Így érkezünk tehát a fényhez, a fény-kép lényegéhez. Apámtól tanultam meg a hogyant, neki volt mivel is (egy NDK-s tükörreflexes Praktica), de csak a végeredmény érdekelt, az fogott meg. Azután sok idő eltelt, nemigen volt a kezemben gép, mígnem eljött a digitális technika. Szakmámból kifolyólag (számítástechnika) közelről láttam az óriási fejlődést, és azt vártam, hogy a fényképezőgépek minősége beérje a hagyományos analógot. Azóta rendületlenül csattogtatok, de többnyire csak utazások, események idején. Nem tartom be a fotósok legfontosabb szabályát sem, hogy mindig legyen nálad a masinád, viszont szeretem megmutatni a szépet, a harmóniát, a különleges formákat, arcokat, és mindig az egyensúlyra törekszem – elvégre mérleg jegyű vagyok immár lassan 60 éve. Tősgyökeres kecskemétinek mondhatom magam, de csak most jött el az ideje, hogy megmutassam ezt az oldalamat is.

A tárlat a Kecskeméti Kulturális Központ II. és IV. emeleti panoráma társalgójában tekinthető meg 2013. szeptember 2-től 30-ig a nyitva tartási idő alatt.

Hozzászólások