Doszkocs Zsuzsa Örök barátságok c. kiállítása egy kicsit átalakulva, néhány képpel kibővülve szinte egyenesen a szentendrei P’Art Moziból kelt útra, hogy október közepére megérkezzen az OORI-Galériába.


2011-ben ismertem meg Doszkocs Zsuzsa festőművésznőt, akivel az első pillanatban barátokká lettünk, mintha mindig is ismertük volna egymást.

Ő volt az első riportalanyom ugyanis az „On-line médiával a megkülönböztetés ellen” című újságíróképzésem vége felé, sőt az Élet a Babauhausban címmel a fotós vizsgamunkám is róla és arról az ikonikus Bauhaus stílusú épületről szólt.


Hat négyzetméter panoráma még a Baba utcában

Mélykúton született, 1959. január 10-én.Itt, gyerekként megtapasztalhatta az összetartozás és a szeretet légkörét. Az ott töltött idő tanította meg a kitartásra és a szorgalomra…9 éves volt, amikor Szentendrére, a festők városába költözött szüleivel. A város híres a sokszínű nemzetiségéről, toleranciájáról, ami megkönnyítette családja számára is a beilleszkedést. Ekkor tudták meg azt, hogy lassan romló izomgyengesége van.

Érettségi után a városban talált munkát, ahol a teljes járóképtelenségéig dolgozott, közben tovább tanult, számítógép programozónak. Negyvenévesen került a János Kórház Légzésrehabilitációs Osztályára, ahol ma is él. 1998. augusztus 19-én kómába esett, mert a légzést segítő izmokat is megtámadta az izomgyengeség. Gégemetszést hajtottak végre rajta, s azóta lélegeztetőgép adja számára a levegőt…Az élete három helyszínének sokat köszönhet, vallja magáról, ahogy ez honlapján is olvasható.

 

Szeptember elején visszaköltöztették a Légzésrehabilitációs Osztályt az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetbe, ahol korszerűbb körülmények közt, modernebb eszközökkel tudják kezelni őt és a sajnos egyre nagyobb számú légzésrehabilitációra szoruló beteget – tudtam meg augusztusban a szentendrei kiállításmegnyitón.
A Baba utcából mindhárom beteg átkerült. 7 nővérből csak 5-en vállalták az átköltözést.


Már a Korányiban az új Krónikus Légzésrehabilitációs Osztályon

Már az új helyen is készültek képek: egy toszkán tájról és a levendulamezők felett lebegő hőlégballonról, de még szárad a festék rajtuk.

Most készül éppen egy őszi táj vízeséssel, egy téli folyópart s egy virágos mező párhuzamosan…

A tervek közt pedig szerepelnek azon szentendrei művészek portréi, akik igencsak hatással voltak Doszkocs Zsuzsa művészetére, de különleges környezetbe helyezve őket: Barcsayt, ahogy épp belép a saját múzeumába, vagy éppen a festő Czóbel, ahogy belátni a múzeumába, vagy a Marcipán Múzeumban az alapító Szamos Mátyás a pult mögött a marcipánjaival körülvéve. A következő kiállításon valószínű már láthatók lesznek ezek az alkotások is.

Zsuzsa csupán csuklóból mozgó kezei nyomán igazán pozitív világkép és életszemlélet jelenik meg a festményeken, rajzokon. Olajjal-temperával-szénnel dolgozik.

Szappanbuborékkal játszadozó gyerek, életmentő-hűséges-barátságos állatok, mesebeli csillagos világ, felemelő színházi vagy koncertélmény, külföldi utak képeslapjai folyópartról és tengerparti sziklák alól, egy alkonyati séta, régi és mai szimbólumokat termő életfa, aranykorban élő öregek, s az áhítat képei jelennek meg ezen a kiállításon.

Életigenlő igazi fényt és színt hoznak Doszkocs Zsuzsa képei az őszi szürkeségbe és agyonhajszolt hétköznapjainkba.

A kiállítás 2017. október 20-tól látható két hónapon át az OORI-Galériában. (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Budapest XII., Szanatórium utca 19. főépület aulája)

Antalffy Yvette

(A fotók a szerző felvételei)

 

Hozzászólások