,,A költő csak ír, űzi-hajtja szent láz, váteszi hit, mert néki akkor is, ott is hinni kell, ahol már senki semmiben sem hisz. Vak düh, lázadás? Nem, nem, barátaim: Remény, valódi feltámadás!” (Vörös József)

Tamás nevére a Facebook-on figyeltem fel. Bizonyára sok mindenben különbözünk egymástól, de egy valami közös bennünk: a versek szeretete. Ezután kezdtem személye után kutatni. Találtam egy interjút az idővonalán, amelyet Vajdics Anikó készített vele. No, hát az ott feltett kérdéseket nem fogom ismét feltenni. Kedves Tamás, kérlek, mesélj nekünk, hogy kitől örökölted a versek szeretetét!

Édesanyámnak tanítói, magyartanári oklevele is volt, sok verseskönyv volt otthon. Már általános iskolás koromtól írtam verseket. Gimnáziumi magyartanárom, a jól ismert Pártos Vera is hatással volt rám. A diákírók, diákköltők találkozóján Sárváron arany fokozatot nyertem. A Közgáz egyetem újságjaiban és az ef-Lapokban szabad terem volt verseket és könyvismertetőket publikálni. Később más irányt vett az életem, és hosszú évekig alig írtam.

Mit jelent számodra a vers?

A verses könyveket gyerekkorom óta szinte naponta olvasom, a Facebook-on is tobzódom barátaim és az ismert költők versei közt. Életelemem a versek folyamatos olvasása. Nagy könyvgyűjtő voltam a legutóbbi időkig. Amikor (például jó néhány évig könyvelőként) dolgoztam és a gyerekeimet neveltem, kiestem a versírásból és különösen a publikálásból. Egyik lányom viszont magyar szakon diplomázott.

Tolltárs Irodalom – Mirtse Zsuzsa és Molnár Péter irodalmi estje

Kik a kedvenc költőid és íróid? Miért pont ők?

Mindenekelőtt József Attila, aztán Kosztolányi, Pilinszky áll hozzám a legközelebb, utánuk az erdélyi költők, Reményi, Dsida, Kányádi, Szilágyi Domokos, Hervay Gizella. Fiatal koromban sokat jártam Erdélybe. A facebook-os baráti körömből a sok kötetes Mirtse Zsuzsa, Pethes Mária, Kőhalmi Ildikó nagyon kedves költőim, mellettük Filip Tamás, Szokolay Zoltán, Bátai Tibor, Vajdics Anikó és mások. Estjeikre is nagy örömmel járok. A miértre nem tudok röviden válaszolni. Kőhalmi Ildikó esetében egyik könyve előszavában megfogalmazhattam.

A rendszerváltás óta mindenki mindent írhat. Mi a véleményed a ma élő tehetséges fiatal költőkről? Lesz e módjuk, lehetőségük kiemelkedni a sok „költő” közül? Vajon rájuk találnak-e az illetékesek, vagy inkább futtatják azokat, akik csak tetszelegnek a modern költő színében?

Nos, említett barátaimat biztosan nem futtatja senki.

Most pedig térjünk rá a te verselésedre. Mikor született meg első versed? Mi váltotta ki belőled?

Talán 10 éves koromban már írtam, a 16-17 éves kori versekből pedig néhány meg is jelent. A család, az iskola, a barátok nyitottak voltak a versre. Különösebben nem forszírozom, hogy eljusson mindenkihez, úgy vélem, bizonyos színvonalon és eredetiséggel meg tudom fogalmazni versben az érzéseimet, gondolataimat, és ezt sokan visszaigazolják.

Mit jelent számodra, ha elkészül egy vers? Lelki terápia? Megnyugvás? Kielégültség?

Talán megnyugvás, hogy egy érzést, gondolatot eredeti módon meg tudok fogalmazni.

Hol jelent meg első versed? Manapság hol olvashatjuk írásaidat?

A gimnáziumi, egyetemi újságokon kívül az Ifjúsági Magazinban jelentek meg az első verseim. Manapság gyakorlatilag csak a Facebook-on olvashatóak a verseim.

Tagja vagy-e irodalmi vagy művészeti csoportnak?

Nem vagyok tagja semmilyen irodalmi csoportnak. A Pethes Mária vezette AlkoTÓházban jelent meg néhány versem, ahol valamennyire műhelymunka is folyik.

Jelent-e meg már saját könyved?

A Létszám fölötti angyal című antológiában jelent meg kilenc versem 2003-ban azok közül, amelyekre az Accordia Kiadó pályázatán Rónay György-díjat kaptam. Több száz versemből bizonyára megszerkeszthető lenne egy közepesnél jobb kötet. Szeretném, de csak a tervezgetés stádiumában van.

Édesapám, dr. Kis Ottó (1931-2001)

Milyen szerepet játszik életedben a sakkozás?

Nagyon szeretek sakkozni, édesapámtól örököltem ezt a szenvedélyemet. Sakkbíró is vagyok.

Milyen álmaid vannak, amit szeretnél, ha még valóra válnának?

Évekig rokkantnyugdíjasként, magányosan, szűkölködve, hitehagyottan éltem. Úgy tűnik, most a magánéletem kedvező fordulatot vett, és nem fogok magányosan élni. Ez most a legfontosabb.

Kedves T
amás! Nagyon szépen köszönöm a magam és a szerkesztőségünk nevében, hogy megismerhettük az irodalommal kapcsolatos gondolataidat. Kívánok neked jó egészséget, töretlen alkotókedvet és számos sakk-csatát!

B. Kiss Tamás
Mindenféle ingesek

Mindenféle ingesek
jöttek.

Einstandolták
a távolságot,
mint üveggolyót,
s még álmod is,
s a nyelved.

S hány életet
nemecsekesítettek.

Hőstettbe?
Tettbe?
Tevésbe,
levésbe,
meg nem születésbe
haltak.

S hány új osztály
gründolt
grundod
helyén.

S hányan
névtelenedtek.

A halál
csak tünde kaland lett,
a gittegylet
örök.

Egy verkliszó.

Nemecsekek, nem jelölt sírba
nem temetettek,
egyenként,
egyre
megnevezlek.

(1999 február 14. – 2000 február 1.)

Végső visszaszámlálás

Tizet számoltak sokszor rám.
Kilencnél mindig felálltam.
Nyolcnál feküdtem ájultan.
Hetedíziglen átok rám.
Hatost ha dobok, csak kockán.
Ötösre végeztem iskolám.
Négyesben éltem le életem.
Harmadik napja nem eszem.
Másodperceim vannak még.
Egyes-egyedül réges-rég.
Féltem az életem. Békesség!

(Csepel, 2014. március 16.)


Az űrbe

Nem verset, hanem
szeretethiány-jelet
írok az űrbe.

Csepel, 2014. június 9.

Megszeged

Kenyered nincs.
Végül megszeged a csöndet.

(Budapest, 1977(?) – Csepel, 2014. április 5.)

Kis híján: teremteni
Tamási Orosz Jánosnak

Temetetlen holtakként
romlanak meg bennem
a meg nem fejtett
versek, hitek.

Szabálytalan szívritmusban
szaggatnak,
párkányi hídcsonkokként
rozsdásítnak, marnak
belülről
az emésztetlen voltak.

Szinte dühödten olvaslak
újra!
Mint francia fogoly
a gyökérre kiéhezetten,
megrágatlan fallak
örökrossz pillanatomban.

A pillanat félúton megáll.
Titok, de sajátjaim
a csonkok.
Egy század által
hágott hittel,
amputált
álmokkal
nem érhetek át
az innenső partra.
A tenger
odaátról is végtelen,
de a remény nem ad fel
már engem,
számolok tovább,
a végtelen plusz egyig.

Temetni kezdek.
Az annyi már kis híján,
mint teremteni.

(1999. február 20.)

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

2014. szeptember 7.

Hozzászólások