Két éve adtunk hírt utoljára az Ausztráliában élő Budai családról. Kisfiuk az idén már az első osztályon is túl van. Az elmúlt iskolai évről küldött tudósítást az anyukája, Nóra. 

Az iskolai élet első tapasztalata, az orientációs napokon való részvétel, minden újonnan beíratott gyerek és szüleik számára.

Az iskolakezdés előtt nem sokkal, négy egymást követő péntek délelőttön két-két óra foglalkozás a kicsiknek, illetve a szülőknek tájékoztató jellegű előadások az iskola könyvtárában például arról, hogy milyen módszerekkel tanítják az írást-olvasást-matekot, hogyan gyakoroljunk otthon a gyerekkel, hogyan készítsük fel a gyerekeket érzelmileg az iskolakezdésre, mit csomagoljunk az uzsonnásdobozba és mit ne stb, stb.

A gyerekeknek pedig e közben már az osztályfőnökük társaságában lehetőségük van, hogy kis lépésekben megismerjék az iskola világát, leendő kispajtásaikat, az iskola épületét, termeket-helyiségeket és a nagy udvart. (A miénk egy kis település kicsi iskolája, a gyerekek összlétszáma úgy 200 lehet.) Az épületegyüttes puritán, néhány pavilon és konténerház is tanteremként funkcionál. Az időjárás nem akadály, a célnak megfelel.

A suli és az udvar  (az ausztrálok és az őslakosok zászlóját minden reggel felhúzzák)

Az Ausztrál általános iskolát a gyerekek 5-6 évesen kezdik egy un. “Kindy” csoportban és 12 évesen fejezik be. Az oktatás módszere és tartalma eléggé eltér a számunkra megszokottól. A tananyag kevesebb, ellenben praktikusabb és életszerűbb és nem elhanyagolható tény, hogy bár a tanulókat nem feleltetik – a 3.évtől teszteket írnak -, mégis nagyon sokat “beszéltetik”, vagyis megtanítják őket prezentáni. Heti egy alkalommal minden gyerekre jut egy ” News day” – már előre megjelölt nap – amikor szabadon választott témában a gyerkőc előad valamit az osztálytársainak. Bemutathat egy különleges tárgyat, elmesélhet egy élményt, elmagyarázhat valami fontosat, vihet fotót, képet, könyvet stb. amiről úgy érzi, hogy érdekes lehet mások számára is. Ennek a gyakorlatnak is köszönhetően, az ausztrál gyerekek jellemzően magabiztosak, nyitottak és közvetlenek. A másik ok, hogy a tanár-diák viszony nem alá-fölé rendelt, hanem partneri, egészen más a felek között a kommunikáció, mint otthon azt megszoktuk.

A barátságos tanterem (A padlószőnyeg általános az iskolákban, otthonos érzést kelt)

Az általános iskolában nagy hangsúlyt fektetnek a közösségi nevelésre, a sportra, a csapatszellemre, miközben legkevésbé sem hanyagolják el az egyént. Pl. év elején minden új kicsi mellé rendelnek egy nagyobb gyereket, aki a “haverja lesz”, akihez fordulhat, aki segíti a beilleszkedésben, az iskolai szabályok megismerésében, így Tomára is jutott egy kissrác és tényleg napi szinten kapcsolatban vannak egymással, együtt játszanak a szünetben, működik a dolog.

Mint az előzőekben már írtam, az isiben az egyenruha-egyen kalappal kötelező, a gyerekek szépek és takarosak benne, gyönyörűség rájuk nézni és ők is szeretik. Minden iskolának más-más egyenruhája van, az isi emblémájával ellátva. Ahogy pl. Toma sulijában is, sok helyen a hátizsákjuk is egyforma. Ezeket a holmikat a szülőknek kell megvásárolniuk elég borsos áron, viszont e holmik mind nagyon jó minőségűek, évekig nyűhetők. Ugyanakkor igény szerint, az iskola “second hand” boltjában a már használt darabok olcsón is beszerezhetőek, illetve megörökölhetőek.

Amit nagyon komolyan vesznek, az a kalap viselete napsütésben. Ha valaki nem visz kalapot, csak az árnyékban játszhat.

A tanítás 9 órakor kezdődik, gyülekező az udvaron, ezt az itteni időjárás szinte mindig megengedi.
Az első csengőszóra a gyerekek osztályonként a földre csücsülnek- az átlagos osztálylétszám 20 fő- és az igazgatónő megnyitja a napot-köszönti a gyerekeket, elmondja az aktuális programokat, eseményeket, tudnivalókat, majd a dolgukra engedi őket a következő módon:
pl. ” Egy nagyszerű napot kívánok nektek!!” vagy “Élvezzétek a gyönyörű napsütést!” vagy “Teljen vidáman ez a nap!”

Egyébként a rokonszenves igazgatónő az irodájában csak ritkán található, már reggel a gyülekező alatt az udvaron van a gyerekek között és ez a jó szokása megmarad a nap végéig. Tudja is minden gyerek nevét már év elején.

