Horváth Péter kecskeméti hangtechnikus kortörténeti írásainak 7. része a kilencvenes évekről. Ezúttal a Czollner téri FKGP székháza lett a bulik színhelye.

Életem során többször megtapasztaltam a sors azon intézkedéseit, hogy amint egyik kezével elvett, a másikkal adott valamit. Általában minőségileg jobbat, szebbet, tartalmasabbat. Így volt ez az 1994 tavaszán befejeződő Kertészetis klubestekkel is. Nagyon fájt a szívünk, volt sírás-rívás, de lezárult egy fejezet az életünkben, mennünk kellett.

A Kertészeti még működött, mikor egy hétvégi séta alkalmával felfedeztük a hangulatos, öreg épületet Kecskemét belvárosában, a Czollner téren. A kapuján tábla, azon a „Független Kisgazdapárt Kecskeméti Szervezete” felirat, a házban pedig szólt a zene. Ahogyan az utcafronti kapun beléptünk, egy tágas udvarban találtuk magunkat, a fák és bokrok között néhány pad lapult, csábítva a betérőket egy kis romantikázásra.

Jobb oldalt helyezkedett el az épülettömb, melynek elülső részében volt a büfé, a társalgó, azon áthaladva pedig a tanácsterembe jutottunk. Az épület hátsó részében működött a mosdó, WC. A tanácsteremben hallatszó zenére kivételesen emlékszem, ugyanis a Tornados gitárzenekar Telstar című muzsikáját nyomták magnóról a fiúk. Persze techno változatban. Gondolatban lelassítottam a zenét, kiszedtem a felesleges sallangot, és elképzeltem, milyen jól hangozna ezen a helyen az eredeti, meg persze sok más oldies muzsika.

A következő héten megkerestem a Székház gazdáját. Bernáth Balázsné Marika néni egy személyben vitte a párt ügyes-bajos dolgait, intézte a tagsággal, illetve az épülettel kapcsolatos teendőket. Nagyon kedves asszony volt, azonnal megtaláltuk a közös hangot. Elmeséltem, hogy hamarosan véget érnek a Kertészetis bulik, de nagyon szeretnénk folytatni a zenés táncmulatságokat, és a Székház, illetve annak helyiségei ideális lenne számunkra. A tagsággal történt egyeztetést követően rábólintottak, és egy jelképes bérleti díjban (2000Ft/alkalom hozzájárulás) egyeztünk meg.

Így esett, hogy az utolsó Kertészetis bulin már tudtuk hirdetni a hamarosan megnyíló új helyet. 1994. április 16-ra tűztük ki a nyitóbuli dátumát, addig szűk két hetünk volt. Azért beszélek többes számban, mert a feladatok leosztásánál, elvégzésénél több barátomra is számíthattam. De neveket majd később.

Nos, a legfontosabb, ugye a marketing. Ennek szellemében először is egy dekorcégnél elkészíttettem a tekintélyes méretű, logóval, nyitvatartási idővel ellátott utcafronti táblát, ami kihelyezve elég jól mutatott a bejárat felett. A kinti tájékoztató táblák méretéből, kidolgozottságából a laikus akár azt is gondolhatta, hogy az épület egy Petihez tartozó Oldies Club-é, és mellesleg itt húzza meg magát az FKGP is.

Belülről azért volt mit finomítani a kívánt összhatás elérésének érdekében. Két helyiségben a falakon sorakoztak a párt prominens egyéniségeinek képei nemzetiszínű, kalászos címer társaságában. Hogy kifejezzük hálánkat a befogadónk irányába, nem bántottuk a meglévő dekorációt, csupán kiegészítettük a sajátunkéval. Kb. így nézhetett ki a sztárokból összeállított fali képgaléria: Elvis Presley – Torgyán József – Ricky Nelson – G. Nagyné Maczó Ágnes – The Shadows – Szabics István – Hungária – Bernáth Balázs… Természetesen a mi képeink is fent maradtak, így a párttagság első kézből informálódhatott zenei identitásunkról a hétközi gyűléseken.

 

Dekorációként továbbá a Kertészetin jól bevált petróleumlámpák, illetve egyéb fények szolgáltak. A minőségi hangzást az addigra tökéletesen kifejlesztett 3 utas rendszerem biztosította. Reflex dupla nyomókamrás mélysugárzók (Bose koppintás), Vermona hangfalak átalakítva (darabonként dupla 12” mélyközép hangszórókkal), magas szekció pedig dupla ring radiátoros elektrodinamikus sugárzókból állt. Ja, és a saját gyártmányú FET-es végfokokkal hajtottam őket. Hatalmasat és kristálytisztán szólt!

A plakátozás nem egyszerű feladat, sőt, ez volt a leglélekölőbb! Mint tudjuk, 1994 tavasza a Magyar Köztársaság életében nem csak a Czollner téri Rock and Roll klub megnyitásának, hanem az országos választásoknak is az időszaka volt. A mai napig nem tudom elképzelni, honnan nőtt ki annyi plakátragasztó ember Kecskeméten, de az tény, hogy az éj folyamán ellepték a közterületeket, és minden tenyérnyi helyre hirdetést ragasztottak. Természetesen a mi kis A4 formátumú, szerény példányszámban fénymásolt szórólapjaink is a nagypolitika áldozatává váltak. Reggel, mikor mentem dolgozni, pár plakátot felnyaltam egy hirdetőoszlopra, délután 4-kor már két különböző (egymást is kitakaró) párthirdetés lapult fölötte. Egyszer el is kaptak a közterület felügyelők, mikor éppen cellux-szal tettem fel egy lapot a falra. Tettenérés, elismerés, bírság, kifizetés.

Bozsó Péter

A rendezvény napján friss áruval fel kellett tölteni a büfét is. A Szilvási élelmiszer áruház éppen költözés előtt volt, én még a régi helyén (kb. ott, ahol most az Izsáki úti McDonald’s áll) vásároltam be a szükséges kellékeket. Takarítóeszközök, szalvéta, műanyagpoharak, édesség, cigaretta, üdítők, sör. Kimért, kannás bort a Kápolna utca egyik házának pincéjéből szereztem be. Mint teljesen laikus, csak annyit kértem, hogy vörösbor legyen. Vettem is vagy 40 litert – gondoltam sokan lesznek, hosszú ideig kitart. Az ehető, ízlésesen elkészített szendvicsre mindig is kényes voltam. A vendégeknek is olyat kínáltunk, melyet mi is bármikor élvezettel eszegettünk volna. A környéken üzemelt egy pékség, szombat délutánonként onnan hoztuk a kemencéből éppen kiszedett friss, meleg, roppanós kenyereket, melyeket felszeletelve vajjal, felvágottal, uborkával tettünk még ízletesebbé.

Gálfi Károly

100 Ft volt a belépő, ebből 30 Ft-ot le is lehetett fogyasztani a büfében, ahol egyébként mérsékeltek voltak az áraink. Megtehettük, hogy nem nyerészkedünk nagyon, hiszen viszonylag alacsonyak voltak a kiadásaink, hatóságokhoz nem jelentettük be magunkat, így nem fizettünk egyetlen fillér illetéket, adót sem.

Elérkezett 1994. április 16., a várva várt nyitás időpontja. Mi, a házigazdák (Klátik Ildi, Bozsó Peti, Gálfi Karcsi, Zoli testvérem és én) a meghirdetett időben felsorakoztunk az elkészített szendvicshalmok és italos készlet mögött, hangfalakból szólt a Sunshine day, a szélesre tárt bejárati kapu csábítóan hívogatta a vendégeket. Telt-múlt az idő, de senki nem jött… Mivel tájékoztattuk a B.B. Buli, a Kertészetis bulik közönségét, legalább rájuk számítottunk, hogy eljönnek. De nem, ők sem. Kicsit felhangosítottam a zenét, ablakok tárva-nyitva, visszhangzott a tér a jobbnál-jobb daloktól, de csak nem jött egy árva lékek sem.

Klátik Ildikó

Tudtam, hogy veszteséges lesz az este, és mélyen a zsebembe kell nyúlnom, hiszen az embereimet és egyéb dolgokat ki kellett fizetnem, de abban a minden mindegy hangulatban úgy döntöttem, nem zárunk be, kitartunk hajnali 1-ig.

Valójában hajnali kettőkor azért hagytuk abba a bulit, mert másnap is volt feladatunk, aludni is kellett valamicskét. Történt ugyanis, hogy egy budapesti fellépésről Szegedre hazautazó akrobatikus Rock and Roll csapat tagjai pont annál a kecskeméti benzinkútnál álltak meg, ahol még maradt egy darab érintetlen plakátunk, és a primitív térképrajz alapján megtaláltak minket. A közönség másik része pedig fekete ruhás, acélbetétes bakancsú, kopasz fiatalokból állt, akik a zenét meghallva navigálták be magukat a klubba.

A testvérem, Horváth Zoltán

Őszintén szólva ettől a társulattól kicsit tartottunk eleinte. Skinhead formájú ismerőseimmel egyébként jól megértettem mindig is magam, nagyjából tisztában voltam az életfelfogásukkal, és ami fontos, tudtam, milyen zenét szeretnek. El lehet képzelni, hogyan mutatott egymás mellett a csili-vili showtáncos és a skinhead kinézetű bakancsos társaság! 🙂

Az egykori bulik mai színhelye, a 48Étterem

“Ne ítélj elsőre!” -, ez is egy örök igazság. Olyan jól összebarátkoztak, táncoltak, szórakoztak, hogy minden előítéletünk elszállt. Kölcsönösen tolerálták egymás zenéjét, stílusát, így folyamatosan ment a bulizás a Rocky Sharpe, Madness, Komár Laci, Clash és egyéb muzsikákra. Mint írtam, végül hajnali kettőkor lehúztuk a redőnyt. Búcsúzáskor mindannyian éreztük, hogy ennek hamarosan remek folytatása lesz…

 

(Remek) Folytatás következik…

 

Horváth Péter

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások