,,Bizonyosságra törekedni és elfogadni a bizonytalanságot… Kemény prés ez, mégis szorításából született meg minden igaz bölcsesség, ima, művészet.” (Pilinszky János)

A Lélek Hangja című könyve megjelenésekor Terikéről már egy nagyszerű dicséret látott napvilágot Turai Kamil esztéta tollából: „…szívével ír és szemével szigonyoz, észrevehetetlen. Utóbbi heteim legnagyobb, megrendítő, megrázó, könnyes és könnyed élménye volt pazar-pazarló regényének olvasata”.

baranyteri01

Ebből azonban csak annyit tudhattunk meg, hogy egy nagyszerű alkotás látott napvilágot. A szerzőt most szeretnénk megismerni: gyermekkorát, ifjúságát és nem mindennapi életét.

Visszatekintve a fülöpházi lankás buckák szomszédságában virágkorát élő Szappanszék akkor még fürdésre alkalmas síkos-sós tiszta vízére, csodálatos világból érkeztem. A vidék előnyeit azonban nem igen volt módom élvezni. Három öcsém mellett félig az anyai szerepet is be kellett töltenem. Az iskolában eminens tanuló voltam, és felsőbb osztályokban rendszeresen vettem részt különböző tanulmányi versenyeken, legyen az nyelvtan, irodalom vagy matematika. Apám gyakran felvetette nekem, hogy miért nem érdekel engem a történelem. Ő igen tájékozott volt a múlt eseményeiben, és igen bölcs tanácsokkal látott el engem. Ezt, mint a kicsiny falu kántora is tette, és ő vezetett be a zene világába is. Zongorázni tanultam.

Matematika versenyről ismertem a Kecskeméti Katona József Gimnázium óriási falait. Szerettem volna ott tanulni. Szüleim pedig nem is gondoltak arra, hogy egy leánygyermek továbbtanuljon. Végül igazgatóm, Herpay László nagyon rámenős látogatásai után elértük, hogy a Közgazdasági Szakközépiskolába jelentkezhettem, de az anyagi oldalát nekem kellett megteremtenem. Szerencsémre volt a faluban egy nagygazda család, ahová bármikor, amikor időm engedte, mehettem dolgozni. A kemény munka nem csak a testet edzette meg, de megtanított a természet önmagát ismétlő rendszerének és rendjének megismerésére. Az embernek is van természete. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy küldetésünket beteljesíthessük, amelyet csak alapos ön-megismeréssel érhetünk el.

baranyteri2

Mi a végzettséged, hol dolgoztál, milyen beosztásban? Szeretted-e a munkádat?

Félve kezdtem el a munkát, de hamarosan kiderült, hogy az iskola nem engedett el üres kézzel. Kezdtem lassan megérteni mindazt, amelyet minden akaratom ellenére „belém sulykoltak” nagyszerű tanáraim. A hetvenes évek közepén fiatalokat kerestek új feladatok ellátására. Ekkor megtanultam a számítógép programozását és e területet ma is szívesen művelem. Csodálatos közösségben végeztük munkánkat, én magam is aktívan kivettem részem az ifjúsági munkából is.

A rendszerváltás idején rosszul mértem fel a helyzetet, úgy éreztem, hogy a számítástechnika fejlődése meg fog torpanni. Saját könyvelőirodát alapítottam, ahol külföldi ügyfeleimtől tanulva adtam tovább a tudást a botladozó kényszervállalkozóknak. Tíz év alatt szépen kiépítettem az ügyfélkört, a vállalkozás fénykorában dobtam be a törölközőt. Csak később értettem meg, hogy én magam kerültem válságba, amikor megtapasztaltam a kiskapukkal tűzdelt törvények gomba módra történő szaporodását. Nem tudtam őket többé a munkámban alkalmazni, amelyet mindig szívből végeztem. Legjobb ügyfeleim távozását hatalmas kudarcként éltem meg, pedig ők csak felfedték bennem azt, amely akkor még nem tudatosult bennem.

Munkám mellett évekig játszottam a város asztalitenisz csapatában, majd az aerobicot a nyugodtabb jóga követte. Belső nyugalmat ad az erdő átható csendje, ahol a gombászat is szenvedélyemmé vált.

baranyteri4

Tudom, hogy a feleségek, az édesanyák életét élted éveken keresztül, míg fel nem nőttek a leányaid. Mondj nekünk róluk is egy pár szót!

A két csodálatos lélek kialakulásában szerepe volt sakkozó férjemnek is, akitől a türelmet és érdeklődést örökölték. Bernadett lányom négyéves korában kezdett el lovagolni, és éli szerelmetes természetbarát életét. Erre neveli hároméves unokámat is, aki már szintén lovagol, és jól ismeri a gombákat. Mellette óvodapedagógus, művésztanár, és elvégezte a lovaskultúra szakot is.

Felícia a média területén dolgozott már a kezdetekkor. Kecskeméten, majd Pécsen. A média szakot elvégezve a Petőfi Rádió hírszerkesztő bemondója lett. Az utóbbi időben inkább fodrászkodik, és kisfiát neveli.

baranyteri3

Mikor és hogyan jött az a gondolat, hogy a megszokott, rendszeres mindennapi életedet egy időre feladod, és nyakadba veszed a nagyvilágot?

Amikor felhagytam a könyveléssel, akkor megszűntek a bevételi forrásaim is. Nehézségeim voltak. Egyedül éltem és Városföldre költöztem. Egy régi ismerősöm érdeklődött hogylétem iránt, és ő kérdezte meg, hogy tudok-e németül. Pár hét múlva már egy tolókocsis asszonyt ápoltam Németországban. Akkor még nem tudtam, hogy mire vállalkoztam, de mellette a haláláig kitartottam, amely hét év múlva következett be. Nem sokkal előtte vesztettem el a legidősebb öcsém. Akkor kerültem igazán válságba, melynek történetét megírtam a könyvemben.

Milyen érzések motiváltak, hogy idegen népek szokásait, kultúráját, hitvilágát megismerd?

Németországi tartózkodásom idején ez magától adódott. Érdekelt az új környezet, és sok új, eddig nem ismert történetet ismertem meg, amelyek visszavezettek hazámba is. Később pedig nagyon sok idős embert ápoltam, akik szívesen meséltek. Én pedig szívtam magamba a történeteket, mint a szivacs. Szeretek belátni a mélyebb világokba, amikor leomlik a máz, és az igaz való bontakozik ki a lepel alól.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Érdeklődésem azonban sokkal korábban kezdődött az emberi lét mibenléte iránt. A szakközépiskola száraz tantárgyai mellett minden szombaton, amikor a kollégiumból lehetőségem adódott kimenni, a könyvtárban töltöttem az időt, és a magam módján kutattam, kerestem. Édesapám is ebben az időben halt meg. Akkor nagyon elkeseredtem. A világot igazságtalannak és önzőnek éltem meg. Később sok érdekes emberrel találkoztam, és találkozókat tartottunk a lakásomon, ahol szabadon beszélgethettünk egymással. Eddig nem ismert foglalkozásokat és irányokat ismertünk meg.

Jól tudom, hogy ezotériával is foglalkoztál, foglalkozol?

Tudod, amikor az ember úgy érzi, hogy elveszett minden, hogy ő maga is idegen ebben a világban, az kétségbe ejti őt. Akkor összezavarodik. Félni kezd. Nagyon szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani, hogy a nehéz helyzet az nem ellenünk van, az egy probléma megoldására késztet bennünket. Az nem Isten büntetése, hanem üzenete. Egy feladat, amelynek megoldásához rendelkezünk elegendő energiával és lelki segítséggel. Csak venni kell a jeleket, nyitottnak kell lennünk rá. A könyvem megírásánál késztetések ültettek a számítógéphez, amelyeknek nem lehetett ellenállni. Ha nem keltem fel hajnali kettőkor, akkor reggelig sem tudtam visszaaludni. S ha reggel visszaolvastam, nem ismertem fel benne a magam stílusát. Ha a láthatatlan világgal való érzékeny kapcsolattartást értjük ezotéria alatt, akkor felvállalom. Ha a simogatás gyógyító ereje is ide tartozik, akkor igen, ezt élem és ez érdekel. Mint ahogyan a természetbarát életmód is, minden élő magas fokú tisztelete beletartozik mindennapjaim menetébe.

baranyteri7

Világjáró utad során bizonyára sok élményanyagot kaptál az íráshoz. Hol, melyik országban töltötted a legtöbb időt?

Németországban töltöttem tíz évet. A svábok világát belülről volt szerencsém megismerni. Itt találkoztam először a nagyobb bevásárlás utáni mindig kisebb adagolással, a gondos előrelátással és alapos tisztasággal. Az nem tetszett, hogy a számukra felesleges és értékes dolgokat nem adják tovább arra rászorulóknak. Mintha még mindig a háborús világban élnének.

Utazásaim során Egyiptom a történelem iránti érdeklődésemet nyitotta meg. Míg a németeknél az őszinteség nem erény, úgy a déli országokban ez követelmény. Nagyon kedves emberekkel találkoztam Itáliában és Törökországban is. A szegénység és a nagyvilági turizmus felhőkarcolóinak ellentéteivel találkoztam Tunéziában. Ausztriai sógorunknál, bár vannak nagyon kedves ismerőseim is, de a rokoni szálak igen erős elszakítását tapasztaltam meg.

Nagyon erős vendégszeretet tapasztaltam Erdélyben, szegénységet Szerbiában és félelmet Szlovákiában. Ebben az országban nyaranta jógatáborban is részt veszek.

baranyteri5

Mikor gondoltál arra, hogy tollat ragadj és leírd mindazt, amit láttál és átéltél külföldi tartózkodásod idején?

Egy volt SS katonát ápoltam Stuttgartban, aki már számtalanszor visszajött reménytelen helyzetekből. Engem úgy küldtek, hogy reggelre meg fog halni. Két hétig dolgoztam vele, távozásom után két nappal halt meg. Nagyon sokat tanultam, de a munka végeztével teljesen lemerültem. Egy magyar pszichológus vezetett rá, hogy a lelkem már nem akar tovább élni. Ez volt a nagy pofon, amely arra késztetett, hogy dolgozzak magamon és visszanyerjem életenergiámat. No, meg akkor született meg Emma, a kis unokám, aki aztán új virágokkal ültette be ingerszegény életem rozoga talaját. Akkor tértem vissza Magyarországra.

Hogyan találtál rá a Baráti Körünkre?

Rendszeresen jártam színházba, irodalmi találkozókra. A szakszervezeti székházban is rendszeresek voltak a rendezvények. Itt találkoztam Kovács István Józseffel. Az első körben megválasztottak gazdasági felelősnek, de nem igen sikerült megtalálnom a ritmust. A körbe azért eljárok, amikor csak lehetőségem van rá. Nagyon szeretem azokat az alkotókat, akikkel ott lehet találkozni.

Terike, úgy tudom, hogy most idehaza vagy. Szándékozol-e még útra kelni?

Keresem annak a módját, hogy a jövőben itthon is meg tudjak élni.

baranyteri6

Milyen álmokat szeretnél még valóra váltani?

Örökös tanuló vagyok, és ezt nem szeretném abbahagyni. Éppen mostanában fejeztem be a Harmadik Kor Egyetemét, melynek előadásai sok új és használható ismeretet nyújtottak. Nyugdíjasként vagyok tagja a Senior Klubnak, aktívan részt veszek a csoport munkájában.
Nagyon szeretném, ha egy olyan körnek lehetnék a tagja, ahol őszintén megbeszélhetnénk azokat a problémákat, amelyek foglalkoztatják korunk emberét. Ha őszintén leírhatnánk a gondolatainkat és a bizalmatlanság fekete köpönyege nem zárná el az emberi kapcsolatok nemes értékét. Ha a másik elítélése helyett az isteni feladatát küzdve teljesítő emberi lényt látnánk a másik félben. Ha kapcsolatainkban működne az együttérzés, a megértő szeretet, amely összetartani hivatott zavaros világunkat. Ha egyszerűen csak megértően tudnánk beszélgetni egymással.

A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánom, hogy minden álmod váljon valóra. Legyen töretlen alkotókedved! Emlékeidet gyűjtögesd továbbra is könyvecskébe, hogy mi is részesei lehessünk élményeidnek!

Köszönöm szépen, és kívánom mindezt kedves írótársaimnak is.

 

A gyilkos technika

–    Te, lehet, hogy ez a szörnyeteg lányom meg tud engem figyelni? Képzeld, mindig tudja, hogy hol vagyok és kivel találkozom! – tette fel a kérdést az idős asszony.
–    Nem, azt nem tudja megtenni! – válaszolta hirtelen az unokahúga, inkább csak azért, hogy megnyugtassa a testét alig vonszoló, lelkileg teljesen összeomlott nénjét.
A fiatalabb asszony korábban számítógépeket programozott. Tudta, hogy vannak már olyan programok, amelyekkel felülről lehet megnézni az utcákat, ha akar valaki, még egy ház udvarába is betekinthet. Egy autót is be lehet azonosítani, miért ne lehetne akkor egy személyt? Azt pedig a két asszony maga tapasztalta, hogy milyen következményekkel jár, ha a telefonbeszélgetésüket lehallgatják. Az idős asszonytól elvették a telefonját, a fiatal pedig akkora pofont kapott az idős férfitől, a nagybátyjától, amelyet életének hatvan éve alatt még soha nem tapasztalt. Nem volt hozzászokva a szokatlan bánásmódhoz. Ez a pofon azt is jelentette, hogy abba a régi nyári konyhába, ahová azért szorultak, hogy a lányuknak átadják a két kezükkel épített házat, többé be ne tegye a lábát.
Az idős férfi tettéért, mivel már korábban volt büntetve verekedésért, rendszeresen vendég lett a rendőrségen. Fel sem szabadulhatott nyűge alól, azt magával vitte a sírba.
Lánya igazi terrort vezetett be. Anyjától elvette az összes megspórolt pénzét. Már a temetésen sem beszélgethetett a saját testvérével sem. Minden értéket kiseprűzött, ami apja után még megmaradt. A rákos férfi haláláért az anyját tette felelőssé.
Az idős asszony jogi segítséget kért, hogy megkeresse a több millió forintot, amelyet közösen spórolt össze a férjével, de nem találta meg. A lánya elkezdte adagolni anyja gyógyszerét. Az idős asszony állapota rohamosan kezdett el romlani. Ha néha elment otthonából és találkozott valakivel, lánya kérdőre vonta. Az idős asszony pedig nem akarta bajba sodorni szeretteit, ezért mindinkább összehúzta magát.
De honnan tudja a vehemens nőszemély, hogy kivel és mikor találkozik az anyja?
Te, tudod, hogy milyen óvodát vezet a lány? A gyermekek szülei otthonról figyelhetik, hogy mikor mit csinál a gyerekük. Nem fantasztikus? – mesélte egyik rokonuk az idős asszony lemenőiről.
Ekkor állt össze a kép a nyomkövetésről. Ahogyan az óvodai rendszer működött egy csoportban, úgy lehet azt egy egyénre alkalmazni anélkül, hogy azt ő tudná. Egy gátlástalan újgazdag família ezt felhasználhatja saját önző céljainak megvalósítására, hogy megfélemlítse az engedetlen öreget.
A néni pedig nem szabadul az érzéstől, hogy hiába próbál – már egyre ritkábban – kiszabadulni otthonából, nem marad magára egy pillanatra sem. Mint egy rab, úgy éli meg hátramaradt napjait. Már nem veri meg őt többé a férje, pénze is lenne egy jobb élethez. Lánya örökös szitkozódásából azonban nem vonhatja ki magát, mert ha elmegy a templomba, akkor is magán érzi lánya gonosz, mielőbbi halálát vágyó szemeit. Az igát nem tudja lerántani magáról, mint egy nehéz kolonc húzza őt a sír felé.
Üldözött magányával pedig egy mesterségesen előidézett pszichológiai eset marad.

Városföld, 2015. január 13.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások