Az ember néha elfelejti, hogy boldogságra van teremtve – Sokszor találkozhatunk ilyen szülői mondattal: „Mindent meg akarok adni a gyermekemnek, ha már én nem kaptam meg!” Ilyenkor legtöbbször tárgyi dolgokra gondolnak. Vajon jelent ez boldogságot, tudást, felelősségteljes döntésre előkészítést, lelki gazdagságot? Valóban tud családot alapítani, aki csak önmagára figyel, a másikra nem, mert erre nevelték? A szülő pedig idő előtt belerokkan, hogy a támasztott igényeket teljesíteni tudja.

Szent János szavai okulásul szolgálnak:
Abban az időben, amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”

Az Istentől származó Szentlélek által megkaptuk azt a képességet, küldetést, hogy Krisztus gondolatait megismerhetjük. A mi szavainknak akkor van igazi ereje, ha engedjük, hogy Isten igazsága szólaljon meg általunk. Isten igazságait nemcsak az evangélium őrzi, hanem a ránk bízott teremtett világ is. Figyelnünk kell arra, hogy Isten szavait és igazságait valóban felismerjük, és életünkben teremtően megfogalmazzuk, hogy működhessen, és ne helyettesítsük ezeket a világ által megfogalmazott tabukkal.

Az Egyház az evangélium világosságánál figyelmeztet bennünket, hogy az ember saját maga nem tudja mindig megnevezni a jót és a rosszat. Nagyon sokszor szeretnénk ezt helyettesíteni a törvény erejével. Még odáig is eljutunk, hogy törvényes, bár nem tartjuk erkölcsösnek. Vagy a közvélemény-kutatást, a többségi szavazást tartjuk elfogadhatónak és értékeljük úgy, hogy erkölcsössé teszi a cselekedeteket.

Az Egyház határozottan kiáll az örök és egyetemes erkölcsi értékek védelmében. Ez nyitja meg az utat az emberek valódi választása és az igazi szabadsága előtt. Tudatában van, hogy az igazságnak sokféle megfogalmazása lehet, de a tartalmát ez nem érinti. A megfogalmazás akkor válik igazán alkotóvá, ha kapcsolódik az evangélium igéihez. Ahogy Krisztus beszédét jellemzi:

„Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.”

Az ember ma annyira el van foglalva a saját maga által teremtett művével, hogy ez sokszor önmagát is fölemészti, és elfelejti, hogy boldogságra van teremtve. A boldogság keresése és annak megtalálása meghaladja az emberi erőt. Nincs középút. Nincs köztes megoldás. Nem lehetünk részlegesen boldogok, de élhetünk annak reményében. Keresnünk kell mindannyiunknak közösen ezt a krisztusi igazságot.

Illyés Gyula 70. születésnapjára írta Németh László a következő sorokat:

Szerettem az igazságot

Szerettem az igazságot,
Az igazságot, mely éget, perzsel,
S arról jön, honnét a vad szeleknek
Tisztító szele fellobog.
Szerettem a nyugtalanság
Tisztító lángját, melyben az ember
Őseihez visszatér.
Nem bírom a telhetetlen
Füstölgő gőzt, mely lekonyul,
S ott, ahol égetni kellene,
Hazugul a föld felé fordul.

Nekünk is keresnünk kell ezt az igazságot, és azt, amiben kimondhatjuk: „Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.” És az igazságban alakítja életünket.

 

Görbe László piarista

Elhangzott a Kecskeméti Televízió Örömhír című adásában 2018. augusztus 5-én. ITT meghallgatható. 

 

 

 

Hozzászólások