeméten szerveztél?

Azt mindenképpen szerettem volna, hogy kapcsolódjon hozzánk egy olyan oktatási lehetőség is, amely a városban élőknek megmutatja, hogy mi milyen módon gondolkodunk a táncról. A színház nyílt napján számomra is meglepő volt, hogy milyen sokan szeretnének a Kecskemét City Balett tagjaival együtt gyakorolni, tréningezni. Ennek a kiszélesítésében gondolkodtam, mikor megálmodtam a nyári tánchetet. Ezért hívtam egy neves klasszikus balettmestert is, Keveházi Gábort, aki világhírű művész, számtalan díjjal, szólistaként körbetáncolta a világot, s pedagógusként is egészen különleges, karizmatikus egyéniség. Elvarázsolta azokat, akik először találkoztak vele, és azokat is, akik azért jöttek ide, hogy az ő óráján részt vegyenek.

A másik művésztanár, akit felkértem, Olaszországból érkezett, világjárt táncos, és mindemellett a kortárs táncszínházi trendet is képviseli. A modern táncnak számtalan irányzata létezik már, táncművészként és társulatvezetőként is az inspirál, ha a legfrissebb trendeket is ismerem, s be tudom a magam kiforrott formavilágába illeszteni, természetesen úgy, hogy nem másolok, hanem fejlesztek. Ezzel a kurzussal is nyitni szeretnék azok felé, akik a városban élnek, és komolyabban érdekli őket a tánc. Segíteni nekik abban, hogy kipróbálhassák saját magukat, információt kapjanak arról, hol tart most a világ a tánc terén.

Sok érdeklődő volt?

Igen, nagyon örültem neki, hogy Kecskeméten ilyen sokan jelentkeztek. Előtte féltem tőle, hogy majd elijeszti a civileket az a tény, hogy a Kecskemét City Balett táncosaival kell együtt tréningezniük, mert nem érzik majd magukat eléggé felkészültnek hozzájuk képest. De egy workshop vezetője mindig felméri, hogy milyen összetételű a társaság, és ahhoz a szinthez alkalmazza a saját módszerét. Én mindig minden lehetőséget próbálok megragadni ahhoz, hogy közelebb vigyem a táncot az emberekhez, hogy ez ne egy zárt műfaj legyen. Megpróbálok egy-két ajtót kinyitni, hogy érdekessé váljon azok számára is a balett, akik eddig nem ismerték. Az a célom, hogy sokan mondják: „Én szeretem a balettet.” Nem egy olyan nézőnk van, aki korábban még soha nem volt balettelőadáson, aztán egyszer beült, és azóta minden előadásunkat megnézi. Tehát az a célom, hogy minél több ember kapcsolatot teremtsen a balettel, megismerje a műfajt és megszeresse.

Úgy gondolom, ez a célkitűzésed máris sikeres, hiszen minden előadásotok teltházas. Még vonzóbb az, hogy a táncot más művészeti ágakkal is ötvözöd.

Igen, produkcióinkat társítottuk már a népzenével, a fotóművészettel, a világzenével, a tavaszról mostanra átkerült bemutatónk középpontjában pedig Kőszegi Ákos, vagyis egy Színész áll. Cinkos szövetség születik a tánc és a próza között, mindkettő a maga módján fogalmaz, mégis ugyanúgy szól. Azt mondanám, ez olyan, mint egy előadás, amelyben egyszer csak valaki mozogni kezd, valaki pedig beszélni. Koreográfusként, rendezőként egyébként is kedvelem azokat az előadásokat, ahol ezek az áthajlások sűrűn előfordulnak, előjönnek a műfajok között.

Az opera műfajával is lesz a balettnek találkozója. Mit lehet tudni erről a bemutatóról?

A Katona József Színházban új műfajként már megjelent az opera, mesék formájában (meseoperák kicsiknek) Cseke Péter szándéka szerint és rendezésében. Most egy felnőtt operát láthatnak majd a nézők, a balett előadással együtt egy esten belül. A Rómeó és Júliát fogom megkoreografálni, ez teljesen táncszínházi produkció lesz. Az évadunk csúcsprogramjának tekintjük ezt az előadást, már nagyon várjuk, márciusban lesz a bemutató. Az eddigi darabjainkon kívül még újdonság lesz a Hókirálynő, melyben szintén van némi próza, tehát nem tisztán táncszínházi előadás.

Az önálló produkciókon kívül a nagyszínház minden táncos darabjában számít rátok, a tánckarban örömmel fedezzük fel a balett-táncosok ismerős arcát. Hogy bírjátok fizikailag és idővel ezt a sok fellépést?

Amikor valaki ide szerződik, nem árulok zsákbamacskát. Tisztában vannak az elvárásokkal, aztán pedig megtanulják, hogy ez ilyen sok munkával jár együtt. Ha elhatározzuk, hogy valamit jól akarunk csinálni, a színpadon már nincs lehetősége visszalépnie az embernek. A magam részéről igyekszem megteremteni minden lehetőséget a hasznos munkához, a nehézségek leküzdése során a táncosaim aztán rájönnek, hogy sokkal jobb művészek lettek, mint voltak. De ezért áldozatot kell hozniuk.

Hogy bírjuk? Úgy, hogy megéri! Nem anyagi szempontból, természetesen, hanem a művész saját fejlődése miatt. Ezt a kincset soha senki nem fogja elvenni tőlük. Nem véletlenül csiszolgatom a tehetségüket, sokat foglalkozom velük. Mindegyikükkel külön-külön. Néha már úgy érzem, mintha az anyukájuk lennék, úgy szólítanak meg, úgy fordulnak hozzám. Ez számomra öröm, mert ez a műfaj családiasságot kíván. Szerencsére nagyon jó közösség formálódott belőlük, segítik egymást. A vezetésem alatt dolgoznak, de a szeretetemnél sosincs hierarchia. Tudják, hogy bármiben, bárhol számíthatnak rám.

A táncosok itt élnek, vagy ingáznak minden nap?

Senki sem kecskeméti születésű, de mindannyian itt élnek színészházi lakásokban. Mivel szinte minden nap dolgozunk, ezért nem tudnak hazautazni, csak a szabad hétvégéken látogatják meg a családjukat, szüleiket. Aki idejön, annak kecskemétivé kell válnia, amíg itt dolgozik. Sok színész vendégművész a színházban, eljön, játszik, aztán hazamegy. Nálunk ez fordítva van: ha itt táncol valaki, a napi tréning miatt minden napot itt kell töltenie. Edzésben kell lennünk. A táncban ez is mostoha dolog: lemegy egy produkció, majd két hónapig nem játsszuk, de a következő előadáshoz megint majdnem ugyanannyit kell próbálnunk, mint az elején. Kondíciót felépíteni, a darabot újraépíteni, sok mindent elölről kell kezdenünk. Ezt a sporttal szoktam összehasonlítani: ha egy sportoló az olimpiára készül, és előtte csak egy kicsit is ellustul, akkor már nem fog tudni olyan eredményeket produkálni, mint mikor folyamatosan edzésben volt.

Mivel kezdtétek az évad elején a próbákat?

A színházi produkciók közül a Csárdáskirálynő című előadásban nagyon aktívan részt veszünk, én készítem a koreográfiát is. Az új táncosoknak pedig be kell állniuk a tavalyról áthozott darabokba, az ezeknek a produkcióknak az újratanulásával kapcsolatos próbák is rögtön elkezdődtek. De a nyár sem csak a pihenésről szólt, mert egy szívemhez közelálló darabot készíthettem – Kodály Promenád címmel – a Kodály Fesztiválra, csatlakozva a Kodály-év megemlékezéseihez. Én már korábban is dolgoztam Kodály zenéjével, és most tudatosan kerestem azokat az elemeket, amitől újdonság lehet a produkciónk még a magam számára is.

Az egyik ilyen lehetőség volt az operával való összefonódás a Zeneművészeti Egyetem opera tanszakos hallgatóinak a részvételével. Nagyon tetszett az utcára kivitt performance gondolata is, melynek során élő szobrok elevenedhettek meg a táncművészek által. Nagyon gyönyörű testfestéseket sikerült készíteni, egészen közelről is nagyon élethűen tudtak szoborként létezni. Végül is úgy érzem, hogy egy igazán varázslatos főtéri produkciót sikerült létrehoznunk. Az est második része, egy nagyon intim hangvételű előadásunk a Városháza belső udvarán felállított színpadon zajlott, ez kimondottan táncszínházi jellegű produkció volt Kodály zenéjére.

Milyen a várossal a kapcsolata a Kecskemét City Balettnek?

Az elmúlt években nagyon sok városi rendezvényen vettünk részt a Városházán, sportrendezvényen, főtéri ünnepségeken. Örülök, hogy minket is beleálmodnak a város életébe. Nagyon jó érzés, szívesen megyünk, hiszen mi is kecskemétinek érezzük magunkat annak minden lehetőségével és kötelességével együtt.

Köszönjük a kecskemétiek nevében, és további sok szép sikeres produkciót kívánunk a Kecskemét City Balettnek és vezetőjének, Barta Dórának.

 

Weninger Endréné Erzsébet

Portréfotós: Dömölky Dániel
Táncfotók: Mészáros Csaba

 

 

Hozzászólások