A manul Közép-Ázsia füves területein él. Bár mérete hasonló a házimacskáéhoz, hosszú szőre, tömött bundája miatt jóval termetesebbnek látszik annál. Szüksége is van a prémes védelemre, hiszen élőhelyének éghajlatát a szélsőséges hideg és meleg, emellett a viszonylag kevés csapadék jellemzi.

Bundája, sajnos, már régen felkeltette az ember figyelmét, és vadászták is érte. Habár szerencsére a nemzetközi szőrmekereskedelem már nem tart igényt erre a fajta divatcikkre, a manult némely területen, például Mongóliában ma is vadásszák. Hasonlóan a többi ritka állathoz, a tradicionális ázsiai orvoslás a pusztai macska testrészeinek is gyógyító hatást tulajdonít. Bár ennek semmi tudományos alapja nincs, a babona miatt még mindig sok állat esik az orvvadászok áldozatául. Emellett élőhelyének pusztulása veszélyezteti az apró rágcsálókra vadászó, félénk kisragadozót.

A Vadaspark ázsiai területén, a hópárduc és az észak-kínai párduc szomszédságában vette birtokba kifutóját a Párizsi Állatkertből érkezett hím manul. A nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében szaporítani kívánják a fajt, így a szakemberek bíznak abban, hogy mielőbb nőstény is érkezik a hím mellé.

Ritka fajnak számít, az állatkertek nemzetközi nyilvántartási adatbázisa szerint mindössze 142 egyedét tartják a világ 51 állatkertjében.  

Forrás: ÖS

2013. június 14.

Hozzászólások