Így hát karácsonykor együtt készítettük az első mézeskalácsokat. A fiúk darálták a húst, és gyúrták össze a töltött káposztának valót. Kamaszkorukban pedig „kenyérszaporításban” voltunk, hisz jöttek a barátok, és a hűtőben lévő kevés „ezmegazból” kellett jóllakatni őket.

Végül az első műholdas csatornák egyikén sugárzott műsor, melyben Floyd, a világot egy szál wok-kal és egy gázégővel járó szakács, aki még a sivatagban is tudott háromfogásos vacsorát varázsolni, teljesen megbabonázta a fiúkat.

Aztán megjelent a láthatáron egy vendéglátós iskolát éppen akkor végző kedves kis barátnő…

S hogy-hogy nem a kisebbik fiam, Ákos egy saját öntöttvas wok megvételével végérvényesen elköteleződött a konyhaművészet mellett. Volt olyan konyha is, ahol a nevét adta egy ételnek: „karaj Ákos módra”, de házhoz is elhívták egy kis „látványfőzésre”.

Most a Cafe Bouchon egyik szakácsaként a mindig változó napi ajánlatot készíti el a hét három napján.
Az alaposan kikísérletezett ízekkel nemcsak a vendégeket kápráztatja el, hanem itthon a szabadnapjain a család is élvezheti kreativitását.

A Cafe Bouchon 2003 decemberében nyitotta meg kapuit Budapest egyik álmos kis utcájában a pesti Broadway közelében (VI. kerület, Zichy Jenő u. 33.)

Neve a francia “Le Bouchon” kifejezésből ered, ami pontosan lefordítva a borosüveg dugóját jelenti. Lyon tartományban a vidéki családi vezetésű kis éttermeket is így nevezik, melyek néha nem is éttermek, csak családi házak, ahol a közös étkezések mellett az ott élők mindennapjaiba is bepillantást nyerhetünk.
Megérthetjük, miért olyan jó ott lenni. Mit jelent az, hogy vendégül látni valakit. Meggyőződhetünk arról is, hogy a francia konyha nem feltétlenül jelent óriási tányért apró adagokkal, hanem sokkal inkább az ízek kiforrottságát, harmóniáját, tradícióját, és azt, hogy pár órácskára mi magunk is családtagok lehetünk egy számunkra ismeretlen családban. Befogadnak. Senki sem várja unottan a távozásunk percét, hanem tiszta szívből örül annak, hogy őket választottuk. …

http://www.cafebouchon.hu

Egy éve kezdtük el ünnepként megülni a Márton- napot.  Az idei Márton-napi libasült hagymás tört krumplival és párolt káposztával hasonlóan jól sikerült, mint a tavalyi. Koccintottunk az újborral, és így remélhetőleg egy évig biztosan nem éhezünk… 

További képek az itthoni menükből itt találhatók.

Antalffy Yvette

2012. november 20.

Hozzászólások