„…Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet. S menj oda, hol fázik a szeretet.” (Gárdonyi Géza) – 2001 óta e napon felhívást intéznek a világ országaihoz, hogy támogassák és védelmezzék a gyermekek 1959. évi ENSZ deklarációban megfogalmazott jogait. 1989-ben ezen a napon fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményt.

A Gyermekjogi egyezmény egy olyan nemzetközi megállapodás, ami azért jött létre 1989-ben, hogy a világ minden országában ugyanazokat a gyerekjogokat tartsák be. Magyarország 1991-ben aláírta az egyezményt, ezért nálunk is ezek a gyerekjogok vesznek körül és védenek téged. A Gyermekjogi egyezmény szerint a gyermekjogok minden 18 év alatti embert megilletnek. Az egyezmény 3 nagyon fontos pillérre épül:

• a gondoskodás-ellátás,
• a védelem és a részvétel joga.
• A gyerekek ellátása, táplálása, tanítása, testi-lelki védelme minden társadalom kiemelt feladata. A gondozás és ellátás azt is jelenti, hogy a gyerekek is hozzáférhetnek különféle erőforrásokhoz, de olyanokat is megkaphatnak általa, mint a szeretet, az önbecsülés, a tudás és a bennük rejlő képességek kibontakoztatása.

A védelem nemcsak a szülők dolga, hanem mindenki másé is, aki a gyerekekkel kapcsolatba kerül, így a családnak, a kisközösségnek, az intézményeknek és szakembereknek, de a törvényeket alkotóknak is figyelnie és védenie kell a gyerekeket.
A részvétel aktív cselekvésen (hogy például részt vegyél a téged érintő döntések meghozatalában) túl azt is jelenti, hogy a gyerekek megnyilvánulhatnak, egyénenként és csoportban is, elmondhatják véleményüket, kifejezhetik érzéseiket.

A világon ma 195 ország fogadta el a Gyermekjogi egyezményt (csak az Amerikai Egyesült Államok és Dél-Szudán nem), azonban a Föld különböző részein nagyon eltérő feltételek és életkörülmények vannak, amelyek alapvetően meghatározzák a gyerekek ( és a felnőttek) életét és lehetőségeit. Alapvető jogaik azonban mégis minden gyermeket azonos módon illetnek meg, arra való tekintet nélkül, hogy hol és milyen körülmények között él, milyen nemzetiségű, milyen nyelven beszél, milyen a bőrszíne vagy a vallása, hogy fiú-e vagy lány, vagy esetleg valamilyen fogyatékossággal él.

A gyermekjogok története:

1924
A gyermekek bántalmazástól és kizsákmányolástól való védelmére irányuló erőfeszítések már a XIX. században kezdődtek. Ebben az időben a gyermekeket általában szüleik tulajdonának tekintették egészen a nagykorúságuk eléréséig. Az I. világháborút követően, látva a Balkán országaiban és Oroszországban a menekült gyerekek katasztrofális helyzetét, a brit Eglantyne Jebb (a máig működő nemzetközi gyermekjogi szervezet, a Save the Children alapítója) külön szabálygyűjteményt dolgozott ki. Ez volt a Gyermekek Chartája, melyet a Népszövetség 1924-ben fogadott el, és a Genfi Nyilatkozat Néven vált ismertté. A gyermekek védelmébe vetett hit univerzalitása vezetett el tehát az egyik legelső, kifejezetten emberi jogi dokumentum megszületéséhez – még jóval az emberi jogi terminológia elterjedését megelőzően. A Genfi Nyilatkozat tartalmazta a gyermekek jóllétét biztosító alapvető jogokat, azonban a Népszövetség 1946-os feloszlásával elvesztette jogi alapját.

1948
Az ENSZ Közgyűlése 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely mérföldkő az emberi jogok elismerése vonatkozásában, azonban csupán néhány, kifejezetten a gyermekek javát – különösen a védelmüket – szolgáló rendelkezést tartalmaz.

1959
Az ENSZ többéves előkészítést követően 1959. november 20-án újabb nyilatkozatot fogadott el a gyermekek jogairól. Azóta november 20-a a gyermekek jogainak a világnapja. A nyilatkozat olyan jogokat is elismert, mint a névhez, az állampolgársághoz vagy az ingyenes alapfokú oktatáshoz való jog, és bár már szélesebb körben ismerte el a gyermekek jogait, annak alkalmazása nem bírt kötelező érvénnyel.

Az 1959-es nyilatkozaton túl még számos emberi jogi és humanitárius jogi szerződésbe beépítették a gyermekeket érintő különleges rendelkezéseket, azonban hamar világossá vált, hogy a gyermekek jogaival kapcsolatban szükség lenne egy átfogó, a nemzetközi jog értelmében mindenkire nézve kötelező érvényű nyilatkozatra. Ezt az álláspontot erősítették a magas csecsemőhalandóságról, a nem megfelelő egészségügyi ellátásról, az alapfokú oktatás korlátozott lehetőségeiről szóló jelentések is. Aggasztó beszámolók érkeztek bántalmazott, és szexuális célra vagy veszélyes munkavégzésre használt gyermekekről, börtönben vagy egyéb nehéz körülmények között élő gyermekekről, valamint fegyveres konfliktusok miatt menekültté vagy áldozattá vált gyermekekről.

1979
A Gyermekjogi egyezmény tervezetének kidolgozása 1979-ben, a Gyermekek Nemzetközi Évében kezdődött meg, melynek első tervezetét 1979-ben nyújtotta be a lengyel kormány az ENSZ Közgyűlésének, a Nemzetközi Év részeként. Az egyezmény megfogalmazására az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága felállított egy, a világ minden régiója képviseletét megjelenítő munkacsoportot. A tervezőcsoport magját a kormánymegbízottak tették ki, de az ENSZ szerveinek és szakosított intézményeinek (ideértve az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának (UNHCR), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO), az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) és az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO)), valamint számos nem kormányzati szervezetnek a képviselője is részt vett a tanácskozásokon.

A lengyel kormány által benyújtott tervezet jelentősen módosult, és a hosszú tárgyalási folyamat során kibővült. Mielőtt a tervezetet benyújtották a Közgyűlés elé, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága, valamint a Gazdasági és Szociális Tanács alaposan megvizsgálta a szöveget annak érdekében, hogy egy olyan egyezmény szülessen, amely a sokféle nemzeti kulturális, politikai és gazdasági helyzetnek megfeleljen anélkül, hogy annak védelmi szintje csökkenne. Ez a folyamat, melynek eredménye egy széles körben támogatott történelmi fontosságú Egyezmény megszületése, 10 év gondos munkájába telt.

1989 és a 90-es évek
1989-ben az ENSZ Közgyűlése egyhangúlag elfogadta a Gyermekjogi egyezményt (44/25 határozat), így utat nyitott a következő szakasznak: a tagállamok általi ratifikációnak és egy ellenőrző bizottság felállításának.
Kevesebb mint egy éven belül, 1990 szeptemberére 20 állam ratifikálta az egyezményt (köztük Magyarország is), mely ezáltal hatályba lépett. Ugyanabban a hónapban az UNICEF és hat tagállam (Kanada, Egyiptom, Mali, Mexikó, Pakisztán és Svédország) kezdeményezésére New Yorkban megrendezésre került a „Nemzetközi Csúcstalálkozó a Gyermekekért”. A csúcstalálkozó valamennyi államot az egyezmény elfogadására bátorított. 1990 végére 57 ország vált részesévé. 1993-ban, a Bécsben megrendezett Emberi Jogokról Szóló Világkonferencián kijelentették, hogy a cél a nyilatkozat egyetemes elfogadtatása 1995-re.

(unicef.hu)

FELNÖVŐ GYEREKEINKNEK, UNOKÁINKNAK:
NE FELEDD!
A jogok segítenek abban, hogy biztonságban és boldogan élhess. A jogaidat törvények védik, és fontos tudnod, hogy minden olyan alapvető emberi jog megillet, ami minden embert születésénél fogva. Ha jogaid vannak, az azt jelenti, hogy vannak dolgok, amiket megtehetsz, és másoknak meg kötelessége a dolgokat megtenni annak érdekében, hogy te boldogan, egészségesen és biztonságban élj. Persze neked is kötelességed másoknak a jogait tiszteletben tartani. Ha ismered a jogaidat és megtanulsz velük élni, akkor többet fogsz tudni az együttműködésről, mások tiszteletben tartásáról, saját igényeid, szükségleteid, érzéseid megfelelő kifejezésre juttatásáról is.

 

 

Hozzászólások