Angyal Gyula Szigetszentmiklóson tartott előadást a slam poetry-ről. – Erre a hírre figyeltem fel a Facebookon. Gondoltam, megismerkedem Gyulával és megkérem, hogy meséljen nekünk életéről, az irodalomhoz főződő viszonyáról, valamint a nem is olyan régen divatba jött slam poetry-ről, vagyis „villámköltészetről”. Kutatásaim során derült ki, hogy ő az Astoria Slam Poetry vezetője is. Így hát faggatom még a számára oly kedves műfaj jelenéről és jövőjéről, bécsi győzelméről, a magyar és a külföldi slam hasonlóságairól és különbözőségeiről. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

Angyal Gyula

Aki az Angyal Gyula nevet beírja a Google keresőjébe, annak a Google 3 javaslatot fog adni: 1.) Angyal Gyula igazságszakértő, 2.) Angyal Gyula slam poetry (ez én vagyok), 3.) Angyal Gyula gyermekmentő. Illusztris társaságba kerültem ezzel a névadással.

Művészeti irányultságom az irodalom, azon belül fő csapásirány már sok éve a slam poetry, mely egy kifejezetten élő előadásmódban megnyilvánuló, szórakoztató költészet. Alapvetően versenyszerű, a közönség pedig tapssal vagy pontozással dönt a legjobban tetsző produkció mellett, de vannak versenymentes “slam show”-k is. Immár 5 országban léptem fel, több tucat külföldi fellépést tudok magam mögött. Emellett egyéb verseket, novellákat is írok, és fontos tevékenységem a cikkek, zenei albumkritikák írása is rock- és metalzenekaroknak. Az irodalom számomra erkölcsi hozzáállás is, elítélem a másokon áttiprást, a kétszínűséget.

Tisztelem a jóakaratú zsenialitást és a becsületes középszert is. A mozgólépcsőn jobbra állok, politikai értékrendben középre. Szeretem a meditációt, az Erős Pistát és a sajtkülönlegességeket. Honlapomon rengeteg vers, eszmefuttatás és egyéb érdekesség olvasható. Néha slam versenyeket és slam show-kat szervezek az Astoria Slam Poetry égisze alatt, eddig 4 alkalommal voltak osztrák meghívott fellépőim is. Az ASP-Facebook-oldala ITT látható. Továbbá a holdkatlan.hu kulturális oldalon a slam-rovatot vezetem.

Jól tudom, hogy vendéglátósként kezdtél el az irodalommal kacérkodni?

Majdnem. Már évek óta egy gyorsétteremben dolgoztam Szigetszentmiklóson, amikor tudomást szereztem a slam poetry-ről. Először egy 2007-es újságcikken akadt meg a szemem, ami annak az évnek az egyetlen ilyen magyarországi eseményéről szólt. Aztán 2008 májusában találtam meg az interneten, hogy pár hónapja indult ilyen kis klub Budapesten. 2008 novemberében sikerült először elmennem ilyen versenyre, és azóta művelem, a rendszeres magyar slam első évétől. A versírást pedig kb. 1993 óta űzöm. Az első versem egy irodalomórai feladat volt, én Rambo karakteréről írtam. A következő néhány vers már fantasy ihletésű volt, aztán egyre terjedt a skála.

Mikor született meg benned az az érzés, hogy neked a “villámköltészettel” kell foglalkoznod?

Amikor először olvastam az elinduló slamről 2008-ban, azonnal tudtam, hogy ez nekem való. Az eredmények, a közönség, a fellépésmeghívások, az interjúk, a pályatársak reakciói ezt tökéletesen igazolták. A villámköltészet kifejezést pedig én találtam ki 2010-ben, és szépen el is terjedt, mint a “slam poetry” eddigi legsikeresebb magyarítása. Előtte úgy magyaráztam el másoknak, ahogyan a műfaj budapesti képviselői megfogalmazták: a költészet, a hiphop, a spoken word és a színészet keveréke. Ez a megfogalmazás több sebből vérzett. Először is, a legtöbb magyar még soha nem találkozott a “spoken word” műfajjal, még a kifejezéssel sem, így eleve homályos volt nekik.

Másrészt egy ilyen négytényezős dolog valami elvont, bonyolult katyvaszként jelent meg a magyarázat után a hallgatók fejében. Ráadásul sok szöveg eleve nem ritmusalapú, a hiphop legfeljebb szlengként jelenik meg. A színészi/átélt előadásmódra pedig sok slammer, az ismertebbek közül is, egyszerűen lusta, vagy nem elég tehetséges. Én ezért inkább odavágós költészetként és villámköltészetként magyarítottam, mert benne van a műfaj energiája, az azonnal ható szövegek működése és az, hogy ezek nem hosszú elbeszélő költemények, hanem általában maximum három percesek. Így a villámköltészetet egy vagány, érdekes, szellemes műfajként értelmezték azok, akiknek említettem.

Te mit gondolsz, elfogadnak téged írónak, költőnek az átlagolvasók? Csak ilyen slamversek születnek a füzetedben, vagy más egyéb szépirodalmi alkotások is napvilágot látnak?

Köszönöm, igen, ezt mutatják a közönségi és szakmai jelzések is. Különböző budapesti szórakozóhelyeken is már többször megkérdeztek idegen emberek, hogy “bocs, te vagy az Angyal Gyula, a költő?” Szerintem ez jelent valami jót. A fellépéseim utáni visszajelzések is, a publikációk, interjúk – mint itt a Montázsmagazinban is, aminek nagyon örülök. Több, általam tisztelt személy nyilatkozhatott már kérdéseitekre, mint például Csapó Lajos, Bak Rita vagy Szokolay Zoltán.

Nálam a füzeteimben slam a fő írástevékenység, mellette egyéb versek. Rímesek, haikuk, egyebek, továbbá rövid versötletek, szókapcsolatok. Novellákat, kritikákat, cikkeket már gépen írok. Pár éve a Duna-legendáriumban döntős is lettem egy novellámmal. Nagyon büszke vagyok, hogy megjelent az Új Forrásban a “Vérmonszun” című haibuncsokor, a Tiszatájban szabad versek, a Nyugat Pluszban rímes költeményem “A bánat királysága” címmel, az Irodalmi Jelenben pedig haikuim. Egyéb publikációim is vannak. Szeretek több irányba is fejlődni, minden irányban túlhaladni az aktuális komfortzónán. Egész életemben szeretnék majd publikálni a fellépések mellett.

Jelent már meg könyved? Mi a véleményed a könyvkiadásról?

Slam poetry – Előadásom a Batthyány Gimnáziumban Szigetszentmiklóson

Még nem jelent meg könyvem, mivel célom az volt, hogy először X évet rászánva sikeresen beépüljek a kortárs irodalom szövetébe és kiépítsek egy personal brand-et. Utána jöhetnek a saját könyvek. Az már csak a legkisebb tényező, hogy ehhez bizonyos mennyiségű, előre a könyvre félretett vers is kell. Én főleg fellépésekre írok, az ilyen versek többségét a honlapomra feltöltöm és így már olvasható. Sőt, a honlapomra töltött versek már minimum egy kötetet megtöltenek. Az én hosszú távú céljaim között több kötet is szerepel, köztük verseskötet, regény, vidám eszmefuttatós know-how is.

Oké, láttam már kötetbe rendezve olyan verseket is, amik hevenyészett ujjmunkák voltak, de én MŰVÉSZETET szeretnék majd kiadni a kezem alól a kötetben, amit az olvasók szeretettel forgatnak. Olyan verseskötet kiadáshoz sincs kedvem, hogy önköltségen készíttessek 10 példányt, amiket ide-oda elajándékozok, és aztán pózolok a “már megjelent egy kötetem” mondat kétes értékű fényében. Ahhoz sincs kedvem, hogy ingyen letölthető e-könyvként legyen egy a sok ismeretlen próbálkozás közül. Amikor nekem megjelenik kötetem, abban legyenek gondosan kidolgozott, jellegzetesen Angyal Gyula-stílusú élvezetes versek jó szerkesztésben, profi kiadói háttérrel, a kötetnek legyen optimális mérete, jó minőségű papíron, megbízható kötésben, szemnek jóleső borítóval, abban ajánlás a kortárs irodalom valamelyik illusztris öreg rókájától.

