A szomszédé a zöldebb?

Évek óta minden advent idején felemlegettük: „De jó volna megnézni a bécsi karácsonyi vásárt is! Biztos szebb, mint a pesti.” És valóban gyönyörű, de talán nagyobb a kultusza, mint maga a vásár.

Korán reggel indultunk a Műcsarnok mögül, egy utazási iroda szervezésében az egynapos, „advent Bécsben” nevű kirándulásra. A busz hőmérője szerint hét fok volt az utcán, mégis csípte az arcomat a hideg. Az autópálya nyirkos, ködös kilátása után Bécsben kék ég, verőfényes napsütés fogadott bennünket, mert ott erre is futja. Előítéletekkel bámultam a frissen festett palotákat, pompától és cirádáktól tarkított épületeket. Először Pozsony jutott eszembe, ahol az óváros valami hasonlóval próbál kecsegtetni, persze csak a bécsiek büszke kastélyainak árnyékában.

A gyors városnézés után az első programpont a Schönbrunni Kastély, és az udvarában illatozó kézműves karácsonyi vásár volt. Biztosan nem vagyok egyedül, ha a kézműves szó hallatán természetes anyagokból készült díszek, égetett kerámia vagy egyedi fajátékok jutnak eszembe. A kézművességet újraértelmezve az árusok többsége itt inkább egyedinek tűnő karácsonyi díszeket, csecsebecséket kínál a Vörösmarty téren megszokott porcelános-szőnyeges helyett. Mégis hazudnék, ha azt állítanám, hogy egyetlen kézműves sem akadt, hiszen ott voltak a magyarországi kékfestők és bőrművesek.

De nem is vásárolni megy feltétlenül az ember. A finom puncsok, ételkülönlegességek, az egyedi bécsi, schönbrunni puncsos bögrék hozzák meg az igazi téli vásár hangulatát. A kastélynál angyali hangon éneklő gyerekkórus zengte az ismerős karácsonyi dallamokat, a karácsonyfa majdnem fölért a hatalmas épület tetejéig. Sorban állva, melegedve várakozó lángosra, sült krumplira éhező fiatalok melegednek az izzó parázs mellett.

Bár Bécs minden közterén akad egy-egy puncsos, sült kolbászos bódé, a leghíresebb mégis a városháza előtti téren lévő adventi vásár. A park minden része díszben áll ilyenkor. A fákról színes karácsonyi díszek csüngenek, egy hatalmas égősorból épített adventi koszorú jelzi a park, és egyben a vásár bejáratát. Az illatok csábítóak, eljutni a sült kolbászig azonban lehetetlen. Magyar és szlovák szót hallani felváltva, eszembe is jut, a bécsiek biztos Budapesten vannak. A tolongás hatalmas, egy cukorba mártott főtt almát mégis sikerült beszereznünk.

Másnap délután megnéztük a karácsonyi vásárt a Vörösmarty téren. Megittam a szokásos  fűszeres forralt boromat, és megettünk egy parázson sült kürtőskalácsot is. A színek, a fények elkápráztattak, ahogy eddig minden éven. A Váci utcán sétálva a bécsi vásárt emlegettük. Nem bántuk meg a kirándulást, de abban is biztosak voltunk, hogy a kevesebb néha több. Főleg ha hazai.

Ádám Orsolya

2013.december 18.

Hozzászólások