Horváth Péter kecskeméti hangtechnikus kortörténeti írásainak 4. része a kilencvenes évekről – Az Ifjúsági Otthon

Az 1991-es Tiszti Klub bulikat átjárta Jim Morrison szelleme. Intenzíven, boldogan élhettük meg azokat, de sajnos nagyon hamar véget is ért a varázs. Rockin’ DJ-ként megállapíthattam, hogy van igény a ZENÉRE, a lelkes közönség pedig alig várja a folytatást.

Fotó: internet

A Kecskeméti Ifjúsági Otthon (egykori Úttörőház) mindig is szimpatikus intézmény volt számomra. Itt működik az Otthon mozi, de az épület helyet ad különféle kluboknak, művészeti szakköröknek, sok fiatalt bevonz napi szinten. Emlékszem, a nyolcvanas években, középiskolásként mi is jártunk ide Rocky tanfolyamra, melyet Csíkos Ágnes és táncpartnere tartott. A Tiszti Klubos bulik megszűntét követően kicsit rendezni kellett a sorokat, így kerültem közelebbi kapcsolatba az Ifjúsági Otthonnal. Főállásban ekkor a kecskeméti Repülőtéren dolgoztam, de éreztem, hogy a zárt, katonás világ mellett igényem van a civil társadalom felé nyitni, illetve szabad kapacitásomat mások számára felajánlani.

A „Ház” pedig vevő volt erre. Másodállásban, technikusként elszerződtem hozzájuk. Heti néhány alkalommal be kellett mennem az intézménybe, ott összeszedegettem a hibás technikai eszközöket (erősítő, vetítő, hangfal, világítóeszközök…), és lehetőségeimhez képest orvosoltam a bajukat. Később aztán rám bízták az utcafronton hallható, a járókelők számára sugárzott reklámspot legyártását is. Tóth Csilla nemcsak csinos, de jó hanggal megáldott népművelő is volt, vele heti szinten készítettük a felvételeket. Rá kellett érezni az aláfestő dalok stílusára, hangulatára – ebben támaszkodhattam kolléganőm ízlésére -, valamint bővülő zenei repertoáromra.

Az idő haladt, én pedig egyre többször hangosítottam különféle előadóművészek produkcióit az Ifjúsági Otthon tükörtermében, színpadán. Természetesen ilyenkor magammal vittem zenei gyűjteményem egy részét is, és abból játszottam hangulatfokozóként, valamint a műsor végén egy kis levezető blokkot a közönségnek. Bizonyára valakinek megtetszhetett ez a fajta zenészkedésem, ugyanis felajánlották, hogy önálló programként rendszeresen tartsak bulikat a fiatalabb korosztály, jellemzően a gimnazisták számára. Természetesen igent mondtam! Akkorára már szereztem némi ismertséget a fiatalok körében – több iskolabálon is zenéltem -, és tudták, mire számíthatnak.

Csíkos Ági tánctanár

1992 tavasza – A „B.B. Buli” titulus eredetét azokban az időkben sem sikerült megfejteni, de az elnevezés már csak az alliteráció, illetve rövidsége okán is jónak tűnt. Ráadásul egy Budapest, Lövölde tér környéki ócska vasajtóról levakart emblémát is sikerült a kívánt célra átalakítani, ami eléggé Rock and Roll-os (mások szerint Coca Cola-s) volt, jól is mutatott a plakátokon. Mivel középiskolások számára, hétköznapokon mentek a bulik, nem ártott jó korán kezdeni, hogy este 10 körül mindenki hazajusson. Sok kollégista is látogatta a rendezvényt, nekik még hamarabb vissza kellett érniük a Táncsicsba (Táncsics Mihály Kollégiumba).

Havi rendszerességgel (de volt, hogy gyakrabban…) zajlottak ezek a rendezvények, melyeket már a kezdettől népes kis fiatal közösség érezhetett magáénak. Többségében lányok, de azért volt néhány szerencsés srác is közöttük. 🙂Nos, ezek a kis csajok már délután 5 körül ott tobzódtak az Ifjúsági Otthon bejáratánál, és lesték érkezésemet. Ahogyan leparkoltam a kis Polskival, mint a madarak, azonnal körém sereglettek, csicseregtek, és egymást túllicitálva azon versengtek, hogy ki hozhatja a fényorgonát, a fényfüzért, a lejátszókat, a kábeleket, CD-ket, kazettákat… Pillanat alatt bepakoltunk mindent a tükörterembe. Itt jegyzem meg, hogy 25 év eltelt, de azóta sem volt ilyen kis lelkes segítőtábor körülöttem! 🙂 Míg ők csavargatták az izzókat, én összeállítottam a technikát, és fél hat körül már szólhatott is a zene.

Könnyű dolgom volt velük, még nem rontotta el a kis naiv világukat a csapból is erőszakosan hömpölygő techno és egyéb értéktelenség. Természetes, őszinte gyerekek voltak. Nem ragaszkodtam a hozzám oly közel álló, plakáton is jelzett Rock and Roll zenéhez, bár sokat megismertettem velük. Ügyesek voltak, jól is táncoltak rá! Máig emlékszem, hogy a Valahol egy lány, Miszter Alkohol, Induljon a banzáj, Love me two times (Doors)… kinek a kedvenc dala volt, amik persze rendre meg is szólaltak. A tanítási időszak végeztével kis szünetet tartottunk, de ősszel ismét benépesült a tükörterem, sőt a nyári kalandoknak köszönhetően jelentősen meg is nőtt a létszám!

A B.B Bulikon kívül természetesen ezernyi szállal kapcsolódtam az Ifjúsági Otthonhoz, közönségként is gyakran megfordultam az épületben. Itt ismertem meg például a szárnyaikat bontogató Grapevine Show Dance párost (Huszár Ildikó és Varga Attila), akik nemsokára Kecskemét büszkeségei, Showtánc Világbajnokok lettek! Továbbá remek hangulatú a moziterem, melyben nem csak a jó filmeket, de kisebb színházi előadásokat is megcsodálhatnak a nézők.

Huszár Ildikó és Varga Attila – Grapevine Show Dance Club

Számomra egy ilyen, felejthetetlen előadás volt a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Katonás (Katona József Gimnázium) diákok adták elő Déry-Pós-Presser művét, mely bombaként robbant Kecskeméten! Ahogyan a diákok megformálták Esztert, Józsefet és a többi karaktert, közben korabeli számokat élőben játszottak a színpadon! Hát azt tanítani kellene!

Még most is beleborzongok, ha rágondolok, annyira jól csinálták! Bár eredetileg egy előadást terveztek, a hatalmas sikernek köszönhetően, hetekkel később meg kellett ismételniük még népesebb közönség előtt. Sőt koncertet is adtak a betétdalokból, pár számmal kiegészítve. Természetesen a lelkesedésüknek, múló lámpaláznak, és egyre nagyobb rutinjuknak köszönhetően még nagyobbat robbant a sikerbomba!

Folytatás következik…

Horváth Péter

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások