Dezső Ilona Anna: Édes anyukám


míg benned éltem óvva féltettél
Te formálhattad minden sejtemet
beért az idő és anyává lettél
s már nem birtokolhattad testemet
mostanra én is osztom sorsodat
lettem anyjából fakasztott asszony
hétköznapok súlya nyomja vállamat
imádkozz értem betegágyadon
áldjon Isten örök boldogsággal
maradjál nekem édes anyukám
öledben nyitott időtlen zsoltárral
gyermek lehetek míg mosolyogsz rám

Miklós Csaba: Anyám, Édesanyám…

Anyám Édesanyám
Nekem életet adtál
Ajándékba adtad
Örök boldogságra
Legjobb Anya voltál
Isten kevés erőt adott
Te vállaltad harcod
Minden nehézséget
Gyötrő egészséget
Ha fájt beteg szíved
Nekem mosolyogtál
Soha nem fáradtál
Könnyeket hullattál
Nehéz volt az élet
De nem sajnáltad
Rövid lett életed
Szinte alig is éltél
Szeretlek örökre
Szívemben élsz
Édesanyám
2014.április.23.

Hajdrik József: Anyám kicsi fájó virág

Anyám kicsi fájó virág,
Száz színt bontó szép szarkaláb.
Piros pipacs, puha pamacs,
Álma bársony, rojtos szalag.

Bús útjaim tiltófája,
Hajóm fénnyel navigálja.
Néha megfed, mert ő szeret,
Szava bennem rendet teremt.

Nincsen jobb az én anyámnál,
Világ terhét hordja vállán.
El nem fárad, táncra perdül,
Ajkán a csók szót hegedül.

Kéklő fényben ő az izzás,
Gyűrt szívemben a simítás.
Kezdetemben ő a végzet,
Lelkem benne rakott fészket!

Riersch Zoltán: Mégis anyatejillatú a csend

A mához oly távoli születésem. Anyám törékeny termete is már a röghöz kötött. A tuják és fenyők között, a lankás domb mögül felkelő Nap kíváncsin tekint a megtévedt látogatóra; tekintetében az olvadó arany fekete árnyú könnycsepp. Közelítek bölcsőm ringatójához, de másfél méter mélyen nyugszik születésem édes szószólója. A napkelte, s a korai cinke megdöbben, nem értik, mégis, miért anyatejillatú a csend.

A majd’ elfelejtett síron, a nefelejcs s a kökény kékjében pirul a gyermeki késés szégyenétől a hajnalharmatos tulipán, s tán még a tavalyelőttről ott maradt árva árvácska. A napkelte édesanyaarcú árnyat rajzol homlokomra. Szívemet a hiány markolja, megszólalásra bír a vajh’ miért felejtés, s a már kései köszönet. Megkésett jöttömet nem értik az aludni vágyó baglyok, nem értem én sem, de hiszem, nem csak remélem, anyám tudja a miértre a választ. Bár másfél méter mély és tizenöt év választja el a tegnapot a mától, nem a hiánytól fényezi arannyal a napkelte a tájat. Mindent megbocsátó anyámat látom a sírok, s felettem, a fekete fecskékkel az ég felé repülni:

Szárnykezében a most elhozott egy szál fekete rózsa, s mint régen, engem féltve és szeretve, még nem el nem késett üzenetként, felém integet…

Törő Zsóka: ÉDESANYA

A világnak legszebb szava
csak ez lehet: Édesanya.
Szívhez szóló a dallama,
Édesanya,Anya, Mama…
Szerelemből megfogantál,
teste édes része voltál,
szíved vele együtt dobbant,
lelke neked dúdolt sok dalt…
Téged óvott két kezével,
ha kellett, az életével.
Érted oroszlánként küzdött,
szeretetet feléd küldött.
Tanítgatott szépre, jóra,
szívjóságra, igaz szóra .
Boldogsága csak te voltál,
mosolygott, ha hozzá szóltál.
Te lettél neki a csoda,
lelke lelkednek otthona .
Köszönetet nem várt érte,
csak a szereteted kérte.
Lassan te is felnőtt lettél,
talán messzire kerültél.
Elengedte ő a kezed…
Most várja, hogy felkeresed .
Gondolj hát e napon rája,
töltse el szíved a hála,
öleld át, ha megteheted,
mutasd ki a szereteted…
De ha ő már messzire ment,
keresd fel a nyugvóhelyet,
tedd virágod a sírjára,
emlékezz a mosolyára…

Hozzászólások