,,A tehetség talán tünékeny. És lehet, hogy kevesen képesek mindvégig életben tartani. Csakhogy ami belőle születik, az meg időnként a lélek nagy nekirugaszkodásait szüli.” (Murakami Haruki)

Az interneten figyeltem fel olyan híres embereket ábrázoló grafikákra, amelyek megszólalásig hasonlítottak a megrajzolt hírességek profilképére. Kedves olvasók, döntsenek önök István tehetségéről, munkáiról!

Önarckép

Kedves István, kérlek, mesélj magadról! Hol születtél, milyen gyermekkorod volt? Ki figyelt fel rendkívüli kézügyességedre?

1955-ben születtem Budapesten. A családunkban soha senkinek nem volt kapcsolata a művészetekkel. Engem minden érdekelt, mindenfélét kipróbáltam. Furnérlemezből kivágott rajzfilmfigurákat festettem, monotíp nyomatokat készítettem, rajzszakkörökbe jártam. Már akkor is a portrérajzolás fogott meg a legjobban, de mivel nem volt nagy sikerélményem, abbahagytam.

Sinkovits Imre

Hogyan lehet az, hogy ilyen tehetséggel a műszaki pálya felé vitt az utad?

A rajztanárnőm, Száraz Klári néni szerette volna, ha valamilyen művészi pálya felé orientálódok, de a szüleim szerint a művészetekből úgysem lehet megélni, inkább: „Tanulj valami rendes szakmát!”. Nem tartom magam tehetségesnek, szerintem inkább későn érő, rendkívüli türelemmel rendelkező ember vagyok.

Al Pacino

Mi lett a végzettséged, ma milyen polgári foglalkozást végzel?

Budapesten a Bolyai János Híradásipari Szakközépiskolában érettségiztem, de nem igazán dolgoztam a szakmában. 21 évig geofizikai kutatásban dolgoztam észlelőként. Ahogy jártam az országot, ahol csak lehetett – a helyi művelődési házakban -, ellestem a helyi művészeti értékeket. Ekkor is próbálkoztam a rajzolással, de sikerélmény hiányában lanyhult az érdeklődésem. Közben belekóstoltam a fafaragásba, a Tiffanyzásba is. Majd miután megszűnt az ELGI 1994-ben, elvégeztem egy felsőfokú programozói tanfolyamot, ezután programozóként, rendszergazdaként dolgoztam. Ez a cég is megszűnt, ezek után megint tanulásra adtam a fejem, jelenleg gépkocsivezető oktató vagyok.

Danny Trejo

Talán el se mondjuk az olvasóknak, hogy mióta foglalkozol komolyabban a rajzolással, mert nem fogják elhinni.

2012 nyarán beiratkoztam egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra Faragó Lilihez. Ez adta meg azt az önbizalmat, hogy ma már több mint száz portrém van többnyire ismert emberekről. De nem utasítok vissza teljesen ismeretlen embereket sem, akik a facebookon keresnek meg és portrét kérnek tőlem. Ez a tudás nem igazán elégített ki, ezért kerestem és találtam egy festőművészt, Kaid Nabilt, aki segít a továbblépésben. 2013 szeptemberében úgy éreztem, most jött el az ideje annak, hogy a színekkel is kapcsolatba kerüljek, így Nabil segítségével belekezdtem az olajfestés alapjainak elsajátításába is.

Albert Einstein

Bizony, és máris átestél egy megmérettetésen: a nemrégen megrendezésre került „100 festő 100 kép” elnevezésű kiállításra már beválasztott a zsűri egy képedet. Kérlek, mutasd meg nekünk ezt a képet is.

Egy erdőrészlet, pár csendélet – köcsögök, üvegek, tárgyak – után a második olyan képem, ami a természetet ábrázolja.

István, hogy lehet az, hogy ennyi éven keresztül nem rajzoltál? És most hogyan jött a gondolat, hogy ceruzát fogj a kezedbe? Mi történt?

Szerintem mostanára értem meg erre a tevékenységre. Ha nem ezt az életutat járom be, akkor lehet, hogy nem is rajzoltam volna sohasem. Csak műkedvelő, művészetszerető ember lettem volna. Mostanában sok a szabadidőm, és valami értelmes dologgal szeretném lekötni magam.

Richart Gere

Milyen további elképzeléseid vannak? Szeretnéd-e valamilyen módon képezni magad, például festőtáborokban?

Vannak elképzeléseim, szeretném kipróbálni a portré- és aktfestést is. Tulajdonképpen az emberábrázolás izgatja a fantáziámat leginkább. Folyamatosan próbálom képezni magam: könyvekből, a NETen szerzett információkból, oktatóvideókból. Na meg persze Kaid Nabiltól. Festőtáborokban nem gondolkodtam, de bármi megeshet, még előttem az élet.

Latabár Kálmán

Mikor lesz annyi képed, hogy önálló kiállításod lehessen? Gondoltál már rá?

Nem célom a kiállítás, csak hobbyból rajzolgatok magamnak és ismerősöknek, de nem tartom kizártnak, hogy egy esetleges felkérést elfogadjak.

Dustin Hoffmann

Kedves István, nagyon szépen köszönöm, hogy ugyan nem egykönnyen, de hajlandó voltál interjút adni számomra. A magam és a szerkesztőségünk nevében ezt nagyon köszönöm. Kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet!


Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

2014. április 13.

Hozzászólások