Horváth Péter kecskeméti hangtechnikus kortörténeti írásainak 3. része a kilencvenes évekről

Horváth Péter

A CD lejátszó által egy olyan eszközhöz jutottam, mely a kazettás magnóhoz képest jobb hangminőséggel bírt, és egyetlen mozdulattal elérhető lemezről a kívánt zeneszám (track). Manapság, a digitális, streamelt médiatartalom világában kicsit furán hangzik ez a lelkesedés. 1991 nyarán azonban Magyarországon, pláne Kecskeméten, fehér hollónak számított, aki ilyen készülékkel rendelkezett.

A lemezek beszerezhetősége is korlátozott volt, ráadásul azokat is arany árban mérték. Szerencsére, egy háztömbnyire épp azokban a hetekben alakítottak ki a szépségkellékes szaküzletben egy sarkot, ahol CD lemezeket lehetett vásárolni, kölcsönözni. Enyedi Sanyi, a tulajdonos kiválóan ráérzett a piaci résre, és hamarosan meg is nyitotta a CD-boltját, ahová az elsők között szereztünk tagságit.

Míg hallgattam, másoltam a lemezeket, lázasan dolgoztam a soron következő projekten otthon. Kilátásba helyeztek ugyanis a nyár végére pár bulit, ahol zenélnem kellett, de nem volt meg hozzá teljesen a technikám. Erősítő, hangfal még csak-csak leakasztható volt, de a felszerelés lelke, a keverőpult bizony hiányzott. A célra alkalmas eszköz nagyon sokba került, úgyhogy nem volt mit tenni, terveztem és építettem egyet. Mai szóhasználattal élve „kézműves” terméket állítottam elő egy halom fémlemezből és egyéb alkatrészből. A doboz precízen illesztett alumínium lapokból készült, a tolópotméterek számára tűreszelővel kellett a hosszúkás réseket kialakítani.

Aki csinált már ilyet, tudja, milyen rabszolgamunka! Aztán jött az üdítő feladat, az elektronika elkészítése, élesztése, beszerelése, dobozfestés, feliratozás. A lényeg, hogy összeállt a kis keverőpult, ami igencsak frappánsra sikerült, nagy hasznát is vettem a következőkben. De úgy tűnt, nem sokáig használhattam, más is beleszeretett. A harmadik bulit követően megjelent egy vendég, és olyan összeget ajánlott fel érte, amire nem mondhattam nemet…

1991. augusztus végén egy szerencsés véletlen kapcsán összefutottam a Tiszti Klub igazgatójával, aki éppen diszkóst keresett. Jellemzően nem voltam soha az a nyomulós típus, de most úgy éreztem, nem tűnik szerénytelenségnek, ha magamat ajánlom. Elfogadta a jelentkezésemet, és az első buli napját 1991. szeptember 14-re, szombatra tűztük ki.

Turi Gabriella (Gabó) készített egy mai szemmel megmosolyogtatóan egyszerű plakáttervet, melyet sokszorosítva itt-ott kihelyeztünk a városközpontban. Eljött a várva várt szombat délután, a barátaimmal berendeztük a termet, hangpróbát tartottam. A Tiszti Klub Vermona hangfalait és a hozzá tartozó mono keverő-erősítőjét használhattam, nekem csak némi hangulatvilágítást, lejátszó eszközöket és zeneanyagot kellett vinnem.

A manapság megszokotthoz képest mi viszonylag korán kezdtünk. Fél hét körül már szállingóztak be az emberek, talán 25-30 főből állhatott a közönség, aki nagyon jól érezte magát. Zeneileg, hangulatilag megfelelőnek ítéltem a rendezvényt, de szakmailag nem voltam teljesen elégedett. Nehézkes volt ugyanis a Vermona keverő-erősítőn húzgálni a potmétereket, nem tudtam monitorral belehallgatni az előkészített következő zeneszámba, meg hát mégiscsak monóban szólt minden.

A következő rendezvényig kevesebb, mint 168 óra állt rendelkezésemre, ezt kellett beosztanom a napi rutinok mellett úgy, hogy legyen még egy 100 wattos erősítőm és a célra alkalmas keverőpultom. Mondanom sem kell, nem sokat pihentem azon a héten. Ment a tervezés, fúrás-faragás rendesen! De végül szombat délután 2 órára beforrasztottam a Quad-405 erősítő utolsó alkatrészét is, és egy rövid teszt során ki is próbálhattam. Minden működött!!!

Pakolás ismét, irány a Tiszti. Mivel az erősítő dobozolására már nem jutott időm, azt egy falapra helyezve a hátsó ülésen utaztattam, illetve a DJ pult belsejében helyeztem el. Figyelnem kellett, hogy legyen levegő cirkuláció a hűtéséhez, de a csatlakozó kábelek, tápegység kondenzátorai se okozzanak rövidzárlatot. Túléltük a bulit! A Vermona erősítette az egyik csatornát, a Quad-405-ös a másikat, a frissen összerakott kis keverő pedig táplálta e kettőt. Nagyon szépen szólt a rendszer, most már én is meg voltam elégedve! De feltehetően nem csak én, hanem a szórakozó közönség is, amely idővel száz feletti létszámra hízott. Nem volt internet, FB meg hasonló, de az egymás közötti kommunikáció, a buli hírének eljuttatása a baráti körökhöz igencsak sikeresnek bizonyult!

A harmadik szombat olyan szintű telt házat hozott, hogy egy tűt nem lehetett leejteni a tánctéren, de a közlekedő részeken is heringként zsúfolódtak össze az emberek. Elindult valami! A soron következő alkalommal személyesen nem lehettem jelen, munkám az ország távoli részére szólított. Hál’ Istennek akkor is olyan emberek vettek körül, akikre számíthattam, és egy kis oktatást követően alkalmassá váltak, hogy helyettesítsenek, és megtartsanak egy bulit. Zoli testvérem, Papp Zoli és Gabó alkották a hármast, akik vitték a hátukon a következő rendezvényt. Ahhoz képest, hogy egészségügyi, illetve humán beállítottságúak voltak, nagyon sikeresen helytálltak. Köszönöm nekik így 26 év múltán is!

Hogy mennyire sikeresek voltak, erről hazatérvén, ismét a keverőpult mögött állva értesülhettem. A közönség köréből többen is számon kérték a múlt heti zenéket, azokra mekkorát lehetett tombolni! Hát, igen! Jó az Illés-Metró-Omega kombó, de ezek a fiatalok már INXS, Billy Idol, Doors, Guns’n’Roses… zenéjére vágytak. Tehát Zoli testvérem kiszabadította szellemet, így bővítettük a repertoárt egy pillanat alatt. A Doors – Break on throught című dala nem túl hosszú, de a zsúfolt tánctéren az őrült hangulatban valaki akkorát taszított a DJ pulton, hogy a CD megugrott és szinte az elejéről kezdte a számot újrajátszani. Én bosszankodtam ezen a technikai malőrön, de a közönség nem bánta (szerintem észre sem vették). 🙂

Mint minden jónak, egyszer a Tiszti Klubos buliknak is befellegzett! Az ok prózai: Nem bírta az infrastruktúra. A következő és egyben utolsó bulin annyian voltak, hogy az minden képzeletet felülmúlt. Az egy hónappal azelőtti, 20-30 fő helyett bőven a tízszerese tolongott bent, szinte képtelenség volt ennyi emberre figyelnie a rendezőknek. Szólt a zene, ment a tánc, csúcson pörgött a büfé, az emberek egymást túlkiabálva társalogtak. Sajnos a buli végeztével a kárfelmérés eredménye arra a lépésre késztette a vezetőséget, hogy bezárják a klubot.

A következő szombaton fiatalok százai fordultak csalódottan vissza a Tiszti Klub sötétbe burkolózott épületét látván…

 

 

Folytatás következik…

 

Horváth Péter (Art Audio)

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások