Legyőzhetetlen hadvezér? Szerető családapa? A saját lányát is száműzetésbe küldő zsarnok? Könyörtelen ellenfél, de nagylelkű barát? Reálpolitikus, aki naggyá tette Rómát és büszkeséget adott a rómaiaknak? Milyen ember volt valójában a később Augustus címmel kitüntetett Octavianus, Julius Caesar fogadott fia? A történelemkönyvek lapjairól ismerős, legendák övezte alak az amerikai író regényét olvasva,2000 év távlatából is közelebb kerülhet hozzánk.

 
John Williams könyve nem klasszikus értelemben vett történelmi regény. Ne számítsunk lineáris cselekményre, valójában nincs hagyományos történetmesélés. A nagy formátumú politikus életének jelentős eseményei a kortársak fiktív visszaemlékezéseiből, leveleiből, naplójegyzeteiből bontakoznak ki. Megszólalnak a könyvben a kor jelentős irodalmi és közéleti személyiségei (Marcus Agrippa, Marcus Antonius, Maecenas, Horatius, Ovidius, Ciceró, Titus Livius) uralkodói (Kleopátra), filozófusok és tanítók, a korabeli társasági  életet és közbeszédet meghatározó nőalakok (Lívia és Júlia, Augustus felesége és lánya). Ezeken a személyes, éppen ezért szubjektív emlékeken keresztül megszűrve értesülünk Julius Caesar fogadott fiának, a későbbi triumvir, majd császár életének és uralkodásának jelentős eseményeiről. Magánember és egy birodalmat vezető nagyúr – a könyv mindkettőre hangsúlyt fektet.  

Vergilius felolvassa az Aeneist Augustusnak és Octaviának (Jean-Joseph Taillasson festménye, 1787) (Forrás: Wikipédia)

 

Az egyes naplórészletek és levelek azonban nem ugyanazt mesélik el más-más nézőpontból, hanem minden egyes szövegrészlet újabb adalékkal szolgál. Ha ugyanarra az eseményre vonatkozik is, mindig kiegészíti egy addig nem ismert elemmel, megvilágítja a zavaros részeket, helyreigazítja a hiányzó mozaikdarabkákat. Máskor amúgy száraznak tűnő műfajok is beékelődnek a személyesebb jellegű „írások” közé: egy szenátusi jegyzőkönyv, konzuli utasítás vagy katonai kérvény kiegészíti a mögöttes cselekményt, a rövid részletek a kor hangulatát, a mindennapi élet eseményeit segítenek bemutatni, közelebb hozni a római történelem e mozgalmas századát kevésbé ismerő olvasók számára.

Augustus palotájának romjai Rómában, a Palatinus dombon (Forrás: Wikipédia)

 

Néhány erőteljesebben kirajzolódó szál uralja a regényt: látjuk a házasságait magasabb utasításra, államérdekből megkötő, de mindvégig a szerelmet kereső, felelőtlen Júliát, Augustus hőn szeretett lányát, amint Pandatéria világtól távol eső szigetén rója naplójába a sorokat önmaga sorsáról, saját értelmezését a Rómában történtekről.
Titus Livius történeti művéhez gyűjt anyagot, és kéri az elmúlt idők nagy szemtanúit, hogy osszák meg vele emlékeiket. Agrippa és Maecenas, Augustus valamikori tanuló- majd harcostársai szintén hosszabban mesélnek, fontos adalékokkal szolgálva a császár személyéről, jelleméről, tetteinek mozgatórugóiról.
Megszólal Augustus is, életének utolsó napjairól, a Capri szigetére való utazásról és megérkezésről számol be egykori tanítójának fiktív napló formájában, összegezve, számot vetve életével, felkészülve az elmúlásra.

Augustus, a győztes hadvezér (Forrás: Wikipédia)

 

Magán-és közélet, apró-cseprő ügyek és egy világbirodalom hódításai, mindennapi élet és kiemelkedő ünnepnapok, kemény harcok és nehezen fenntartható békeidők váltakozása rajzolódik ki a sajátos írói technikával megszerkesztett regényben, mely összetett képet fest a félelmetes magaslatokra jutott Augustusról. Arra is rávilágít azonban, hogy az örök emberi jellemzők nem változnak: a már életében istenként tisztelt Octavianus sem mentes a gyengeségtől, a fizikai erőtlenségtől, a szeretetből fakadó elvakultságtól, az önáltatástól és az igazságtalanságtól sem, ugyanakkor szerető apa és nagylelkű barát is tud lenni.

John Williams regénye a valóság egy lehetséges olvasata. A tények változatlanok, a mögötte húzódó indítékok és érzelmek viszont az írói fantázia szüleményei – logikus, hatásos, követhető, olvasmányos és érdekes. Nemcsak az ókori történelem rajongóinak ajánlom.

Weninger Nóra

 

Hozzászólások