2017 utolsó heteiben sokan felfigyeltek egy kecskeméti fiatalember Facebook oldalán rendszeresen megjelenő írásaira. Horváth Péter hangtechnikus “tükörgömbös” sorozatában visszaidézi a kilencvenes évek elejének hangulatát, melyet a hozzászólók személyes élményeikkel egészítettek ki. A nagy érdeklődésre való tekintettel a Montázsmagazin is közli ezt az érdekes kortörténeti sorozatot Péter hozzájárulásával.

Rockin’ DJ pályafutásomat 1990-ben, a Kecskeméti Kertészeti Főiskola egyik klubestjén pontosan 27 évvel ezelőtt kezdtem. Tudvalévő, hogy életem igen korai szakaszában, már kisiskolásként meg lettem fertőzve a jó zenék által. 

Rendszeres hallgatója voltam a különféle rádióműsoroknak (Slágermúzeum, Tánczenei koktél, Komjáthy György kívánságműsor, Poptarisznya…), ahonnan általában magnóval fel is vettem kedvenc számaimat. Zoli testvérem hasonló zenebolond volt, közösen kezeltük az ajándékba kapott Hi-Fi berendezést, a fő műsoridőben valamelyikünk mindig ott virrasztott a készülék mellett. A rendelkezésre álló nyersanyagból rutinosan kivágtuk a műsorvezető hangját, egyéb szignálokat, bereccsenéseket, és egészen jó minőségű műsoros kazettákat tudtunk így kreálni.

Természetesen a helyi könyvtárakba is bejárásunk volt, ahol mélyreható kutatómunkát folytattunk az ott lévő bakelitlemezek körében. Mivel jellemzően csak helyszínen lehetett meghallgatni ezeket, kénytelenek voltunk magnót, fejhallgatót is magunkkal vinni, ha másolni akartunk számokat. Mindkettőnk zenei ízlésének megfelelő dalokkal hízott a repertoárunk, mely idővel elérte a több száz felvételt.

Ezek között megtalálhattunk aktuális magyar és külföldi popzenét, rock, Rock and Roll, swing és blues kiválóságokat. A már említett válogatás kazetták aztán gyakran megfordultak a nyolcvanas évekre oly jellemző házibulikban, és legtöbbször osztatlan sikert is arattak. Természetesen rongyosra lettek hallgatva, és több ismerősnek is kellett másolatot készítenem belőlük.

Nagyobb publikum előtt először 1987-ben tesztelhettem a zenegyűjteményemet, mikor is az Old Boys zenekar közönsége a kazettáimon lévő zenékre melegítette be magát csütörtökönként Budapesten, az Eötvös Klubban. A koncertek végén Cintula is megjelent, hozta ő is a saját válogatásait, arra folytatta a bulizást a Nagyérdemű. Persze az Eötvös Klubon kívül több más zenés vendéglátóhelyen megfordultam a nyolcvanas évek végi Budapesten (Ráday Klub, Jókai Klub, Marczibányi, Almássy, Kertészeti Egyetem, Fekete lyuk, Petőfi Csarnok…), és szívtam magamba az aktuális feelinget, illetve pár szám erejéig zeneileg én is hozzájárultam a repertoárhoz a gyűjteményem által.

Hétvégenként gyakran hazalátogattam Kecskemétre, akkor még itt is több szórakozóhely üzemelt, lehetett táncolni, ismerkedni. Ezek közül kedvencem a Tiszti Klub volt. Komlós József Jr. tartotta itt a bulikat, aki széleskörű zenei műveltséggel, stílusérzékkel rendelkezett. Jozzy jobbnál jobb dalokat játszott, mi pedig önfeledten élveztük a műsort. A megfelelő DJ és remek közönség mellett azért volt még egy titka a sikernek, ez pedig maga a Tiszti Klub sajátos hangulata, aurája.

Elérkezett 1990, befejeztem Budapesten a tanulmányaimat. Visszakerültem Kecskemétre, jöttek a munkás hétköznapok. Kevés szabadidőmet jól be kellett osztanom, hogy a vízilabdaedzések, angol nyelvtanfolyam mellett másra is jusson. Budapest nagyon hiányzott, de érthető okok miatt ritkán jutottam fel oda. Másrészről zeneileg is megváltozott kicsit a város hangulata. Bejött az elektronikus, újhullámos, alternatív, techno zene, melyektől mind a mai napig a hideg futkos a hátamon.

A kecskeméti hétköznapok színesítése okán csütörtök esténként, edzés után azért lejártam a Kertészetire, ott legalább csajozni is lehetett… Morva Robi volt a diszkós, akinek nagyon csíptem a stílusát. Szerény, de mégis jól felkészült, lelkiismeretes DJ volt, kiváló érzékkel válogatta a számokat. Egy őszi napon összeszedtem minden bátorságomat, és odamentem Robihoz, hogy szeretnék beszélni vele. A mondandóm lényege az volt, hogy amikor neki is megfelel, szívesen tartanék egy Oldies Party-t az ő berendezésével, de az én zenéimmel. Természetesen ingyen, a gázsi az övé marad. Rábólintott! 

1990. december 13-ra, csütörtökre tűztük ki a nagy napot, addig maradt egy kis időm a különféle előkészületekre. Profi rocky táncosokat szerveztem (Kázmér Komáry és partnernője), akik bemutatót tartottak. Zeneelméleti vetélkedőhöz dolgoztam ki kérdéseket, némi szponzorációt kellett biztosítanom a jutalmak előteremtéséhez, illetve szórólapoztam is itt-ott a városban. Summa summarum, végre elérkezett a nagy nap! Közel telt ház volt, a közönség vette a lapot! Élvezték a táncbemutatót, a tánctanítást, a kvíz játékot, és magát az egész eseményt.

A rendezvény során két magnóval dolgoztam, nem nagyon volt idő a lazításra. Az egyiken szólt az aktuális zene, a másikkal elő kellett készítenem a következő kazettát, zenét átkeverni, beszélni. Majd ugyanezt folytatni órákon át. Közben figyelemmel kísérni a party hangulatát, kommunikálni a körülöttem lévőkkel. Izzadtam rendesen, de megérte! Folyamatosan táncolt a közönség, mindenki jól érezte magát. Emlékszem, a tánctéren Morva Robi is lassúzott a párjával, ami számomra azt jelentette, hogy felszabadult ő is, nem kellett attól tartania, hogy beég velem…

Az éjszaka közepén ért véget a zenés-táncos rendezvény, a közönség végig kitartott. Nagyon jól érezte magát mindenki, örömmel és szeretettel fogadták a megszokottól eltérő, de feltehetően élvezetes zenei programot. Az izgalom elég rendesen felspannolja az embert, ilyenkor nehezen megy az elalvás… Másnap hullafáradtan, de nagyon boldogan mentem dolgozni. Éreztem, hogy valami jó dolgot tettem, sok embernek szereztem örömet, és van keresnivalóm e műfajban is! 🙂

Folytatás következik…

 

Horváth Péter

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások