Ambrus József Erdélyben született, később Magyarországon járt egyetemre, és itt telepedett le. A Montázsmagazin már készített vele egy életútinterjút, ahol részletesen bemutattuk őt. Az interjú ITT olvasható.

 

ambrus8

 

Most a költészetéről, az újonnan megjelent köteteiről, az életében beállott változásokról faggatom. Első kérdésem mégis a múltra vonatkozik, a versírás kezdeteire és arra, milyen volt az út idáig….

Korán kezdtem a versolvasást, és úgy 14 évesen az írást. 16 éves voltam, amikor megjelent az első versem. Nagyon sok verset megőriztem, amit néha előveszek, de mostani világnézetembe nem fér bele az, amit akkor írtam. Több verset átoperáltam mostani világnézetemhez, de van néhány, amely az akkori énemet tükrözi. Akkor is jártam könyvbemutatókra, de számomra elképzelhetetlen volt egy verseskötet. Szinte félistennek néztem egy-egy ismert, népszerű költőt!

 

ambrus1

 

De egy nagyon jó tulajdonságom van, hogy vannak elvek, melyekhez kitartó, hűséges tudok lenni. Ilyen a vers és az-az ábránd, hogy egyszer nekem is lehet saját verseskötetem. Nehéz leírni azt az érzést, hogy milyen is látni saját kötetedet egy vagy több könyvesboltban. Voltak szünetek az életemben, amikor nem írtam még a fióknak sem. De ha valami megérintett, sokszor tollat ragadtam, és vázlatot készítettem. Jó érzés a múltban tollászkodni, de a jelennel is elégedett vagyok. Röviden nem is tudom leírni, hogy milyen út vezetett idáig, de ha mégis szólnom kell, akkor a kitartásomnak köszönhetem. Sokat éjszakáztam, könyvek, versek, eszmék, elméletek fölött.

Az internet segítségével sokakhoz eljutnak a verseid. Melyek azok az oldalak, ahol megtalálhatóak?

Valóban nagyon sokat köszönhetünk az internetnek, hiszen pár kattintás, és a világ másik oldalán is olvashatják írásainkat. Nagyon sok oldalon szerepeltek verseim, próbálok néhányat említeni: Literatura, Holdkatlan, Poet.hu, Pólus Irodalmi Szempont, Holnap Magazin, tehetségesek.hu, Irodalmi Rádió, Ars Poetica Vers és Művészeti Klub Online Magazinja, NapSziget, Versözön, Kortárs költők válogatott versei, Allegória Irodalmi Portál, Hírkut.hu és még sok más. Az antológiákról sem feledkezhetünk meg, több tucat antológiában jelentek meg verseim.

 

ambrus12

 

Erős vágyad volt régen, hogy legyen egy saját köteted. Most már több is van, kemény munka árán. Kérlek, mutasd be őket!

Valóban kemény munka volt, és nem tudom, mennyi eltöltött óra a számítógép közelében agyalva, hogy hogyan is tovább. De valahogy azt mondom, mindig az első a legnehezebb. Első verseskötetem 2012-ben jelent meg FÉRFIÉNEK címmel. Mámor, eufória, röpködés, és még sok érdekes jelzővel öltöztethetném az akkori pillanatokat. Ezt követte egy másik eufória, A KIFOSZTOTT SZÉPSÉG. Ez a kötet már külalakra is sokatmondó volt. Egyszerűen tetszett. Ezt követte egy újabb lehetőség, amely kortárs költőket mutatott be, Költői Arcélek. A sorozat GOLGOTAVIRÁG címmel jelent meg a Rím Könyvkiadó gondozásában.

 

ambrus13

 

Számomra ez a mérföldkő, innen kezdődik a költői időszámítás. Szerényen elmondhatom, hogy itt értem meg a költői feladatokra. Több érett, színvonalas vers található a kötetben. Felnőtt lettem az irodalomban, és ez a kötet már a 85. Ünnepi Könyvhéten is szerepelt. Dedikáltam a Vörösmarty téren, ami számomra felfoghatatlan volt, mintha körülöttem istenek dedikálnának az Ünnepi Könyvhéten. Ezt követően, 2015-ben egy újabb lépcsőfok, amikor az Aposztróf Kiadó jóvoltából megjelent AZ ÉLET BOLONDJA, ami bekerült a boltokba (Libri, Líra, Alexandra). Ez is egy plusz érzést adott, látni könyvedet az üzletek polcain. A kronológia egy másik állomása EGY MARÉK SZERENÁD, ami szintén bekerül a boltokba. Ezt a könyvet ötvenedik születésnapomra szántam, azért is ez a cím, valamint a szüleimnek.

 

ambrus10

Az Ünnepi Könyvhét rendezvényén te is ott leszel a Vörösmarty téren, az Aposztróf Kiadó könyvsátránál június 10-én, 11-én és 12-én. Hogyan készülsz erre a szép alkalomra?

Úgy várom, mint kisgyerek a Mikulást! Már van tapasztalatom az előző évekből, jó érzés kint lenni a könyvhéten, és az érdeklődőkkel beszélgetni, dedikálni, fotókat készíteni. És találkozni a téren a kortárs költőkkel, írókkal. Mennyei érzés! Már több íróval, költővel készítettem közös fotót, ami remélhetőleg megmarad az utókor számára… Ez az, amikor azt mondom, hogy ha több kötetem nem is lesz, de már megérte…

Milyen témákat választasz, hogy megénekeld verseidben? Mi az ars poeticád?

Van, amikor már előre meghatározok egy témát, és azt formába öntöm, de van, hogy a pillanat szüleménye egy vers. Sokszor az első sor születésével dől el, hogy mi is lesz belőle: haiku vagy esetleg egy klasszikus vers, vagy Ambrus szonett, amit már többen neveztek, jeleztek, (első szakasz 12 sor, második 8 sor és a harmadik 4 sor). Ars poeticám lényege: – az élő hang ábrázolása a múlt, jelen és jövő bemutatásával. Lényegre törő pillanatokat próbálok formálni régi és új világnézetek között. A pillanat ötvözetét szeretném megmutatni a személyiség vegyületeivel, napjaink életét és a művészet gondjait kellő őszinteséggel, komoly erkölcsi állásfoglalással.

Kiteszem magam a napvilágra,
elpusztulok, vagy köztetek maradok,
aki az élet aszúját kívánja –
európaiak, emberek, magyarok.

Milyen versformákat kedvelsz? A klasszikus vagy a szabadverselés áll hozzád közelebb?

Többnyire a kötött forma a kedvencem, de a szabadverselést is szeretem. Van szabadversem is, de azt tartják, hogy amíg valaki a kötött formát nem műveli mesterfokon, addig ne írjon szabadverseket. Hogy mennyire igaz ez? Lehetne egy fórumvitát nyitni a témából. Jelen pillanatban a klasszikus verselést diktálja a vérem. Klasszikusban érzem otthon magam.

 

ambrus7

 

Milyen irodalmi hatások értek útkeresés közben?

Kemény hatások értek az úton idefelé. Olyannyira, hogy sokszor átgondoltam, tényleg kell-e nekem verseket írni. Nem kellene a szebbik nem szórakoztatásánál megállnom? De valami mindig azt súgta, hogy gyerünk, ne add fel, tovább, tovább…

Legújabb köteted előszavát Radnai István írta, ebben vérbeli költőnek nevez téged. Boldognak érzed magad? Megtaláltad önmagad?

Radnai István nagyon filozófikus hangon írt előszót, amit nagyon értékelek. A versekből építkezett, mintha a kemény magot rostálta volna ki. És különösen olyan sorokat emelt ki, ami számomra is fontos üzenet.
A boldogság pillanatnyi öröm, de lehet tartós is. Jelen pillanatban a tartós boldogság glóriáz, amit anyám halála tört meg, de igennel kell válaszolnom. Azt gondolom, hogy Az élet bolondja és az Egy marék szerenád az, ahol megtaláltam magam, a hangom, a stílusom.

 

ambrus4

 

Ki támogat életutadon? Kivel osztod meg a költészet terén elért sikered örömét?

Elsősorban a barátnőmmel (Kis Csillag) osztom meg minden rezzenésem, boldog pillanatom, érzéseim, sikereim, rossz napjaim, és minden olyan hatást, amit az ünnepek és a szürke hétköznapok hoznak. Gyerekeimmel is osztozom az örömökben, és apámmal…De a szakma adta örömöket több kortárs költővel, íróval is megosztom.

Milyen kapcsolatod van a kortárs erdélyi irodalommal?

Mivel 26 éve élek Magyarországon, kissé szegényes az erdélyi irodalommal a kapcsolatom, de erős az ez iránti útkeresésem. Keresem a lehetőségeket, vannak erdélyi író-költő barátaim, akikkel tartom a kapcsolatot. Teljes egészében itt élek, és évi egy-két alkalommal látogatok haza Erdélybe, de próbálok az otthoni irodalomban is a lehetőségekhez képest részt venni…

 

ambrus3

 

Milyen további terveid vannak az irodalom terén?

Továbbra is szeretném magam megmutatni, szeretnék az irodalmi életben jelen lenni, szünetmentesen. Remélem, az égiek úgy akarják, és segítenek, hogy nem kell hosszú hallgatásba merülnöm.

Aktív szereplője szeretnék lenni a magyar irodalmi életnek, és további verseskötetek írását tűztem ki célul. Az élet bolondja c. kötet és az Egy marék szerenád mintha testvérek lennének. Tervezek egy harmadik testvért, olyan trilógia félét, hiszen több motívum összeköti a két verseskötetet. Remélem, lesz energiám egy hasonló harmadikat megírni, hogy teljes legyen a sor. Aztán gondolkodom szemléletváltáson. Valami újszerűt szeretnék, valami másban gondolkodom. Szeretnék még néhány verseskötetet az üzlet polcain látni. Sok ötlet lapul még bennem iktatlanul…

 

ambrus11

 

Kedves Józsi! Gratulálunk, és együtt örülünk veled a sikereidnek! Kívánjuk, hogy álmaid váljanak valóra!

Ambrus József versei

Mimózafürtök

Névtelen hangzatokban oldódom,
a cigány szerencsét jósolt nekem,
átváltozom, de lényem megőrzöm
szemöldököd ívén, sejtelmesen.
Játékos lelked régóta fönt lebeg,
koldus arcom rózsákban fürdött,
gúny csap fel, – áttörve kedvetek,
mint sárgán bámuló mimózafürtök.
Két szemed, lelkem csókolta halkan,
most már tapadj a végtelen csodára,
a boldogságig nálam hosszú út van,
de visszamegyek a szoba varázsába,

hol vígságot, jajt osztogat a mérték,
arcodon mindig gyötrő unalom van,
nyílt tengeren a jövőt figyelték,
a sápadságból szikra úgy se pattan.
Tőled kapott térben tapadok meg,
lassú jel vagyok, – tudása az agynak,
nekifeszülök az esti szélnek: –
mint éles kés a jámbor gyomnak.

Összerak a varázs, hogyha szétszed,
amíg szerencsém a mélybe taszít,
látványt tör vakmerő büszkeséged,
de az Istenem elé lecsupaszít.

Zaklatott

Nézésedre fölriadt az arcom,
nem tudom megnevezni, amit sejt,
a szégyent dicsnek mégse mondhatom,
hogy erkölcsben bővelkedjenek.
A földi útról túl magasra szálltam,
könnyű szárnyon mit a sors adott,
bolygónk ösztönét megzaboláztam,
amíg a szégyen békésen zaklatott.
Lendüljön helyére a ferde mérleg
ajkak rándulnak sokszor becsapva,
a győztesen közelgő messzeségek
küszöbén gyötör, simogat a szikra.

Tévelyegtem mély szemed tüzében,
hírt olvastam sápadt vonásaidból, –
a mindenség lelkét kértem cserébe,
halott magzatnak sorsa a pokol.
Lelketlen szavak, valódi érdem,
betegen kerget vak elhatározásra,
költőnek születtem, folyton érzem,
ajkamat csábítom a megszólalásra.

A nap csókjától szárnyam kilazult,
miért állsz még gyászos posztodon?
mutasd meg azt, mi békésen lesújt,
túl minden időn, és minden koron.

Dühöngő halmazat

Adós maradok lágy igékkel,
lásd, múltamon tipor a jelen,
de letörlesztem aggyal, vérrel,
törj különb célokra, szellemem.
Könnyebb az időt eltékozolni
gyengéden szított zavaros tervvel,
mely bölcsőmtől a sírig látni tanít,
sebes szavakkal, lantos sereggel.
Finom erekben új ritmushiány,
mint véres történelmi kartell,
parancsa hajtott virtus-kaland után
gyáva fajokat szó nélkül a tenger.

Forró szövetekben az áramlás,
nyugtalan fénye meg sem rezzen,
amit az istenek sorsomba zártak,
vadóc tűz, mely elpusztíthat engem.
Ideje a rontást nemesre cserélned,
versem a rímek kosarába hull, –
magadnak játszol, nem az égieknek,
mert helóták magyar forradalma dúl.

Ne félj! Túl jutsz kudarcod évein,
szétfröccsen a dühöngő halmazat,
mert a történelem embervérrel ír,
de én a versekből építek tűzfalat.

Csak idő kell

Csak idő kell, hogy szépek legyünk,
de még tompán döng a léptem,
tanuld meg arcodat váltogatni,
így lesz a Vénusz csodaszobra készen.
Piros leveleken izzik az idő,
hogy ne érintsünk régi perceket,
mely sok-sok életkedvből erjedő
nimfa, mely Faunnal incseleg.
Felhős égtájak alszanak bennem,
és csókod dadog az izgalomtól,
mértani ritmusa agyamra csap,
s kenetet veszek az embermagból.

Idő kell, hogy eltűnődj a mintán,
keveseknek szólnak durva képben,
és szerteárad a frázisok iszapja,
álomnak születtem, bölcsőm közelében.
A hitvány szépség új tüzekkel árad,
friss vértezetben a nap világít,
az idő meghitt, néma és sötét,
de megvívom az évek bősz csatáit.

Csak az idő rokon életünkkel,
mely úgy ér, mint áramok ütése,
fényeid közt már leng a szürkület,
s lehunyom a szemem, ezer évre.

Elégtétel

Nincs tekintélye a pokolnak,
frissülve hullok alá, mint a vágy,
a félelem zord sziklái közé,
rétegenként fektetem a csodát,
és derékig pirulok karjaidban,
piros ruhádban meztelen remény,
mert torkig bemocskolódtam,
a játékos vizek füstös fenekén.
Éber illúziókba dől beszédem,
két évtized hallgatása gyötör,
ujjongva fut, megszakad a létem,
amíg átölel éjszakámban a gyönyör.

Nyitott szájjal próbálom hallgatni
percenként a nemes korszakot,
és tiltakozik legbelül az idő,
melyet Istentől csak kölcsön kapott.
Rég kihűlt bolond szívedbe mar,
villódzik benned, tompán zörög,
erős kísértés, kényes tartalommal,
csapódnak szívedhez a fénykörök.

Kóbor tekintély a tiszta húsban,
úgy érzem, szaggat még a testem,
emberi agyban és lágy izomban,
a kor szellemét sokszor lefejeztem.

Rangos beszéded

Búcsút köszönnek a találkozások,
elszivárog minden igyekezet, –
kétségbeesés feszül izmaidban,
s az utcán lemerült műszerek.
Huzatos házban szétfröccsent lom,
világi fejjel figyeltem végig,
hogy vitézkedik penészlő csontokon,
takarón át az elszánt homlokig.
Testedben a találkozás üszke ég,
bolyhos televények fénylenek,
poklomnak legbelső fénykörén,
tisztogatják bölcs pisszenésedet.

Lehullt szívedről a lágy erőszak,
Isten körme, szigorában karcol,
más utakon sárkány-féle kísér,
de kigázolok a sötét zűrzavarból.
Találkozásnak múlik a nyoma,
pedig fülem millió sóhajt tépett,
gazdagodj azzal, mit nem fog a rozsda,
himnuszok becézik rangos beszéded.

Hosszú görcsben a tüskék visszafájnak,
kezem nincs otthon a kezedben, –
csókold kezét-lábát a félhomálynak,
amíg oltárt épít a kísérleti szellem.

 

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások