Edwin Arlington Robinson (1869-1935)

Dr. Hunyadi Dalma írása és fordításai

Edwin Arlington Robinson ( 1869-1935) Az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb költője.

Életsorsa tele van ellentmondásokkal: kétszer kapott Pulitzer-díjat, kritikai elismerést, de a nagyközönség sohasem értékelte igazán, pedig –és ez a legmeglepőbb- stílusa egyszerű, mondhatnánk közérthető. A mindennapok embere átsiklott finom iróniáján, mély meglátásain. Egyik kevésbé ismert költeménye, „Kasszandra” kísértetiesen aktuális éppen a mi napjainkban.

A görög mondában Kasszandra trójai királylány ellenállt Apolló csábítási kísérleteinek.

Az Isten azzal büntette, hogy – bár prófétai tehetsége volt- senki nem fog hinni neki. A királylány megjósolta ugyan, hogy a görögök csalfa módon legyőzik Tróját, a lakosság nem hitt neki. Beengedték a városba a trójai lovat, ezzel lehetővé téve Ulysses és társai aljas támadását és így Trója pusztulását.

Neve azóta is szinonimája az olyan bölcs és előrelátó emberekének akiknek kortársaik nem hisznek, ezzel romlásba döntve hazájukat. Az Egyesült Államok mai politikája is párhuzamot mutat Kasszandra – és a költő – fájdalmas jóslataival és azok előre látható következményeivel.

Edwin Arlington Robinson:

Kasszandra

Hallottam szólni valakit:
„Ily gyermekekre ki mond illőt?
Egyetlen szavatok van: ’Dollár’,
Egyetlen dolgot féltek, őt.

Toronymagasan oltárt emeltek,
Láthatnátok, de vakok vagytok,
Nincs időtök figyelni arra
Mi jöhet még s mit hátrahagytok.

Ha az Ész int, ’Megálljatok!’
Nevettek: ’Mi tudjuk, mi a jó!’
De hogy az mi, az mély titok,
Ércként sötét ládában megbúvó.

Csak nevettek: ’Ifjak vagyunk,
Hagyj minket nőni szabadon!’
Nem kérditek, hogy még mennyi
Időtök van, s a Sors mit fon…

Csak mert néhány lanyha évad
Gőgötökből állít csapdát,
Képzelitek, hogy ez így megy,
S mint csecsemőt ringat tovább?

Miféle történelmi űr,
A csillagok tűnt serege,
Adott nektek titkos jelt
Hogy nem jő vereség sose?

Mely fel nem jegyzett győzelem
A múltban, melyet mások láttak,
Tudnak, lett tiszta hirtelen
Csakis nektek, senki másnak?

Új szentháromságotokban hisztek,
Dollár, galamb, és sasmadár,
Jobban bíztok benne, mint magatokban,
Mert hasznot hoz, új, magasztal

S bár a sas már öntestedet
Mardossa s issza véred,
Nem sejted, agya miken jár,
’Ő a legjobb madár,’ véled.

Tiéd a hatalom, nem a látás,
Fogalmad sincs, mit tiprasz el,
Múlt korok vezetnének, ha hagynád,
De nincs eszed, hogy szavuk kövesd.

Hiszed, örökös jogod van
Tiporni örök Igazat?
És soha nem léssz képes arra,
Hogy a világot úgy lásd, ahogy van?

Készen vagy arra, hogy majd megfizesd
Amid most van?” Ennyit szólt csupán.
Ignoráltuk. Nem is hallottuk.
S ha hallottuk, —— mentünk tovább.

Edwin Arlington Robinson:

Richard Cory

Ahányszor Richard Cory köztünk járt,
Mi gyalognépek csak bámultuk őt.
Bámultuk azt az eleganciát,
Karcsú derekat, fejedelmi főt.

És mindig oly csendesen öltözött,
És mindig olyan ember volt, ha szólt,
De mégis, pulzusunk megreszketett
Ha szólt, „Jó reggelt!” Lépése villogott.

És gazdag volt, királyok partnere,
Művelt, finom, modorát csodáltuk-
Egyszóval – véltük -megvolt mindene.
Helyében lenni – ez volt titkos álmunk.

Húztuk az igát, éjt nappá téve,
Húsért epedtünk a kenyér helyébe…
S Richard Cory, egy szép nyári éjjel
Hazament s golyót repített a fejébe.

Edwin Arlington Robinson:

Miniver Cheevy

Miniver Cheevy, sorsüldözött,
Sovány lett, mint a tű foka,
Siratta, hogy a világra jött,
S volt rá oka.

Miniver a régmúltat imádta ─
Szablyás lovag táncos lovára ült ─
Ha ilyen ábránd szökkent agyába
Táncra perdült.

Minivernél a múlté volt a pálma,
Untatta a napi melója,
Téba, Kamelot volt az álma,
Priamus, Trója.

Miniver búsult, mert a hírnév
Sok kortársát beillatozta,
Látta fércművek népszerűségét,
S hogy a sors csalfa.

A Medicieket csodálta,
Bár nem akadt útjába egy sem,
Annyi bűnt elkövethetett volna,
De nem tudta, hogy kell.

Átkozta a mindennaposat,
Utálta ruhája terepszínét,
Imádta a Középkor elegáns
Vas öltözékét.

Aranyra vágyott – bár megvetette –
Mégis bosszús volt, hiányolta,
Agyában egyre hányta-vetette,
Jó volna, ha volna.

Miniver későn jött a világra,
Fejét vakarta, úgy meditált,
Köhögött, – ez is a sors hibája –
S ivott tovább.

Dr. Hunyadi Dalma fordítása angolból

Forrás: Üzen a homok

Hozzászólások