A kötetnek legyen rendes reklámja és terjesztése, hírértéke, sajtója, szülessenek találó recenziók, legyen jól beharangozott, hangulatos bemutatója műsorvezetővel, jó helyszínen és közönséggel. Későbbiekben több települést magába foglaló bemutatósorozatot is el tudok képzelni. A könyv ne csak egy boltban jelenjen meg, hanem lehetőleg országos forgalmazásban könyvesboltokban és könyvtárakban is. Ami pedig a legfontosabb: a könyveim éljenek tovább az olvasókban, keljenek belőle szárnyra idézetek, vásárolják szeretteiknek ajándékként, posztoljanak róla szeretettel, legyen utóélete évtizedek múlva is. Szóval nem kapkodom el.

Kiknek tartottál odahaza előadást? Személyesen is ismerem az ott élő költők, írók egy részét – hogyan fogadják ők ezt a verselési formát? A diákok bizonyára örömmel!

Odahaza? Valószínűleg Szigetszentmiklósra gondolsz. 2015. március 5-én az egykori gimnáziumomban, a Batthyány Kázmér Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában volt az évente megrendezett Tudományos Napok rendezvénysorozat. Ott tartottam előadást a diákoknak és pár tanárnak, “Slam poetry – az irodalom aranya és sara” címmel. Tele volt a terem, a fal mellett is álltak, a padlón is ültek, még a kezdés után is bekéredzkedtek páran. Nagy volt az öröme mindannyiunknak, pár diák azóta is követi a tevékenységemet online. Az engem beszervező személy Nagy Eleonóra volt, korábbi irodalomtanárnőm.

Szigetszentmiklóson korábban is felléptem, néhányszor a helyi cigány kisebbségi önkormányzat hívott meg, illetve a slamtevékenységem előtt, helyi költőként a Kardos István Általános Iskola és Közgazdasági Szakközépiskola 16-17 éves irodalom szakköröseinek és tanáruknak adtam műsort a verseimből.

Hallgassunk egy kicsit bele az egyik előadásodba:


 

Úgy tudom, hogy ingázol Bécs és Szigetszentmiklós között. Most már csak a fellépésekből élsz? Elhagytad a vendéglátós szakmádat?

Időm nagy részét Bécsben töltöm, de Szigetszentmiklós az otthonom. A slam-fellépések nagy része Ausztriában is önkéntes jelentkezésű, amikor nem kap minden fellépő gázsit, de a meghívott slammerek kapnak, a szervező lehetőségeinek megfelelően. Én is sokszor kapok gázsit meghívott fellépőként, illetve a Bécsen kívüli ausztriai rendezvényhelyszínek általában biztosítanak étkezést és szállást. A kedvenc sztorim, hogy jelentkeztem egy bécsi versenyre és a német-magyar nyelvű előadásom annyira elszórakoztatta a közönséget, hogy a rendezvény után az egyik szervező a kezembe nyomott egy bankjegyet: az összeg azonos volt a meghívott húzónevekével.

Magyarországon is kaptam már jó gázsikat, ugyanakkor még nem vagyok szabadúszó, aki ebből meg tudna élni. Viszont több osztrák barátom szabadúszó. Jimi Lend például egy kis osztrák faluból származik, de igazi világpolgár, évente több hónapot tölt külföldön a nemzetközi projektjei miatt. A végzettségem eredetileg idegenforgalmi szakmenedzser, főleg a vendéglátásban és a szállodaiparban dolgozom. A munkatapasztalatomnak olyan módon veszem hasznát a slamben, hogy szívesen és könnyen lépek kontaktusba ismeretlen emberekkel, akár nagy tömeggel.

Mi a véleményed erről a műfajról? Meddig lesz jövője? Vagy ez csak a fiatalok „hóbortja”?

A slam egy szórakoztató irodalmi jelenség, ami helyi sajátosságoktól és a szervezők lehetőségeitől függően eltérő nagyságú közönséget vonz. Menővé tette az írott szövegek hallgatását. Sokan váltak miatta szerzővé, köztük sok tehetség. Visszahozta az irodalomba az élő hallgatóságot, ugyanakkor felületessé is tette. Én nyitott vagyok a slam-et célzó kritikákra, mivel a sok rossz véleménynek is van alapja. Egy irodalmilag silány, bóvli prózaszerű szövegnek és előadásmódnak is gyakran nagyobb pontszám a jutalma, mint egy költői eszközökben bővelkedő versnek, átélve és fejből előadva. Attól függ, hogy a közönség és/vagy a pontozók mennyire érzik magukhoz érzelmileg közel. Ugyanakkor a sikeres slammer-ek szórakoztató jelenségek, akik a “szimpi arc” karakterét tudják megjeleníteni. Éppen ezért ritka az igazi forradalmi újítás, mert a közönség nagy része egyszerűen csak szórakozni szeretne, nem kísérletező eszmefuttatásokon gondolkodni.

Az én slam-verseimről Rónai-Balázs Zoltán költő, szerkesztő szokta azt mondani, hogy jó keveréke a klasszikus értékeket felmutató költészetnek és a hatásvadász slam-nek. Nekem ez a stílusom, a trash-t meghagyom azoknak, akik csak arra képesek. Szerintem a slam-nek természetesen van jövője, mivel folyamatosan terjed világszerte. Kedvelői alapvetően a tizen-huszonéves korosztály, ők a legmobilabbak.

Angyal Gyula osztrák slammer-ekkel Oslipban

Mi a különbség a magyar és a külföldi slam között?

Hú, sok! Viszont a közös cél mindenhol ugyanaz: a szórakoztatás. Először is, a “poetry slam”, így írva, az USA-ból indult és az ottani lakosság szokásainak nyomvonalán formálódott. 3 perc 15 másodperc alatt kell előadni a produkciót, már ahol van időhatár. Sok olyan amerikai slamvideó látható a Youtube-on, amit nem neveznék költészetnek, olykor prózának sem, mert inkább szenvedélyes beszédeket, kirohanásokat tartanak, sokszor rímek és egyéb költői eszközök nélkül. Én inkább a rímeseket, vagy ritmusosakat kedvelem.

Német nyelvterületen, így Ausztriában is 5 perc 15 mp az időhatár, ennek nyelvtani okai vannak: a német szószerkezetek, ragozások hosszabbak, mint az angol nyelvben. Továbbá Ausztriában kevésbé feszült, inkább felszabadult a szövegek hangulata. A szóbeli kirohanások nem dominálnak, inkább a felszabadultság, a vidámság. Bécsben most kb. 10 slamklub rendez havi, vagy hasonló gyakoriságú műsorokat, ez csodálatos szám. A slamrendezési jogon nincs franchise, mint az USA-ban. A hagyományos osztrák tisztesség a slamszíntéren is dominál, a tehetséget elismerik, a szervezők nagyon korrektek, nem tapasztalható intrika, az évenkénti egyéni bajnokságokra minden rendszeres slamklub elküldheti a legjobb versenyzőjét. Van, ahol ezt a részvételt a klubvezető dönti el, máshol kifejezetten olyan versenyt rendeznek, ahol a havi győztesek mérkőzhetnek meg a bajnoksági részvételért. A rendszer szándékosan decentralizált, mivel a szervezők a fair play-re és a demokráciára helyezik a hangsúlyt. A versenyzők pedig ott lépnek fel, ahol akarnak, és sikereik leginkább képességeiktől függenek. A közönség általában szívesen jár el a rendezvényekre, viszont a relatív alacsony nézőszámú estek sincsenek a színtér által lenézve.

Magyarországon kb. 4 évvel később indult el a rendszeres slam, de a különbség nagy. Itt is sok városban vannak már a lelkes szerzőknek mikrofont adó rendezvények, de ezek egy része nem független egy, a saját létét letagadó központi vezetéstől. Éles határ van a masszív média-plusz szervezőcsapatú, profitorientált mainstream és a hobbiból működő underground között. Sok tehetséges és kevésbé tehetséges előadó van mindegyik ismertségi szinten. A felületes szemlélőnek ez mindegy, csak nagy látogatottságú, vidám esteken szeretne szórakozni, ez érthető. Ugyanakkor a szórakoztatóipar farkastörvényei érvényesülnek, a legismertebb, legkedveltebb szereplők belül nem bárányok. Én az undergound vonalat és az etikus hozzáállást képviselem, éppen ezért is vannak korrekt barátaim a slam-ben és a hagyományos irodalomban is.

A színtér sajátossága, hogy a sikerekre sajnos gyakran hátbaszúrás a reakció. Él a rendszerváltás előtti időket jellemző TTT, azaz Tűrt-Tiltott-Támogatott attitűd, csak nem állami szinten. Ha egy slammer vagy szervező nem a vízfej céljai alá hajtja sajátjait, hanem önálló, akkor az első kettő kategóriába kerül, és üvegplafont fog tapasztalni. Nem reagáló szervezőpartnerek, hirtelen lemondott publikációk, a nagy slamversenyeken manipuláció a pontozásban stb. Néha csak bosszantó, néha gusztustalan, párszor majdnem jogi lépésekhez kellett folyamodnom. Ez a vállalhatatlan rendszer több budapesti slamklub leállását és számos tehetséges slammer visszavonulását eredményezte. Én tudtommal a legtöbb nemzetközi tapasztalattal rendelkező magyarországi slammer vagyok, eszem ágában sincs visszavonulni. A magyar slamszíntér jelenlegi szerkezete egyértelműen rossz, a felelősöknek távoznia kell és egy olyan korrekt, természetes, decentralizált működésre van szükség, mint ami Ausztriában sziporkázik. Viszont szerencsére Magyarországon is vannak olyan tehetséges slammer-ek, akikkel közös a véleményünk, velük jóban vagyok.

Úgy tudom, hogy Kecskeméthez is fűznek téged valamilyen szálak. Kérlek, mesélj nekünk erről is!

Kecskeméten működik egy kitűnő pop-rock zenekar, a Nova Prospect, a mikrofonnál a tündéri és dögös Besnyő Gabriella énekesnővel. Kb. 2010 óta követem a Nova Prospect-et és lenyűgözőnek tartom őket. Lemezen és élőben is. Gabi a színpadon olyan energiát és karizmát sugároz, mintha Béres Alexandra és Daenerys Targaryen (a Trónok Harca filmsorozat főhősnője) lenne belegyúrva, haha! A zene afféle húzós, de “családbarát” metal, ami nemcsak a rocker kamaszok, hanem a gyerekek, a szülők és a nagyszülők tetszését is könnyen elnyeri. A népszerű Dalriada és Depresszió zenekarok kedvelőinek biztosan bejön. Nagyon dallamos gitár, húzós dobolás, szép billentyűtémák, pozitív és káromkodásmentes magyar szövegek, Gabi énekhangja pedig elbűvölő.

Legutóbbi albumuk a “Szemben Az Óriás,” amiről alapos kritikát is írtam az underview.hu rockzenei híroldalra. Nálam a zenekritika írása nem egyetlen bekezdést jelent, hanem több oldalnyi, figyelmes elemzést, bemutatva az albumok erősségeit, szerethető oldalait, de az esetlegesen szükséges fejlesztésekre is utalok. Nálam a mozgatórugók a jó zene szeretete, illetve a bandák felé táplált tisztelet és támogató hozzáállás. Meggyőződésem, hogy Magyarország hemzseg a kitűnő zenészektől, ők és a jó közönség megérdemlik az egymásra találást. Én ehhez így tudok hozzájárulni. Már sok zenekarnak tudtam az írásaimmal új kedvelőket szerezni, és rockereknek új kedvenc zenekarokat mutatni. Ha úgy tetszik, a versírás mellett a kritikaírást is szeretem művészi szinten csinálni. A tagokkal személyesen is haverok vagyunk, több koncertjük után jókat beszélgettünk. A kritika linkje ITT van, a fotón pedig a Nova Prospect tagjai között feszítek egy koncertjük után. Kecskemét legyen büszke rájuk!

Angyal Gyula és a kecskeméti Nova Prospect zenekar

Hol, milyen helyeken léptél fel eddig? Milyen babérokat arattál?

Főleg Magyarországon és Ausztriában léptem fel, de rendkívül fontos, kedves emlékeket őrzök Németországból, Romániából és Szlovákiából is. Magyarországon a legtöbbször Budapesten és Szombathelyen adtam elő, de verseltem többször Veszprémben, Szegeden, Sopronban, Tokajon az Írótáborban (2014), Szigethalmon, Szigetszentmiklóson, Gödöllőn, Szarvason és Pécsett is. Szarvason az általam vezetett Astoria Slam Poetry estjéből a helyi TV még pompás műsort is csinált!

Ausztriában legtöbbször Bécsben tudok fellépni, nem is tervezek nyugatabbra menni. Bécs egy tökéletes slamváros, ha lehet így mondani. Oslip-ban is voltam, az egyik ottani slam-estről egy helyi újság is készített fotós riportot. Továbbá a varázslatos Salzburg, Leoben, Krems, Anger. A németországi, Berlinben 2009-ben megrendezett 1st European Poetry Slam Days kiemelkedő fontosságú az életemben. Például az akkor versenyezni indult magyar mezőnyből már én vagyok az egyetlen aktív versenyző. Ezt az osztrákok nagyon tisztelik bennem.

Babérok? Olyan örömöket említenék a korábban mondottakon kívül, amikért különösképpen hálás vagyok. Az Astoria Slam Poetry szervező-műsorvezetőjeként klassz műsorokat adtunk nyitott embereknek, tehetséges slammer-ekkel sok kitűnő alkalomból, például tavaly nyáron Gödöllőn, a Múzeumok Éjszakáján. 2009-ben Budapesten összesen 4 alkalommal győztem az ún. tízszavas slamversenyeken, amikor a közönség által megadott 10 szót kellett belefoglalni a helyszínen megírandó verseinkbe. Bécsben az első versenyemet megnyertem, többször voltam dobogós; a közönség, a szervezők és a pályatársak pedig szeretik és értékelik a munkásságomat. Nemcsak a magyar verseimet fordítom le, hanem német versekre is van ihletem, és jól kiállják a színpad próbáját. A magyar Music TV-ben verselni felbecsülhetetlen volt. Mégis azoknak a baráti és egyéb kapcsolatoknak örülök legjobban, amelyeket az évek során szereztem.

Itt szeretnék kitérni egy jelre, ami a magyar mainstream slam emberi gyarlóságáról ad képet. Az ausztriai fellépéseim (főleg a meghívásosak) hatására idehaza pletykálják rólam, hogy már nem lépek fel Magyarországon, továbbá hogy nem vagyok a a magyar slamszíntér tagja. Silány nyafogások ezek. A honi fellépéseimről, szervezéseimről már elégszer posztoltam, ezek a neten is fellelhetők, tanulják meg tisztelni. Budapest, Szombathely, Veszprém, stb. létező települések, nem attól függnek, hogy pár holdkóros mit gondol. Felesleges “alternatív tényeket” gyártani Trump módra. A küszködés a valóság átírására olyannyira az 1984 regény zsarnokait idézi… Akik makacs tényekkel nem bírnak szembenézni, mert ideológiájuk képzelt kiválasztottságában sütkéreznek, azok csak terhet jelentenek a magyar slam-nek. Ideje visszavonulniuk.

Milyen álmaid, vágyaid vannak, amelyeket szeretnél, ha valóra válnának?

Vannak privát céljaim, mint minden férfinak: további nők, pénz, karrier, utazások. Vannak irodalmi és szereplési jellegűek is, néhányat elárulhatok. 70 éves koromon túl is kedvelt, aktív slammer és szervező szeretnék lenni, mint az osztrák Tschif Windisch. A publikációkat már említettem, a német és magyar versek fordításában is szeretnék elmélyülni. Szeretném, ha majd a köteteim több nyelven is megjelennének. Számos országban szeretnék fellépni, akár szerzői esteken is, utóbbiból hazánkban is örülnék több meghívásnak. Főleg, ha Kecskemétre szólna. Jöjjön el minél több költészetkedvelő olyan rendezvényekre, amiken én fellépek, mert “az Angyal Gyula stílusa nekik bejön.” Sok kitűnő zenealbumról szeretnék olyan ajánlókat írni, amik további zenekedvelőket vonzanak a csapatokhoz. Emellett temérdek titkos ötletem van. 🙂 Addig is a kedves érdeklődők meglátogathatják és kedvelhetik az Astoria Slam Poetry FB-oldalát! Hú, a Nova Prospect-nek nagyon szorítok, hogy rendszeresen bekerüljenek a dalaik valami nagy hallgatottságú rádióadásba!

Kedves Gyula, köszönöm, hogy megismerhettelek és bemutathattalak a magazin olvasóinak. A fiatalokat nagyon szeretem, hiszen övék a jövő. Szívesen hírt adunk róluk is, és az idő, az a láncos nagyúr majd eldönti, hogy kinek a nevére fognak emlékezni száz év múlva is. A szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget, számtalan fellépési lehetőséget.

Köszönöm, nektek is a legjobbakat! Nagyszerű a kultúrmissziótok!

 

Szól a tóga (slam poetry)

Aludj, Caesar. Megint le vagyunk szúrva.
Megint sokan lépnek hosszú útra.
A ropogó háborúk szava épp ok:
hozzánk menekülnek arabok, szaracénok.
Régen mi légióztunk oda, most ők lógnak hozzánk.
Talpukra tapad csizmánk, Olaszország.

Aludj, Caesar. Piros menny az álom.
Simogató, kényelmes, halk mákony.
A világ kereke ismét kattan,
mi itt fekszünk szerte, ketten, szétszakadtan.
Új idő szele fúj, kissé fingszagú,
szétrágja karabélyainkat a flinta-szú.

Aludj, Caesar. A világhelyzet ismerős, örök,
összeesküvéselméletté gúnyolt történelmi körök.
Roncshajóflották sodródnak, rajtuk nincs katapult,
csak csupa éhes torok. Ma lánctalp, régen pata hullt
honaikra. Újraszült szegénységet pete küld,
agymosástól válik szélsőséggé a menekült.

Aludj Caesar, mondom. Csak a tóga bőg.
Allahatalomvágy jön, dühcsata, kólagőg.
Új világrend: határtalan Iszlám Állam? EU: túsz?
Aki négy személyazonossággal jön, az békés vagy egy Brutus?
Izrael, Szaúd-Arábia nem nyit nekik. Van rossz abban?
Húzz hát fejedre tógát, Caesar. Ugatom: a helyzet változatlan.

 

(nem)szeretni

néha szeretnélek (nem) szeretni
mint a kamaszok
kánikula-hévvel
hormonlázadásban
veszekedett éjjel
üvöltve elhagyni
kék utcákon lődörögve
és gondolni illatra
zamatos bőrödön de
bőröndödet húzod
zengő nyomaimba
makacs macska vagy te
szívbe ömlött tinta
köröttem kóborolsz
konok holdszemekkel
hajléktalan szíved
teremre bennem lel
bár ne akarnék napod lenni
ágyad szobád hazád
engem győzköd száz módon
a szád a szád a szád
belopod arcodat
kirakatokba
láva érzelmek dzsekije
kis katakomba
türelmesen várod
amint őrlődök
nyomaimban nyomaid
zengő bőröndök
szeretjük egymást, súgod
szólok lemondón: rég volt
hazugságom repedt kristály
kaleidoszkóp égbolt

a nő a férfi átka
dörmögöm és te állsz
a szerelem bonyolult
de világszép szeánsz
könnyezel kicsit most
szeretni nagy munka
visszagyalogolunk
a boldogságunkba
gyere menjünk haza
a szív egy bőrönd, bolond semmi
csak az ágyban vallom majd be:
néha szeretnélek nem szeretni

 

Vadbádog

Kocogok; Bécs. Az Arsenal
közeledik, minden koppon
eső. A téren őrszem áll.
Veterán nyugdíjasotthon.

Tankok, tankok: ti vén bácsik,
már nem dörögtök repeszt és
az ágyúsor némán ásít.
Fenn villám, felhőreccsenés.

Kocogok: járó koszorú.
Rímbe injektált hisztamin,
szemem sarkában korború,
az égben ihlet, tintaszín.

Szunnyad az Arsenal parkja.
A vén múzeum csak szuszog.
Szalutál két téglakarja.
Fái kócos krampuszok.

A békés kertben pihennek
vitéz emlékek: harckocsik.
Ágyúormányok intenek
soráldomásokat: proszit!

A Saab színpompátlan páva,
kerozintorka száraz kín.
Gémremény néz égi sárba
tollatlan, hervadt szárnyain.

Kocogok, a parkon áthúz
egy patkány, a foga sárga.
T-34 és Párduc vár
kutya-macska-barátságra.

Páncélcimborákkal szemez,
álmában majszol hadtápot.
Idilli, nyirkos béke ez;
tisztelgés, zápor, vadbádog.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások