Először is szívből gratulálok Bagolyné Szűcs Andreának, hogy elnyerte a Toll és Ecset Alapítvány novellaíró pályázatának a különdíját! Kedves Andrea, kitől hallottál, hol olvastál a pályázati kiírásról?

Az interneten találtunk rá a barátnőmmel. Mindketten pályáztunk, és szurkoltunk a másiknak. Ez egy különleges pályázat, amikor önmagunkról írhattunk, és emiatt különösen kedves.

Miért határoztad el, hogy pályázni fogsz? Azért, hogy megmérettesd magad, vagy a megadott cím volt rád hatással?

Úgy gondolom, hogy néha különleges lehetőségek érkeznek az életünkbe, amikor megmutathatjuk önmagunkat, a gondolatainkat a világnak. Ez a pályázat is egy ilyen alkalom volt számomra. Kihívás és kitárulkozás egyszerre. Nagyon megfogott a pályázat témája: Életcéljaim. Úgy gondoltam, hogy erről én nagyon szívesen írnám le a gondolataimat. Ahogyan meg is fogalmaztam az írásomban: Hiszem, hogy az életünk forgatókönyve az egymás után elénk kerülő kihívásokkal és életcélokkal része egy tervnek, aminek a nagy egészben is van egy kicsike jelentősége.

Üzenni szeretnék az embereknek: Mindenkire nagy szükség van, hogy ösztönözzük, lelkesítsük, bátorítsuk, segítsük egymást. Hogy legyen mindig valaki, aki meghallgat bennünket, aki segít továbblépni, megerősödni. Hatással vagyunk egymásra akarva, akaratlanul, legyünk hát jó hatással, amikor csak lehet!

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy helyezést értél el?

Óriási meglepetés volt, nagyon nagy öröm. Szerencsésnek érzem magam, hogy az én írásom is kiválasztásra került.

Mióta alkotsz? Csak novellákat írsz, vagy versek is születnek?

Kamaszkorom óta írogatok, ez a hobbim. Főként meséket, novellákat és regényeket. Legszívesebben a kamaszoknak, a fiatal felnőtt korosztálynak és a gyerekeknek írok.

Most először pályáztál, vagy szoktál beküldeni anyagokat más pályázati kiírásokra is?

Küldtem már máskor is a novelláimból, meséimből különböző irodalmi pályázatokra. Előfordult már korábban is, hogy nyertem. Vannak barátnőim, akikkel az egyik közös pont az önkifejezés ezen formájának a kedvelése, erősítjük, bátorítjuk egymást arra, hogy új alkotások megszülessenek, ezért is örültünk ennek a pályázati lehetőségnek.

Mi az eredeti foglalkozásod?

Óvodapedagógus vagyok, ügyes, aranyos kisgyermekeket nevelek immár 30 éve. Gyönyörű hivatást választottam, apró magvakat ültethetek el a gyerekek lelkébe, melyek évek múltán majd kicsíráznak, szárba szökkennek, és termést hoznak az életében. A gyerekek tehetséggondozása iránt elhivatott óvodapedagógusként naponta sokat teszünk a városunkban, Békésen azért, hogy a születéskor kapott adottságaik kibontakozzanak, sok lehetőséget kínáljunk fel számukra. Az anyanyelvi területen tehetségígéretek számára nagyon fontos példa a meséket, történeteket megfogalmazni, írni tudó pedagógus, valamint azok is, akik ezeket elmondják, színpadra állítják.

Mit jelent számodra az írás?

Kikapcsolódást, belefeledkezést. Örülök, ha a gondolataimmal meg tudom szólítani az embereket, eljut hozzájuk az üzenetem, szórakoztatni tudom őket. Nagyon örülök annak, hogy van egy olyan adottságom, hogy a szereplőim szemével tudom látni a világot, érzem, amit ők éreznek.

Kik a kedvenc íróid, költőid?

Túrmezei Erzsébet, Tóth Árpád, Janikovszky Éva…

Tagja vagy valamelyik irodalmi csoportnak?

Nem vagyok tagja.

Mennyire vagy termékeny író? Talán már könyved is jelent meg?

Az írás terén a pályám elején járok. Szeretek írni, de még nem sok alkotásomat ismeri a nagyvilág. Talán majd ezután. Gyermekszakácskönyvem és óvodai szakkönyvem viszont már került kiadásra.

Milyen álmaid, vágyaid vannak az elkövetkezendő időre?

Szeretnék minél több embernek örömet szerezni az írásaimmal a legifjabbaktól a legidősebbekig. Bízom benne, hogy egyszer majd felfigyelnek a novelláimra, regényeimre, megszeretik és keresik majd őket.

Hogyan telik el egy napod?

Az óvodában minden napunk nagyon mozgalmas, mindig történik valami. Szeretem ezt a hivatást, mert nagy kihívás, hogy a gyerekeket minden nap biztonságot adó derűs légkör vegye körül, hogy az önértékelésük alakulása érdekében a pozitív tulajdonságaikat, erősségeiket hagsúlyozzuk, sokat dicsérjük, erősítsük őket, és hogy változatos tevékenységeket tervezzünk számukra.

Nagyon sok örömet jelent a hivatásom, de az első a család számomra. Igazi tyúkanyó típusú anyuka vagyok, akinek a legnagyobb öröm, ha együtt van a család. A férjem szintén pedagógus, számára is nagyon fontos a biztos háttér. Szeretünk közösen kirándulni, a természetben pihenni. A férjem vezeti az itteni ifjúsági fúvószenekart, gyakran viszünk gyerekeket táborozni, versenyezni is. Nálunk mindenki játszik hangszeren, a férjem és Dávid fiunk Kürtön, Bettina hegedűn, Lilla szaxofonon, én pedig fuvolán.

Köszönöm szépen az interjút! Kívánok neked erőt, egészséget és töretlen alkotókedvet!

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások