Ismerkedjünk tovább Tóth Ágnes íróval, költővel, újságíróval, akit az elhunyt édesapa emléke motivált, hogy versben fogalmazza meg a történelem borzalmait.

 

tothagi26

 

Hogyan találtál rá az általunk kiírt pályázatra (a Toll és Ecset Alapítványéra)?

Az interneten találtam rá a pályázatra a Pályázatfigyelőben, aztán rákerestem a MontázsMagazin oldalára a facebookon, és látva a lap komoly kulturális és irodalmi értékeit úgy éreztem, itt helye lesz a versemnek.

Tóth Ágnes: Apám

Apám szemében sokáig dúlt a háború,
álmaiban golyók süvítettek és ágyúk dörögtek,
egy halott nő szvetterét viselte, hogy meg ne fagyjon,
párnáján folyton haldoklók hörögtek.
Éjjelente mellette sírt a kis Győri, aki
rémülten tartotta kibuggyant beleit, s
azt ismételgette: „anyukám, édes anyukám”,
míg véresre nem harapta fagyott kezeit.
És szegény Varga Jóska is felverte minden álmát,
a legjobb bajtársa volt, de egy ütközetben  
kiloccsantotta az agyát egy gránát…
Apám egyetlen bűne az volt, hogy életben maradt,
és ezért sokáig megfizetett álmatlan éjszakákon,
szemhéján fáradt menekülők sora, haladt
a végtelen orosz pusztaságon,
meg lovasság, felderítők, és kerékpáregység,
támadások, ütközetek, haldokló százak,
harckocsik, ágyúk, motorizált tüzérség,
zuhanó bombák, romba dőlt, égő házak,
kilőtt repülők, felrobbantott hidak, gátak,
felcsavarodott sínek, melyek az égnek álltak,
viaduktról lezuhant vagonok, vérző sebesültek,
megőrült őrmester ki embereit lőtte s azok menekültek,
míg fejbe nem lőtte magát a szerencsétlen bolond,
apám a nyolcsebességű ágyúvontatón, mely egy Botond
gyártmányú gép legerősebb típusa volt,
s Ő harcolt és hajtott, átlőtt sisakkal a fején,
az első nagy ütközetben Kirovgrádnál, majd
Zaporozsecben, át a pokol összes tüzén.
Mindenütt robbanások, golyózápor, repeszdarabok,
vér, kiloccsant agyvelők, kifordult belek,
sebesültek, ordítása, sárba fagyott tankok,
ágyúk, meg mínusz 30-35 fokos hideg,
és éhező, fázó, nyöszörgő hangok,
a Donyec völgyében, a halál katlanában,  
semmi utánpótlás, élelmiszer, lőszer, kötszer,
sem meleg ruha a kínzó fagyhalálban.
Csak menekülés és partizánok támadása,
a hátramaradt fáradt gyalogosok ellen,
akik eszüket vesztve menekültek e kegyetlen
vérengzés elől, s mert látták, hogy lehetetlen
legyőzni az oroszt, hát futottak és utolsó erejükkel
a harckocsikra kapaszkodtak, mint a hangyák,
fürtökben csüngtek rajta, a sebesülteket lehagyták,
és azok hiába könyörögtek, már nem fértek el,
rúgták vágták egymást, hogy helyhez jussanak.
akik lehulltak, ott fagytak meg,
már nem volt erejük, hogy tovább fussanak.
Felvillanó emlékek a legjobb bajtársakról étkezés,
borotválkozás, levélírás, fegyvertisztítás közben,
akik most átlőtt mellel, kiloccsant agyvelővel,
kifordult belekkel, vagy végtagok nélkül
fekszenek egy rögtönzött temetőben,
fejfájukon sisakjukkal, idegen, ellenséges földben.
És végül Apám, amint ordítva ül fel, szétdúlt az ágya,
feje felett láthatatlan dicsfény, a túlélők szent glóriája.

 

tothagi_oklevel

 

Apám legérdekesebb története – Idézem őt:

„Már vége felé közeledett a második világháború, az oroszok Zsukov tábornok vezetésével hatalmas csapást mértek a németekre, akik velünk, szövetséges katonákkal észt vesztve vonultak visszafelé. Menekültünk és hulltunk, mint a legyek. Végre elértünk Lembergbe. A szétbombázott állomás melletti szántóföldön cigányokra bukkantunk, akik nagy gödröket ástak a földbe, amelyekben öten is összehúzódhattak, s ott gyújtottak tüzet. A gödrök felett kukoricakórókból csúcsosan tetőt raktak össze és azt jól beverték sárral. A szántóföld melletti domb tövében húzódtunk meg a harckocsival.

Már szürkült, amikor a tőlünk alig harminc méterre lévő, gúlába rakott kukoricakórókból füst tekeredett felénk, majd előbújt egy vén cigány asszony és integetni kezdett. A pipámat a fogam közé szorítottam, a géppisztolyomat kibiztosítottam és elindultam felé. Jobb volt elővigyázatosnak lenni, mert a partizánok elég sokszor tettek kárt bennünk különböző fondorlatokat alkalmazva. – Mit akarsz, öreganyám? – kérdeztem, mire csodálkozva kérdezett vissza: – Jáj, hát ti is mágyárok vágytok, ídes fiam? Aztán kivette a szájából a cseréppipáját és azt mondta: – Ha adsz nékem egy kis dohányt, megjósolom a jövődet.

 

tothagi23

 

Nevettem és öreg, barna tenyerébe nyomtam a pipadohányos zacskómat, amiben még volt egy kis albán dohány. Miután beinvitált a kerek verembe, ami fölött kupolaként tornyosultak a gúlába rakott kórók, leültem a földre terített farkasbőrre. Áldott jó meleg volt lent, amilyet már régen nem éreztem, de volt akkora füst, hogy majd kimarta a szememet. A tűz lángjánál pipára gyújtott, majd egy pakli öreg kártyát kotort elő a zsebéből. Keverte, rakosgatta a lapokat, árnya óriásdenevérként verdesett a verem oldalán, nagyokat pöfékelt, aztán így szólt: – Szerencsés fickó vagy. A halál hiába liheg a sarkadban, nem ér utol. Látod ezt a fekete hajú nőt? Őt fogod feleségül venni. A születésének az éve rá van írva egy kerekes járműre, amin te ülsz. Ez biztos a harckocsidnak a száma. Olyan igaz, mint ahogy itt ülünk!  

– Egy szavadat sem hiszem el, öreganyám – mondtam nevetve -, mert a harckocsim száma szerint a nő nyolc évvel idősebb nálam, és nem leszek bolond egy nálam majd tíz évvel öregebb nőt feleségül venni. – Megeszem a pipámat, ha nem mondtam igazat – jelentette ki a banya, és nagyot köpött a lábam elé. Kimásztam a gödörből és mosolyogva néztem az utánam kandikáló kormos arcát, ami olyan volt, mint egy üszkös öreg fadarab.”

 

tothagi27

 

Apám még rengeteg ütközeten és viszontagságon ment át, amiben volt sebesülés, légnyomás, tábori kórház, éhezés, bujkálás kriptákban, orosz fogság, rabszolgamunka, szökés civil ruhában. Magyarországon elkapták az orosz katonák abban a fekete ingben és nadrágban, amit egy szárítókötélről lopott. Megásatták vele a sírját, és amikor épp készültek fejbe lőni, hirtelen kocsi fékezett mellettük, és egy magas tiszt lépett ki belőle hosszú esőköpenyben. A felettesi hangnemből ítélve, amellyel kérdőre vonta a katonákat, magas rangú tiszt lehetett. Az orosz katonák jelentették neki, hogy apám német kém és kivégzik.

Akkor apám megszólalt románul és mondta a tisztnek, hogy ő erdélyi fiú, akit elhurcoltak a németek, és éppen megszökött tőlük, amikor elkapták ezek az orosz katonák. Akkor a tiszt is megszólalt románul, majd magyarul. Kiderült, hogy magas rangja van és egyben tolmács is, mert öt nyelven beszél. Azonnal szabadon bocsáttatta apámat, és adott neki valami írást, pecséttel ellátva. Azt mondta, hogy ez majd megvédi, de vigyázzon, mert ha a papír olyan orosz katona kezébe kerül, aki nem tud olvasni, mindenképpen kivégzik. Hát így menekült meg apu sokadjára a haláltól.

 

tothagi28

Katonasírok

1944 decemberében végre hazaérkezett Nagyváradra. Huszonnégy éves volt, három évnyi kegyetlen frontszolgálattal maga mögött. A politika fintoraként 1941-ben magyar földről indult, 1944 telén román földre érkezett vissza. Olyan rongyos, sovány, szakadt és szakállas volt, hogy az apja nem ismerte meg. Amikor belépett a házuk udvarára, kést szegezett a fia torkának. Azt hitte, csavargó, aki lopni akar… A  következő évben önkéntesként járta apu a várost, hogy összeírja az életben maradt embereket, állatokat. Így találkozott édesanyámmal. Amint megpillantották egymást, azonnal eldőlt a sorsuk. Később, amikor a házassági bizonyítványt meglátta apám, majd hanyatt esett. Anyu nyolc évvel volt idősebb nála, és a születési dátuma megegyezett a harckocsijának számával. Akkor nagy elismeréssel koccintottak a vén cseréppipás cigány asszony emlékére.

 

tothagi4

 

… Ezek a történetek csak kis részletek a háborús eseményekből. 2011-ben első díjat nyertem a debreceni katonatörténetek pályázaton, és dr. Papp Gyula ezredes nyújtotta át a díjat. Most készülök egy dokumentumregényt írni apám háborús emlékeiből, remélem, találok kiadót.

Milyen könyveid jelentek meg eddig?

Nagyon sok könyvem jelent meg, még felsorolni is hosszú lesz:

Csupabohócok – zenés ifjúsági színdarab, a váradi Bábszínház magyar és román társulata játszotta. 1995-1997
Eszem ága – gyermekversek, Didacta Kiadó, Nagyvárad, 1997.
Élni fogsz – novellák, Literátor Kiadó, Nagyvárad, 1999.
Tótágas – Humoreszkek-szatírák, Literátor Kiadó, Nagyvárad, 2000.
Karóra, bableves és Nostradamus – novellák, Literátor Kiadó Nagyvárad, 2003.
Álom-bálon – gyermekversek, Literátor kiadó, Nagyvárad, 2005.
Tükörtojás kalapban, gyermekversek, Prológ Kiadó, Nagyvárad, 2006,
Mámikák szűzmáriái – ifjúsági regény, Mákvirág Kiadó, Nagyvárad, 2009.

 

tothagi2

 

Színek keringője – gyermekversek, Mákvirág kiadó, Nagyvárad, 2010.
Macskadomb CD – gyermekdalok zenei albuma -Posticum 2012. (Verseit Trifán László, az egykori legendás Metropol Együttes gitárosa zenésítette meg)
Az út elvisz valahová – novellák, Várad Kiadó-Nagyvárad 2012.
A néma erdő titka – mesedarab 2013 Kovács Klaudia illusztrációival.
Macskadombi versek – gyermekverskötet, Kovács Klaudia képzőművész illusztrálásával. Várad Kiadó 2013 nov. 16-án bemutatva.
Pokol az emeleten – publicisztikai regény, Literaprint Kiadó Nagyvárad 2013  
ÁBC-parádé – gyermekverskönyv kisiskolásoknak 2015. Várad Kiadó

 

tothagi6

 

Idén nyáron, 2015 júniusában jelent meg a magyarországi Lyra együttes „Legyen álmod kerek erdő” gyermekdal lemeze, amin 6 megzenésített versem szerepel, többek között Weöres Sándor és Kányádi Sándor versei mellett. Több próza és verspályázaton nyertem díjakat. 2012-ben a debreceni katonatörténet pályázaton I. díjat nyertem. Tavalyelőtt a Magyar Írószövetség Bóbita költőversenyén III. helyezett lettem.

 

tothagi16

 

 

Tagja vagy valamilyen irodalmi körnek vagy művészeti csoportnak?

A MÚRE tagja vagyok (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete). 1976-1989 között tagja voltam a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Körnek, ami megszűnt a rendszerváltást követően. Ott nagyon jó és magas színvonalú irodalmi műhelymunka folyt, legtöbb tagjából mára híres költő, író vagy publicista lett. Érdekes, hogy minél jobban fenyegette az akkori titkosszolgálat a kör tagjait, annál jobban összetartottunk, és elmondhatom, hogy akkor élte a váradi magyar irodalmi tevékenység a fénykorát.

Milyen művészeti élet folyik Nagyváradon?