Az ausztrál iskola első éve olyan, mintha az otthoni óvodai nagycsoportot és az első osztályt összemosnánk. A gyerekek tanulnak írni, olvasni, számolni, de többnyire játékos formában, sok kreatív foglalkozással és szabad játékkal kiegészítve az iskolában töltött időt. Általában egy tanár -a nap nagy részében az osztályfőnök- és egy asszisztens van velük.
A tanrendben szerepelnek még olyan tárgyak, mint “bankolás”- pénz kezelése, keresztény vallás óra, könyvtári foglalkozás és kölcsönzés, ezeket a tárgyakat szaktanárok tanítják.
Tankönyveket nem kapnak a gyerekek, maximum egy-két munkafüzetet, de azt is a termekben hagyják, nem kell hazavinni. A házi feladat kevés, általában fénymásolt papíron kapják.
Az iskolatáskában a kajás dobozon kívül szinte semmi nincs.:-)
Külön testnevelésórát nem tartanak naponta, hanem a hétnek egy választott napját- ez iskolánként eltér-, szinte egy az egyben a mozgásnak szentelik, méghozzá olyan formában, hogy minden osztály a hatalmas udvaron tölti a nap nagy részét, ahol vetélkedőket rendeznek vagy meccseket játszanak vagy egy-egy épp arra a napra választott sportág szabályait sajátítják el és gyakorolják azt. Reggeli gyülekező – indulás a terembe.

Az iskolai életnek fontos része, hogy a szülőket bevonják a mindennapok eseményeibe. Pl. a legkisebbeknél heti három alkalommal egy-egy anyuka is az osztályban tölt néhány órát és segíti a tanárok munkáját. Ezt leginkább az indokolja, hogy a gyerekekkel kis csoportokban foglalkoznak. De egyébként rengeteg olyan iskolai program van, ahol számítanak a szülői részvételre: piknikek, jótékonysági vásárok, ünnepek előkészülete és lebonyolítása, kirándulások stb.
Mivel több főállású anyuka van és aki dolgozik, azoknak a többsége is csak fél állásban – heti 2 vagy 3 nap-, mindez megoldható. Ezen kívül gyakran találkozni az iskolában önkéntesekkel, ennek a fajta tevékenységnek itt nagy kultúrája van.
Az iskola vezetősége gyakran szervez jótékonysági eseményeket, gyűjtéseket és külön figyelem hárul az őslakos származású gyerekekre és családjaikra. 

Szülői értekezlet nincs, csak fogadóóra, méghozzá a gyerek jelenlétével. Minden egyéb info e-mailben, illetve az iskola internetes üzenő hálózatán érkezik.

Húsvéti kalap parádé (a kalap mindig s.k.)

A szülők egyébként aktív kapcsolatban vannak egymással, a mobiljukon közös üzenőrendszerbe vannak bejelentkezve, amit naponta többször használnak és nem csak az iskolával kapcsolatosan, hanem személyes dolgokban is bátran fordulnak egymáshoz infóért vagy kisebb segítségért. Egy-egy osztályhoz tartozó szülők időnként összejönnek vacsorázni, vagy közös programokat szerveznek, elvállalják egymás gyerekének hazaszállítását az isiből, vagy felügyeletét, ha valakinek sürgős dolga akadt.

Az osztály- és évfolyamtársak közötti születésnapi meghívások olyannyira gyakoriak, hogy nem is lehet mindegyiken részt venni. Ezeket a gyerekzsúrokat jellemzően játszótereken vagy játszóházakban rendezik meg, vannak jelmezes partyk, de egyébként nincs nagy felhajtás és sosem tartanak tovább 2 óránál. A vendéggyerekek szülei nem is mindig vannak jelen, csak odaviszik a gyerkőcöt, majd visszamennek érte a végén. 

Az iskolában nincs közétkeztetés, mindenki viszi a kis ételesdobozát és nagyszünetben az udvaron eszik meg a padon vagy a fűben. (Ausztráliában a földön ülni a legtermészetesebb dolog, akárcsak a mezítlábaskodás.)
Az utolsó kicsengetés 2.55-kor hangzik el- minden osztály ugyanakkor végez-, de akinek kedve van, még maradhat a suli udvarán- játszóterén, ameddig csak akar, a kaput nem zárják és kutya is bevihető.

Beyblade party az udvaron

A számunkra természetesnek tartott napközi nincs, de gyermekmegőrzés igen, amiért elég sokat kell fizetni. Itt elég kevesen veszik igénybe ezt a lehetőséget, illetve csak bizonyos napokra.
A iskolaszüneti napok mennyisége kb. annyi, mint Magyarorszagon, csak több részletbe van elosztva. A leghosszabb szünet, vagyis a tanév végi nyári szünet 6 hétig tart, Karácsony előtt kezdődik és nagyjából február elején van vége, s innen indul az új tanév. Az egy évfolyamban lévő osztályokat – nálunk a kindyből kettő van-, minden új iskolaévben összekeverik és újra osztják és minden évben új osztályfőnököt kapnak.

A gyerekek itt is örülnek a szünidőnek de valahogy nincs az az euforikus állapot, mint Magyarországon. Szeretik a sulit és nem felszabadulásnak élik meg, amikor nem kell menni. A “vakáció” itt nem nagybetűs.
Az iskola udvari hirdetőtáblája az aktuális hét mottójával:

“Minőségi tanárok és sikeres gyerekek”

Budai Nóra – AusziBlog

A korábbi tudósítások elérhetősége

 

 

 

Hozzászólások