Ambrus József költő neve sokaknak ismerősen cseng. Versei antológiákban, internetes portálokon állandó vendégek, és öt saját verses kötet boldog tulajdonosa. Álmai szép lassan valóra válnak az irodalom terén. Életéről és költészetének kibontakozásáról már kétszer is vallott a Montázsmagazinban. Most arról kérdezem, mi történt az utóbbi három évben, az utolsó interjú óta.

Mostanában kevesebbet lehetett hallani rólad. Ennek az lehet az oka, hogy külföldön dolgozol? Mivel foglalkozol, hol és hogyan élsz?

Valóban ritkábban vagyok jelen a portálokon, hiszen életembe beköszöntött egy olyan külföldi munka a párommal együtt, amit nem lehetett visszautasítani. Külföldi munka, és nem irodalom. A következő köteteim árát próbálom összerakni, hiszen tudjuk, hogy Magyarországon a versekből, az irodalomból nem lehet megélni. Németországban dolgozom, olyan területen, amit még soha nem csináltam, de mivel az otthonihoz képest jól megfizetik, ezért vállaltam. De igyekszem – amennyire lehet – az irodalmi portálokon jelen lenni.
Hogy hogyan élek? Sok fizikai munka, éjszaka, ami nagyon megterhelő, és iszonyú fáradtsággal jár, de ott a cél, amiért csinálom. Semmi mást nem látok, csak az előttem lebegő célállomást. A maradék időmben rímkovácskodom, egy következő verses kötetről álmodozom, hogy ha hazatérek, akkor már kész legyen a kötet.

Az interneten könnyedén bekapcsolódhatsz a hazai irodalmi csoportok munkájába. Te magad is adminisztrátora vagy a Tehetséges Kortárs Költők Fóruma nevű csoportnak.

Valóban adminisztrátora vagyok a Tehetséges Kortárs Költők Fóruma című irodalmi csoportnak, és van még egy másik irodalmi csoportom, – a Fórum után nemsokára hoztam létre, VERSAKADÉMIA címmel. Ezzel a névvel nagy terveim vannak a jövőre nézve. Mindkét oldalon bárki megoszthatja a verseit, hozzászólhat, kommentálhatja, sőt szakmai vitát nyithat, a jó ízlés keretei között.

Az utóbbi időben mi változott a költészetedben? Témaválasztás, forma, világnézet, mélyebb gondolatok?

Költészetem ugyanaz a hangvételű, filozofikus, logikus következtetés, ahol „pulzál a hallgatás”, a piros metaforák szélcsendes rímekbe meszesednek.
Ezt az irányt szeretném képviselni, folytatni, fejleszteni, erőm szerinti szintekig, ébren tartani az olvasót, közérthető lírai nyelven. Én-világomba invitálom az olvasót, hogy elmerüljünk, lássunk, megértsük magunkat, a poéta világot. A téma mindig spontán, úgy pattan ki, mint a szikra, napszaktól függetlenül, de többnyire éjszaka alkotok…

Mennyire vagy termékeny költő? Milyen új terveid vannak, mit szeretnél még elérni? Újabb önálló kötetek talán?

Remélem, a termékenység nem hagy cserben, és ahogy eddig megáldott, továbbra is szinten tart. Nem vagyok termékeny költő, nem írok minden nap. Habár volt rá példa, amikor időmilliomos voltam, hogy napokon keresztül tudtam írni. Szeretném a minőséget előtérbe helyezni, nem a mennyiséget. Egy költő barátom azt mondta, kell a töltelék vers is, – nálam nem. Ha tíz versem fennmarad az utókornak, amit egy kis vidéki faluban is ismernek, akkor már megérte kardoskodnom. Említettem, hogy új kötet, köteteket szeretnék kiadni. Jelen pillanatban egy kötetnyi anyagom van 90 %-os állapotban. Ahogy az időm engedi, ezt operálgatom, – próbálom nyomdaképes állapotba hozni.

     

Ha visszatérsz Magyarországra, bizonyára beleveted magad az irodalmi élet sűrűjébe. Mit hagytál ki, mit szeretnél pótolni, kikkel szeretnél találkozni? Hogyan szeretnéd teljesebbé tenni a magánéleted és a költői hivatásod?

Valóban az irodalom, és irodalom, ha visszatérek Magyarországra. Irodalmi estek, találkozók, szavalások. Szeretnék nyomot hagyni a következő generációknak, hogy én is itt voltam a Földön, és ezt csináltam, ezt hagytam nektek. Ezért is komolyan gondolom és komolyan csinálom, – ahogy írtam egyik versemben, remélem, hogy a „lidércfények exhumálnak” – és a piros metaforák fönntartják a nevem. Magánéletemet a németországi munka segítségével próbálom színvonalasabbá tenni, hogy otthon már ne kelljen egzisztencia-harcot vívni, és még több időm maradjon a magánéletre és az irodalomra.

Elégedett és boldog ember vagy? Mi az ars poeticád?

Vannak az életemnek állomásai, amivel elégedett vagyok, sikeres, és mondhatom, boldog is, hiszen öt éve élek párkapcsolatban. Több mint egy éve lakom Lajosmizsén a páromnál. Németországból hazatérve szintén ott folytatjuk az életünket, ahol abbahagytuk, persze jobb körülmények között.
Hitvallásom a filozofikus költészet, – életem delén járva éltem, láttam, tapasztaltam, és ezen rezdüléseket szeretném mindig jobb és modernebb formába önteni a költészet elemeivel.

Milyen tanácsot adnál a fiatalabb nemzedéknek, akik még csak most kezdik a költővé válás nehéz folyamatát?

Az elmúlt pár évben sokan megkerestek írásaikkal, hogy véleményt mondjak. Mindenkinek azt tudom mondani, hogy legyen kitartó, és tanulja meg a szakmai kritériumokat, mert kevés, ha csak valaki az érzéseit írja le, és nincs benne szabály. Fogadják el a kritikákat sértődés nélkül, mert biztosan oktató jellegűek és konstruktívak. Meglesz és beérik a gyümölcs, ha türelemmel gondozzuk, kezeljük.

 

Ambrus József versei

 

Valaki olvas bennem

Ma tanulni kezd a kopott elme,
merészkednek a megkövült szavak,
belapozok a sorok tekintetébe
szelíden, de jaj, a tüze megárthat,
amíg gyermeklelkem bentről figyeli
a poéták merész lépéseit, –
látjátok, – testből a lelket kikergeti,
mert alszik ölemben a férfi hit,

de naponta mozdul változatlan,
elfojtja a keserű gondolat, –
amit összetart arcotok tudatlan,
— mégis üzen valami fontosat,
mert a két értelem céltalanba visz,
s néhány szót a füstjel kimond,
ahol bimbóznak nemes álmaink,
s amit a költemény lelke kibont,

mert valaki most is olvas bennem,
harmóniát rajzol ujjbegyedre, –
amíg fércelgetem újabb balettem,
egy kis szép beszédet szerezz be…

 

Parti köveken

Részeg virrasztás, csend zakatol,
képeim tapadnak a színes falakra,
az igazság mégis bennem dacol –
mint valami vad szerelmi hajsza.
Titkok mélyén születnek a percek
szenvedély lován az erő vágtat,
új szándékok, visszhangok, csendek
pulpitusán az ítélet sem árthat.
Megtörni a hűtlenség sem képes,
régi lényed ma sem érinthetem, –
körülöttem a dolgok elenyésznek,
de ne álmodjatok hát ekképpen.

Marad a kín, minden semmivé lett,
hangok ölelkeznek parti köveken,
mielőtt pazar életem szerteszéled,
nem díszít korlátot a lelkem.
Kevés szívem sose marad néma,
mosolyom nem rabolhat többet,
ma is csábít az élet hordaléka,
amíg bús tekintetem szóra kéred.

Ó-reményem újra felosztanád,
finom kételyek lesnek naponta, –
milliárd részecske, Pegazus vád,
jó ízt vegyít a savanyú borba…
(Ciprus 2018)

 

Kiáltvány-kép

Te lettél valóságos valómban,
előtted térdelve ezernyi képben,
békés estém hűse visszalobban,
amikor szemeimben könnyek égnek.
Új képek isteni mását hordom,
mert sok érzés óvja testemet,
zaklatott kétségeim kibontom,
de egy pillanatra az ének elveszett.
A bőség hiánya sokszor hallgatag,
büszkén csiholok régvolt tüzeket,
Hold arcán sikolyom áthalad, –
a sorok között nem állhatok meg.

Kínzó szavakban riadtam föl megint,
zord sziklaágyam pillérekre hull, –
mert föltámadok az írások szerint,
csak bőröm legyen édes, Kentaur.
Komolyság szelleme fáj könnyedén,
halántékomon lüktet a látvány,
boldogítson lángom, s a költemény,
mely valódi, új Főnix kiáltvány.

Rettenet sorsomtól meglágyul a kő,
bűneim lógnak ferde kereszten,
mert litániám néha ijesztő, –
csak a szavaim kövérje kikeljen…
(Ciprus 2018)

 

labirintusban

messziről integet szelíd szomjságom
és kik irigyei vagytok életemnek
tudjátok kölcsön kapom a lángot
de olykor labirintusba téved
a pazar gondolatok gazdája
mert tekintetem sziklakőbe dermed
s ráhajolok a csend falára –
ha a vad pillanat szerteszéled

magához emel a legszebb hiány
szavak örvényében áthevültem
nem tudja csontom hogy mit kíván
az irgalmas kéjek közelében
elteszem magam az örömnek
látom tisztább a részeg dallam
csak vergődöm az élet üregében
de a Nap hevétől alul maradtam

 

Egymás közelében

Van bűn, mely édes keserű,
piros szelleme befolyta a vérem,
apró villáma lázban csettint,
mert a félelmet ma is felélem.
Békétlen szirének csábítgatnak,
mert a veszélyek útjára léptem,
ötletekbe mártom ócska tollam,
használt zavarod árny hűvösében.

Sok poéta kék vérével fizet,
megrészegülten a Nap borától,
tele a lét a veszély képeivel,
amit eltakar a karma, fátyol.
Ostoba eszem is odaveszett,
éberen tart a balga öntudat,
sírás, nevetés egymás közelében,
vigyázz, – nehogy megharagudjanak.

 

Weninger Erzsébet

 

 

Hozzászólások