Ahogy az itt újságíróskodó Ady mondta, Várad a Pece parti Párizs, a Holnaposok városa. A kultúra ősi fészke. Itt a kultúrában minden szinten szinte minden megtalálható. Fénylik, örvénylik, bevonz a színház világa, a zene minden műfaja, a filharmónia termében a klasszikusok, modernek, a jazzklubbokban a jazz és blues, a színházi és bábszínházi rövid drámák hete, a nyári színházfesztiválok a várban, az ifjúsági találkozók, néptáncosok, népművészeti vásárok és a különböző koncertek, ahol külföldi fellépők színesítik a zenei palettát.

 

tothagi11

 

Aztán minden év októberében a Nagyváradi Könyvmaraton, melynek keretében sokszor 10 író-költő új könyvét is bemutatják. Idén volt a VII. Váradi Könyvmaraton. Ezen mutatták be az én ÁBC parádé kötetemet is. És hadd említsem meg a váradi magyarság legnevesebb és legnagyobb ünnepét, a VARADINUM-ot, amit minden májusban megtartunk a rendszerváltás óta. Ez a Szent László városalapító királyunk ünneplése egy héten keresztül, mely különböző irodalmi, képzőművészeti, tudományos és történelmi konferenciák, kiállítások sokaságával ajándékozza meg a polgárokat.

Körmenettel zárul, ahol végigviszik Szent László arany hermáját. Ez amolyan gyógyír az itteni magyarság számára, hiszen nem könnyű kisebbségben élni, másodrendűnek érezni magad, örökös harcban állni a többséggel. Szálka vagy a szemükben, nehezen fogadnak el, nem mindig érvényesítheted a jogaidat, állandóan meg kell küzdened az anyanyelved használatáért, a túlélésért, és a magyar kiadók is szegények. Nem tudják az itteni írók könyveit nagy példányszámban kiadni és a határon túl is terjeszteni, vagy ne adj isten idegen nyelvre lefordíttatni. Pályáznunk kell, és ha elnyerjük az elismerést, akkor támogatják a könyv kiadását.

 

tothagi8

 

Örülünk, ha a műveink egy-egy romániai magyarlakta településre eljutnak. Ha áttelepültem volna az anyaországba, talán ma nagyobb hírnevem lenne, és nem lennének megélhetési gondjaim, de szeretem Váradot. Ideköt minden emlékem, a szeretteim sírja, a még élő barátok. Szép ez a város a történelmi múltjával, kulturális légkörével, műemléképületeivel, a szecessziós palotáival, szobraival, fényben úszó folyójával. Igazi kis Párizs. És nem csak én lakom benne, de Várad is bennem lakik. A szívem közepében. Egyszer verset is írtam róla.

Tóth Ágnes: Városom

Mint kacér leány, ha álmos,
Nyújtózik lassan a város.
Sok tornyán, díszén ott ragad,
Egy hangulat, egy égdarab,
Egy simogató mozdulat.
Ölében ring a pislogó,
Halk szavú, álmos kis folyó.
Az utolsó busz elhalad,
Ő elalszik a csend alatt,
De tornyán, díszén ott ragad
Egy hangulat, egy égdarab,
Egy mozdulatlan mozdulat.

Milyen elismeréseket kaptál az irodalmi munkásságodért?

Ha Kossuth-díjra vagy más magas rangú kitüntetésre gondolsz, nem volt részem benne. De nyertem különböző díjakat novella- és verspályázatokon, és kaptam több elismerő, köszönő és díszoklevelet a munkásságomért. Ám az igazi elismerés számomra az olvasók felém és a műveim felé irányuló nagy-nagy szeretete.

 

tothagi20

 

Milyen álmaid, vágyaid vannak, amelyeket szeretnél, ha valóra válnának?

Egészségre, békére, a gyermekeim boldogulására vágyom. Azt szeretném, hogy olyan dolgok történjenek a világban, amelyek megnevettetik, és nem megríkatják az embereket. Köszönöm az érdeklődést irányomban. Maradok szeretettel: Tóth Ágnes (tótági).

Köszönöm szépen a beszélgetést. Gratulálok a Versíró versenyünkön elért eredményedhez. Tudd, hogy nagyon vártunk a díjátadó ünnepségünkre! Édesapád fotóit is levetítettük, és elhangzott az üzeneted is. Nagyon szépen köszönjük neked! Nagyon jó egészséget kívánunk neked és reménykedünk, hogy egyszer még személyesen is találkozunk!

 

Egyedül

Állok az esőben egyedül
Mosdik az ősz az ereszen
Valaki Vivaldit hegedül
S feljajdul bennem a szerelem

Falevelek mennek utolsó útra
Haldoklik a nyár a kertben
A természet részvétlen, hisz tudja
Az elmúlás benne volt a tervben

Árvizeket visznek komor felhők
Birkózik velük a Nap
Vadászok cserkészik az erdőt
Csörtetve menekül a vad

Én is futok, szívem ijedten verdes
Levelek hullnak rám zörögve
Látom, távolodik a kedves
Most hagy el engem örökre.

Valaki Vivaldit hegedül
Velem az ősz
Én mégis egyedül.

Őszi képregény

Sír október, halkan felzokogva,    
vért hullat a csipkebogyókra,    
felhőket sebez kardjával az ősz,  
s anyám kertjében jócskán elidőz.  

Csókolja a krizantém ajakát,   
mint pártában maradt szűz nyakát
a megbódult szerelmes vén legény,
s a kert akár egy őszi képregény.   

Heveset dobban szíve a fáknak,
ára lesz minden dobbanásnak,
szél zörög át a száraz bozonton,
míg ellángol a Nap a horizonton.   

Aztán színes gyöngyszemként lepereg,      
s éjjel a kert ölén szendereg.
a sok elsárgult, barnult, rőt levél,
s reggel mind arra ébred, hogy fehér.   

Kék fű

Valami görbe kis utcában kerestem
az egyenes utat évekig,
akkor még azt hittem, kék a fű
és ezüst bárányok legelik.
Balogh volt legjobb barátom,
s a megölt békákat a napra tettük,
ne a mi lelkünkön száradjanak.
Szeplős fecskéket eregettünk délnek,
aranyköpéseket írtunk vedlett falakra,
illusztráltuk, és azt hittük értjük is

A város és az ünnep

A toronyházakon ünnepi reklám ragyog.
Hideg van, fázom és fáradt vagyok.
A város elektronikai és mechanikai gépezet,
olyan, mint Isten kezében egy hatalmas acélékezet,
amivel, ha eljön az időnk és ütni fog az óra,
úgy sújt le ránk, mint egy magánhangzóra.
Autók, villamosok, rohanó emberek,
bedarál lassan ez a betonrengeteg.
Egy kapu alól fenyő és kalács illata száll,
s összefut máris a számban a nyál.
Ő, az a hófehér, harangzúgásos este,
fa alatt a jászolban Jézus kicsi teste,
békesség, szeretet, gyertyafények tánca,
nagyszüleim arcának sok mosolygó ránca.
Ágon aranydió, fényes aranyalma,
terített asztalon sütemények halma.
Fenyőillattal hintett szép csendes áhítat,
amint az ünnep szentsége mindent átitat. . .
Most mentő szirénáz, esik, koldus rángatja kezem,
rohanok, számolok, és azon jár az eszem,
milyen kifürkészhetetlen a pénznek (is) útja,
nyakunkon az ünnep, s még nem tudom
milyen karácsonyra futja. . . . .

TE

Ha megérinted a kidöntött fákat
Fészkeikre a madarak visszaszállnak
Kifésülöd hajamból a múltat
Sikongva a magasba hullnak
A folyót forrásához tereled vissza
Tisztuljon a szennyezett föld, ha issza
Megtörve senki meg ne lásson
Jegenyeszobor vagy a tájon
Állsz szakadék szélén, magadra várva
S úgy mész keresztül, mintha a híd állna

Zárójelben

Mert valamit mindig elrontok
Valahol közbeszólok
Valakit a láthatár mögé űzök
Zárójelben kéne üljek
egy mondat közepén
hol földig ér bennem a bánat
de égig az öröm
ha pár lépést teszel
a láthatár mögül és rám nevetsz.

Panel capriccio

Hullik a vakolat, pereg a máz,
reped a panel, s a sok szürke ház
ablakszemében kigyúl a láz.

Gyűlik a szemét a kuka körül,
Szaga a kanyarban arcon törül,
Guberáns Marcsa ennek örül.

Sarkon a kocsma, sarkon a bár,
öreg és fiatal mind ide jár.
Piál, hadovál, csodára vár.

Éjjel a kádakban csótány motoz,
Hajnalban villamos-konzervdoboz
Zörög, s szemedből álmot koboz.

Csörren a vekker is, már akinek.
Most jó a munkanélkülinek,
Most jó a munkanélkülinek.

 

 

 

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások