Sokaknak ismerős már ez a név: Szecsődi Udvarház. Tulajdonosa és létrehozója Szecsődi György, vagy ahogyan a barátai nevezik: Gyuri papa. Évekkel ezelőtt kigondolt valamit, és mindenki örömére meg is valósította az álmát. Hogy mit? A következő beszélgetésből megtudjuk.

Szecsődi György, azaz Gyuri papa

Az elmúlt hét végén én is az Szecsődi udvarház vendége voltam, bemutatkoztam festményeimmel az ide betérő kedves látogatóknak. A forróság ellenére igen jól sikerült a rendezvény, ahol zenészek, versírók és versmondók, énekesek szórakoztatták a többségében nyugdíjas korú látogatókat. A látottak és az itt hallottak, valamint a barátságos, családias légkör arra ösztönzött, hogy utánajárjak, hogyan is alakult ki ez az udvarház.

Almási Zsuzsanna akvarellfestő, a Montázsmagazin riportere és Szecsődi György, aki helyet adott a kiállításának

Megkértem Gyurit, hogy mesélje el az olvasóknak, mikor született meg ez az ötlet.

Az Udvarháznak volt egy „jogelődje”, a „Gyermekláncfű” Egyesület. Kunbaracson táboroztattunk gyerekeket, 30-40 főt bentlakásos táborban a tanyámon, ahol szőlőtermesztéssel foglalkoztam főállásban. A tábortüzeknél előkerült a gitárom, és énekeltünk a gyerekekkel . Majd ők is adtak műsort, és megépült a tanyán a színpad 2003-ban. Akkor a Gitár Klub tagja voltam, és meghívtam zenész barátaimat is. Minden turnusnak adtunk egy táborzáró műsort.

Az előadók csapata folyamatosan bővült , majd jöttek versmondók, írók , kézművesek. Olyankor is összejöttünk, amikor nem voltak ott a gyerekek. Az idő eltelt, felhagytam a szőlőtermesztéssel, a táborozással, és 2015 őszén beköltöztem Kerekegyházára. Hiányzott a közös kulturális program, a Gitár Klub is megszűnt, így az volt a legkézenfekvőbb megoldás, hogy alkalmassá teszem a kerekegyházi ingatlanomat ezen „hobbim”  folytatására.

Ez 2016 tavaszán meg is történt, és még ebben az évben elkezdtük az összejöveteleket, de akkor még csak spontán. 2017-ben már előre megszervezett programokkal álltam elő, és képzőművészettel foglalkozó ismerőseimet is bevontam. Kitaláltam a Szecsődi Udvarház Alkotók és Előadók Klubját, mint formát.

Miért tartottad fontosnak, hogy találkozási és bemutatkozási helyet biztosíts olyan embereknek, akik a művészet valamelyik területén tehetségesek?

Mivel személyes tapasztalatból tudom, hogy egy idő elteltével jelentkezik az a vágy, hogy megmutassuk másoknak is, mit tudunk, megismerjük mások véleményét , elfogadják-e vagy esetleg megtapsolják, amit csinálunk, ehhez pedig nagyon nehéz helyet találni.

Hogyan és hol zajlott az első Gyuri papa rendezvény?

Hogy melyik is volt az első, ezt nehéz eldönteni , de ami „hivatalos” meghívóval zajlott, az 2017. május 27-én volt.

Zenésztársakkal

Milyen fejlődésen mentetek keresztül az évek során? Kérlek, sorolj fel néhány fontosabb állomást az udvarház történetéből!

Először csak összejöttünk előzetesen egyeztetett program nélkül, és csináltunk „valamit”. Gyorsan ráébredtem, hogy keretet kell adni neki, valami irányelvet követni, hogy mindenki szerepelhessen, és jól érezze magát. Ha végignézzük az elmúlt időszak programjait, látható, hogy már nem csak amatőrök fordultak meg itt. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat: Beremendi Schultz Henrik klarinétművész, Brass on Brass Dixieland Együttes, Grijnovitz Anikó énekes, Szokolay Zoltán költő, Almási Zsuzsanna akvarellfestő.

Te magad is zenélsz, gitározol. Miért éppen a gitárt választottad? Van ennek valami története?

1964-ben, 14 évesen találkoztam a beatzenével, a Szabad Európa Rádióban hallgattuk! Abban az időben volt egy Metró koncert a Katona József Színházban, amit a „kakasülőről” néztem és hallgattam. Az élőzene, a gitár teljesen elbűvölt. A nagymamám látta, hogy minden fadarabot gitárként használok, és vett nekem egy orosz gitárt.

Ki tanított gitározni?

Kecskeméten az Erkel utcában volt akkor a zeneiskola, és első évben indult a gitároktatás, oda fel is vettek . Homoki Ferenc, “Csusza” volt a tanárom, aki a hivatalos klasszikus gitárfogások mellett az órák utolsó harmadában megtanította az akkordokat, még Shadows számokat is tanultunk.

Játszol valamilyen más hangszeren is?

A húgom zongorázni tanult. A zongorán is megkerestem az akkordokat, furulyán is játszom néha, de marad a gitár, mint örök „szerelem”. Megjegyzem, az unokáim már a gitárt megelőzik a rangsorban. 🙂

Az Ohio együttes létrehozásában is részt vettél? Milyen felejthetetlen élményeid vannak az együttes működésével kapcsolatban?

Az együttest a tábortüzeknél leggyakrabban énekelt dalról neveztük el. Ezt a dalt természetesen minden alkalommal eljátsszuk. Tehát ez a csapat már legalább 10 éve alakult. Kecskeméten és környékén zenéltünk Idősek Klubjában, a Margaréta Otthonban. Játszottunk a Zrínyi Iskolában, a Vadasparkban, a Városi Szabadidő Központban, Kecskemét Főterén, a Montázsmagazin Örömfestők rendezvényén stb.

A Montázsmagazin Örömfestés című rendezvényén Kecskemét főterén

Az udvarházon kívül mostanában hol szoktatok zenélni ezzel a zenekarral?

Gyerekeknek játszunk és idősek klubjában lépünk fel, ahol táncolnak is a zenénkre. Már több alkalommal zenéltünk Kecskemét városi rendezvényein, legutóbb a Dinnyefesztiválon játszottunk a gyerekeknek. Majd szeptemberben a város 650. évfordulójára rendezett ünnepségen is szerepelünk.

Kik a zenekar tagjai? Mondj róluk néhány szót!

A tagok összetétele változó. Egyrészt az befolyásolj, ki mikor ér rá, és milyen jellegű a fellépés. Őze Éva és Halasi Éva énekesek, Vámos Zoltán basszusgitáros, Szomor Zoltán billentyűs. A dobosok: H. Szabó József . Kovács Imre , Zsíros András , Kürti Zoltán. Gitárosok Horváth Gyula és jómagam. Szomor Zoltán zongoratanár kivételével amatőrök vagyunk.

Óvodásoknak zenélünk Szigethalmon

A legutóbbi összejövetelen nagyon jó volt hallani azokat az örökzöld slágereket, amelyek fiatal korunk kedvencei voltak, és elmondhatjuk, hogy még mindig nagy hatással vannak a hallgatókra. Ezeket hallgatva és életrajzi jellegű élményeid elmondása alapján bepillantást kaphattunk élettörténeted egy részébe. Miért pont ezeket a dalokat választottad? Életed mely korszakai fűződnek ezekhez a dalokhoz?

Szerintem ezt mások is átélik, amit érzek egy-egy dal hangulata, szövege alapján, hogy kicsit rólam is szól, a kisgyermekkoromról, vagy például a kuláklistás szüleimről „ A holnap lesz majd szép”, vagy a nagymamáról, aki titokban imádkozni tanított az ötvenes évek közepén, végén: „ Kell ott fent egy ország”. Majd az első titkos és elérhetetlen szerelem: „Szép Júlia”. Az unokák jutnak eszembe az „Ártatlan világ” című dalról. A barátok, az Udvarház tagjai: „Azért vannak a jó barátok” című dalról és sorolhatnám tovább .

Három éve már a rendezvényeid helyszíne Kerekegyháza. Miért költöztél éppen ebbe a városba?

1992 óta Kunbaracson éltem és tevékenykedtem, ami Kerekegyházától 8-9 km-re fekszik. Gyakorlatilag az ügyeim jelentős részét itt intéztem, például a bevásárlásokat is. Eredetileg vissza akartam költözni Kecskemétre, de a rendelkezésemre álló összegből ott nem találtam számomra megfelelő ingatlant, és egyszer csak ezen a házon, amit már korábban kinéztem, megjelent az eladó felirat. Nem sokat gondolkodtam, belevágtam, és tudom, hogy nagyon jól tettem. Édesanyám is ideköltözött, aki 85. éves .

A Szecsődi Udvarház egy részlete

Hogyan fogadták a városiak ezt a kezdeményezést?

Nem régen felkerestem Kelemen Márk polgármester urat, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Most érzem úgy, hogy elértünk egy színvonalat, a programjaink tartalmasak, és lehet nyitni kifelé. Mivel a téli időszakban nem tudunk összejönni, csak esetenként a kecskeméti Ifjúsági Otthonban, ezt szeretném havi egy alkalommal rendszeressé tenni a Polgármester Úr segítségével. Cserében műsort adnánk az óvodásoknak, az Idősek klubjában és esetleg más rendezvényeken is.

Azt már tudjuk, hogy szeretsz zenélni és énekelni. Van más hobbid is, vagy a zenélés teljesen kitölti a mindennapjaidat?

Az unokáim nagyon sok színt, boldogságot hoznak az életembe. Járunk úszni, síelni (ez az egyik kedvenc időtöltésem), játszóterekre, állatkertbe stb. Valahogy a szervezés is a hobbim, ami a korábbi munkaköreimből adódóan megmaradt. Az 50 éves érettségi évfolyamtalálkozó, a 45 éves főiskolai évfolyamtalálkozók megszervezése is ez évben volt. Gyűjtök hangszereket, festményeket, régiségeket.

Gyuri papa és az unokák…

A gyerekeid vagy unokáid játszanak valamilyen hangszeren? Sikerült megfertőzni őket a zene szeretetével?

Az idősebbik fiam, Zsolt ügyvéd, Budakalászon élnek. Ő megfertőződött még gimnazista korában a zenével, és gitározni is tanult. Esetenként a munka és három gyerek mellett saját zenekarukkal fellépnek. Az ő legidősebb lánya, Szonja folytatja a hagyományokat, a klasszikus gitározást tanulja négy éve már.

Egy hétvégi rendezvény létrehozása elég sok munkával, szervezéssel jár. Kapsz valahonnan segítséget, támogatást?

A tagok segítenek a technikai dolgok elrendezésében, a takarításban, a meghívó szerkesztésében, a résztvevők létszámának biztosításában.  Alkalmanként felderítenek kiállítókat, zenészeket, verselőket. Kialakult szokás, hogy a résztvevő látogatók valamilyen harapnivalóval és itallal járulnak hozzá, hogy a rendezvényen mindenki jól érezze magát.

Szonja unokám

Nemcsak zenét, verseket lehet hallgatni, egy ideje már táncház is működik Teleki Katalin vezetésével. Kati segítségével a magyar táncok alapjait ismerhetik meg a táncolni szeretők, a talpalávaló muzsika citerán szólal meg. Milyen volt a táncház fogadtatása az első alkalommal?

A táncház ötlete már hosszú évek óta érlelődött bennem. Korábban a táborozás kapcsán sok iskolabálon vettem részt, és irritált, hogy egy-egy bálon 2-3 mazsorett csoport is fellépett. Hol vannak a mi szép magyar népi táncaink? – tettem fel magamban a kérdést, hiszen gimnazista koromban én is népi táncos voltam. Ez a hiányérzet sarkallt, amikor felkértem Teleki Katit a táncház vezetésére, akivel évfolyamtársak voltunk a Katona József Gimnáziumban. Ő ezt örömmel vállalta, a résztvevők pedig nagy lelkesedéssel várják és tanulják, gyakorolják a lépéseket. Klubtársunk, Buknicz Sándor citerán húzza a talpalávalót.

A népi tánc lépéseit próbálják…

A résztvevő látogatók sem jönnek üres kézzel: süteménnyel és itallal járulnak hozzá, hogy a rendezvényen mindenki jól érezze magát.

Igen, itt nincs belépődíj, ez „batyus” rendezvény !

Gyöngyösi Szabó Katalin és Kökény Éva verset mond

Elmondhatjuk, hogy az általad megálmodott rendezvény folyamatos fejlődésen, megújuláson megy keresztül. A jövőre vonatkozóan milyen terveid vannak?

A megszokott kiállítások, versek és zenei műsorok kapcsán újabb alkotókat és előadókat szeretnék meghívni, megismerni. Nagyon sok tehetséges személy van a látókörömben, és ez folyamatosan bővül. Az elmúlt évben összeállítottunk egy vidám verses-zenés műsort, amit Szentkirályon a Művelődési Házban mutattunk be. Ezt csiszolgatjuk, és remélem, más helyeken is lesz lehetőségünk előadni. Vannak merész terveim, hogy kiket szeretnék meghívni, de ez még titok, és legyen inkább meglepetés, ha összejön.

Kedves Gyuri! Kívánok a terveid megvalósításához sok erőt, jó egészséget, töretlen lendületet és sok új ötletet!

Köszönöm a lehetőséget a bemutatkozásra, és köszönöm a tagságnak is a lelkes, önzetlen közreműködését. Csak így tovább. Üdvözlettel: Gyuri papa

A Rózsahölgy duó: Halasi Éva és Kalmár Gabriella – A háttérben Halasi Éva festményei

Apropó: A Gyuri papa név „eredete” a következő: a táborozások során természetesen 2-3 unokám folyamatosan velem volt, és ők alapból így szólítottak. Később ezt a többi gyerek is átvette, majd a felnőtt kísérők is. Ma már az életkorom alapján is „kijár” ez a megszólítás.

 

Az interjút készítette: Almási Zsuzsanna akvarellfestő

 

 

Hozzászólások