Paulo Coelho, a kortárs brazil irodalom világszerte ismert és elismert képviselője, az ENSZ békenagykövete, akinek könyvei a bestsellerlistákat is rendszeresen vezetik, 1947. augusztus 24-én született. Írásai átmenetet jelentenek a populáris, könnyedebb műfajok és az elgondolkodtató, filozofikusabb történetek között.

Mivel az irodalom és egy irodalmi mű megítélése alapvetően szubjektív, sosem lehet általános igazságokat megfogalmazni. Népszerűsége részben stílusából, részben a szinte minden művében megtalálható pozitív végkicsengésből adódik.

Üzenete a remény, a minden körülmények között újrakezdeni képes akarat, a bizalom, és az általános emberi értékek. Stílusa néhol tárgyilagos, néhol meseszerű, könnyed, de mindig tömör és pontos. Könnyen követhető olvasmányosságával ragadja meg a figyelmet.
A regények cselekménye nem bonyolult, nem a szereplők által átélt kalandokon van a lényeg. Pontosabban a cselekmény színtere főként az emberi lélek, a spirituális fejlődés, a hős magára találása, kibékülése a világgal és a környezetével. A lényeges üzenetek közvetítése  ellenére sem nevezném írásait didaktikusnak.

Sőt, Coelho inkább megengedő az útkeresésben, nem vázol fel egyetlen lehetséges megoldást. Gondolatait és érveit talán azért fogadják el sokan, mert az író rendszeresen hangoztatott keresztény meggyőződése és vallásossága mellett őszintén leírja, hogy fiatalabb korában a mágia sem állt távol tőle. A keleti filozófiák, a buddhizmus, miszticizmus, vagy az ezoterikus tanítások elemei is vissza-visszaköszönnek írásaiban. Egyfajta világnézeti sokszínűség jellemző gondolkodására, ezért nem sorolható be egyértelműen  semmilyen kategóriába:  humanizmusa, toleranciája, mély meggyőződése az örök értékekben viszont tagadhatatlan.

Olyan dolgokat mond ki, amiket mindenki érez, de nem feltétlenül tud kifejezni. Néha talán evidens, túl egyszerűnek ható mondatok ezek, gyakran tartalmaz azonban felemelő, az ember lényegét megragadó, az ember és Isten kapcsolatát árnyaltan bemutató  gondolatokat, amelyek a mi életünk problémáit is új megvilágításba helyezik, és segíthetnek őket átgondolni, dönteni, újféle módon megoldásokat keresni.

Első híressé vált, „ A zarándoklat” címmel megjelent könyve például a Santiago de Compostelába vezető, 1986-ban végigjárt zarándokútjának állít emléket. Az út állomásainak bemutatása helyett azonban elsősorban lelki fejlődésére, spirituális útjának megtalálására helyezi a hangsúlyt.

Aki még nem ismeri műveit, első könyvként “Az alkimista” című regényt ajánlanám, hiszen arab meséket idéző motívumaival, az önmagunk keresése örök kérdésének boncolgatásával, szimbolikus, de érthető alakjainak szerepeltetésével ez a regény tisztán tükrözi Coelho képi világát, sajátos ábrázolásmódját. Az író hősein keresztül azt sugallja, hogy Személyes Történetünket minden körülmények között beteljesíthetjük, és álmaink megvalósításáért igenis sokat tehetünk. Ha a szívünkre hallgatunk, a titkok megfejthetőek, bár magunknak kell megtennünk a szükséges lépéseket, ezt sem “az alkimistától”, sem az utunkon felbukkanó más segítőktől sem várhatjuk el.

Népszerű könyveiA zarándoklat (Egy mágus naplója), Az alkimista, A Zahir, Veronika meg akar halni, Az ördög és Prym kisasszony, Brida, A portobellói boszorkány, Alef.

Legújabban megjelent: Mint az áradó folyó (történetek, kisebb írások, esszék gyűjteménye).

Álljon itt még néhány jellemző idézet (A fény harcosának kézikönyve című kötetből):

“A harcos tudja, hogy bizonyos pillanatok megismétlődnek. Gyakran találkozik ugyanazokkal a helyzetekkel és nehézségekkel. Ilyenkor elkeseredik, mert úgy érzi, hogy nem fejlődött semmit, hiszen az élet kellemetlenségei újra meg újra visszatérnek.

-Ezen egyszer már keresztülmentem – panaszolja a szívének.

-Valóban, ezen már keresztülmentél – válaszolja a szíve. – De nem léptél túl rajta.

És a fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni.”


“A fény harcosa rögtön fölismeri az Utat, ahogy elindul. Minden kődarab, minden kanyar ismerőseként köszönti. Azonosul a hegyekkel és a patakokkal, önnön lelkét látja viszont a növényekben, az állatokban és a mező madaraiban.

Elfogadja Isten és az Isteni Jelek segítségét, és hagyja, hogy saját Személyes Története  vezesse azok elé a feladatok elé, amelyeket neki szán a sors.”

(Fordította: Nagy Viktória, Athenaeum Kiadó 2008.)

 

Weninger Nóra

Hozzászólások