Napjaink horrorfilmeken edzett közönsége talán nem is tudja, honnan ered(het) a nyugalmát megzavaró betolakodókon bosszút álló múmia legendája. Howard Carter volt az, aki felfedezte Tutanhamon fáraó sírkamráját.

1922-ben szenzációs felfedezés híre járta be a világot: Howard Carter, egy amatőr régész megtalálta az addig rejtve maradt sírkamrát, mely Tutanhamonnak, a XVIII. dinasztia (Kr. e. 1300-as évek) fáraójának szarkofágját és felbecsülhetetlen értékű kincseit tartalmazta.
Carter nem volt képzett egyiptológus, sőt még régész sem, de kitűnően rajzolt, és érdeklődött a történelem iránt. Apja festőként dolgozott egy híres brit régiséggyűjtőnél, aki megismertette Howardot a műkincsek világával. Rajzkészsége segítette hozzá régészeti karrierje elindulásához.
A British Museum egyik egyiptológusa keresett valakit, aki sírköveken lévő rajzokat másolna neki. Howard tehetségesnek bizonyult, így 1891-től rajzoló-asszisztensként alkalmazták Amarnában, majd Hatsepszut templomában. Annyira jól végezte munkáját, hogy 1899-től a felső-egyiptomi műemlékek főfelügyelője, 1903 és 1905 között pedig Alsó-Egyiptom régészeti felügyelője lett.

A páratlan lelet

Egy kellemetlen incidens miatt (részeg turistákkal került összeütközésbe, akik feljelentették), pályája majdnem derékba tört, hiszen felmentették állásából. 1907-ben azonban a sors útjába vezérelte Lord Carnarvon-t, egy dúsgazdag régiséggyűjtőt, akinek magánásatásai nem jártak sikerrel.  Az Egyiptomi Régészeti Hivatal vezetője, Gaston Maspero, aki nagyra becsülte Carter-t, őt ajánlotta a lordnak.
Carter feltárta a Théba (ma Luxor) melletti Királyok völgyét, több fáraó és királyné sírját, Hatsepszut völgytemplomát és számos magánsírt.

Az általános vélekedés szerint a Théba mellett található összes királysírt felfedezték és kirabolták már, kivéve Tutanhamonét, amelynek helyét nem sikerült megtalálni. Carter 8 éven át rossz helyen kereste a sírt, és egy kalandfilm forgatókönyvének megfelelően már majdnem fel is adta a reményt. Lord Carnarvon eldöntötte: nem fizeti tovább az ásatás költségeit. Egy utolsó esélyt azonban adott még Carternek, aki végül a korábban nem bolygatott ókori munkáskunyhók lebontásával próbálkozott. Számítása bevált: először egy bevakolt ajtóhoz vezető lépcsőt találtak, és onnantól kezdve újabb és újabb nyomok vezettek el a lélegzetelállító felfedezéshez: Tutanhamon fáraó sírkamrájához.

A fáraó súlyos károsodást szenvedett múmiája, arcvonásait őrző színarany halotti maszkja, aranyozott ládák,  féldrágakövekkel díszített trónus, különböző állatfigurák, ékszerek, életnagyságú szobrok (összesen kb. 2000 tárgy) a Kairói Múzeumba került.

A bosszúálló fáraó?

Mivel a sírt feltáró csapat több tagja is hirtelen és váratlanul halt meg a következő években (Lord Carnarvon vérmérgezésben, rajta kívül pedig még huszonheten más betegségekben), elindult a mítoszteremtés. A sajtó szerint a fáraó átka kísérte a sírt megbolygató betolakodókat. Különböző elképzelések láttak napvilágot a halál okairól: mérgezett gyolcs, fertőző mikroorganizmusok vagy a sírkamrában felgyülemlett radioaktív sugárzás végezhetett az ásatásokban részt vevőkkel?
Az elméletet némileg aláássa a tény, hogy Carter, aki a feltárásban a főszerepet játszotta, még 16 évet élt, a múmiát boncoló orvos pedig 86 éves korában hunyt el.
Tutanhamon sírja a leggazdagabb lelet, mely az ókori Egyiptomból származik. 3300 éven át őrizte titkát.

Weninger Nóra

Hozzászólások