Budapesten a 12. kerületi Kiss János altábornagy u. 55-59. alatt található az a ház vagy inkább házcsoport, amelynek a “napját” ünnepeltük szeptember 17-én. Egészen pontosan a Medgyaszay István által tervezett, 1927-1929 között épült Városi Házakról van szó.

haznapja1

Egy éve a lokálpatrióta lakók kis csoportja a ház légópincéjét új közösségi térré alakította át egy pályázaton elnyert pénzből. A közös képviselő, Vargáné Szilágyi Erzsébet, kinek felmenői között is volt restaurátor, szívén viseli az épületek sorsát, s a létező összes pályázatra benevezve apránként szépülnek az épületek.

Ebben a kis kiállítótérben tavaly a házban élő és alkotó két keramikushölgy – Högye Katalin és Jáger Margit – voltak az első kiállítók. A múlt karácsonykor az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a férjemmel közösen készített Tizenhét szótag feketén-fehéren kiállításunk kapott helyet ugyanitt.

Idén pedig Fekete Géza festményeiből láthattunk válogatást, aki elmondta, hogy az édesapjának is a házban volt műterme korábban.

Az épületek bemutatására ebben az évben a szintén itt lakó Káldi Gyula  építészmérnök vállalkozott.  Mesélt Medgyaszayról és arról is, hogy miért is nevezik Városi Házaknak ezeket az épületeket.

Medgyaszay (szül. Benkó) István (Budapest, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1959. április 29.): építész, szakíró. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel, de hatott rá a Távol-Kelet építészete, és előfutára volt az organikus építészetnek is…1893-1896 között a budapesti Állami Ipariskola építészeti szakosztályán tanult, majd egy évet Francsek Imre tervezőirodájában dolgozott. 1898-ban befejezte az Állami Főreáliskolát és leérettségizett. A következő évben Bécsben dolgozott, majd ugyanott beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, valamint egyidejűleg a bécsi Műszaki Főiskolára. 1902-ben két év után átiratkozott a budapesti Műegyetemre. 1903-ban Nemzeti Panteonjának első tervével elnyerte az Akadémia Gundel-díját. A következő évben megszerezte mérnöki oklevelét. 1904-1906 között itthon és Székelyföldön részt vett a Malonyai-Csoport kutatásaiban, majd Németországban, Svájcban, Franciaországban járt tanulmányutakra. Benkó vezetéknevét 1906-ban anyai nagyanyja, Medgyaszay Kornélia után változtatta Medgyaszayra. 1908-ban több szabadalma volt: foglalat nélküli izzólámpa, színházi ajtózár (1909), vasbeton mennyezet (1910). Ettől kezdve ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton technológiájú építészettel. 1911-ben Egyiptomban és Szudánban tanulmányozza a Nílus-menti ókori kulturális emlékeket. 1915-ben önként frontszolgálatra jelentkezett, és még ugyanebben az évben feleségül vette Martinovich Gabriellát. Három leányuk született: Margit (1909), Ilona (1920) és Gabriella (1925). 1927-től műegyetemi magántanár. 1930-tól Zajti Ferenc mellett a Magyar-Indiai Társaság társelnöke. 1932-ben ment indiai tanulmányútjára, ahol sokat merített az ősi keleti építészetből. 1939-től egyetemi nyilvános rendkívüli tanár. 1949-től, a szocialista kultúrpolitika kezdetétől meghurcolták pártonkívülisége miatt. 1959 áprilisában megszüntették munkaviszonyát, rá három hétre meghalt. (Forrás: wikipédia)

A Városi Házak

Azért nevezik így őket, mert 1929-re a főváros építtette fel hivatalnokok, köztisztviselők számára a lakásépítő program utolsó elemeként. A Városi Házak U alakúak, fásított kertek övezik őket. A házak három oldalról belső udvart zárnak közre, amelybe a Margaréta utca felől jellegzetes, rusztikus, kősisakos pillérek által közrefogott kerítéskapun juthatunk be.

A házcsoportot népies szecessziós stílusúként lehet meghatározmi. Felújított homlokzati sgrafittókkal, tulipánmotívumokkal az erkélyein, jellegzetes vörösfenyő nyílászáróival, a lépcsőházakban kékre és zöldre festett pávamotívumokat idéző kovácsoltvas korlátokkal tanúskodik a száz évvel ezelőtti építészet igényességéről. A korábban osztott, magas tetős épületek közül ma már csak egy őrzi azt a “pagodatetős” jelleget, amelyet a mester a távol-keleti útjain lesett el.

ahaznapja3

Épületein elsősorban erdélyi népi motívumokat használt, de távol-keleti elemek is fellelhetők házain – egyébként szentül hitt a magyarok és indiaiak rokonságában. A helyreállítás látványos első fejezetében a sgrafittókat restaurálták 1998-ban.

Márton Ferenc szobrász- és festőművész jellegzetesen népi ihletésű képei a két szélső épületet díszítik. Nagy Sándor lágyabb vonalakkal megrajzolt képei Szép Ilonka történetét mesélik el a középső házfalon. A vakolat pedig színezetlen, önmagában mintás, a két szélső épületen függőleges, a középsőn pedig halszálkás csíkozással. A vakolat helyreállítása is folyamatosan történik. A legalsó házon ezért még mindig látszanak a II. világháborús puskaropogás nyomai.

Egy kis érdekesség:

ahaznapja4Az egyik falkép három lányt ábrázol, akik mintha egymást noszogatnák; alattuk a lekopott felirat már csak a „gatás” szótöredéket őrizte.
Restauráláskor ezt – érthetően – noszogatásra egészítették ki, ám a felújítás után, véletlenül kerültek a lakók ismeretségbe Márton Ferenc leszármazottjával, akinél a művész hagyatékából származó akvarellek között a szóban forgó fali kép terve is feltűnt. Ekkor derült ki, hogy a kép címe helyesen: Mosogatás. Márton Ferenc tudniillik Csík megyéből származott, és ott a mosogatás a pletykálkodást is jelentette…

Az ismertető után – az esős idő miatt  – a térzenének induló program és a tánc  is a közösségi térbe szorult.

ahaznapja5

Az előadók voltak: Adamik Emma furulya, Rédei Erzsébet cselló,  a Wéber István Női kar. Majd Flamenco táncbemutató következett.

ahaznapja6

Néhány kedves lakó gyümölcssalátáival, pogácsáival, felső házbeli cukrászda finom süteményeivel és a szomszédos zöldséges gyümölcsajándékával fogadták a vendégeket.

A furulyajáték videója

A kórusművek hanganyaga

A flamenco bemutató videója

Antalffy Yvette

Hozzászólások