Hét torony díszíti a 30 helyiségből álló épületet. A művészházaspár saját tetszése és szeszélye szerint alakította a tornyokat, bástyákat, falakat, ablakokat. Neogótikus, klasszicista, iszlámos hatás és stílus keveredik. A szép virágok között az udvaron, az emeleten a fal fülkéjében több helyen néz ránk a feleség különböző szobra, alatta a férjének szép szerelmes verseivel. Egy a sok közül:

Hogy lehet valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet valakit angyalnak nevezni?
Hogy lehet, hogy angyal a földre leszálljon,
És mint földi asszony engemet szolgáljon?
A földre leszálltál, és angyal maradtál,
Földi életemből égit varázsoltál.
Ha egyszer visszaszállsz, vígy magaddal engem,
Az angyalok közé protezsálj be Szentem. (1921)

Az épület udvari fülkéiben szobrok állnak: Szent Gellért tanítja Imrét, kortárs festők és építészek szobrai, pl. Lotz Károly, Gulyás Sándor, R. Barabás Gizella, Benczúr Gyula, Székely Bertalan, Ybl Miklós, Hütl Dezső, aztán színészek, művészek: Jókai Mór fej, Blaha Lujza, Gyurkovics Mária szobra stb. Az emeleti mellvédről Szulejmán szultán néz le ránk középről, mellette vegyes a társaság: kovács támaszkodik a nagy kalapácson az üllőre, faunfej vigyorog, Dózsa György áll komoran, női akt emeli kezeit e feje fölé (Vágyakozás).

Egy másik hosszú teraszon a magyar történelem nagy alakjai állnak: Álmos vezér, az Árpád-ház, az Anjou-ház, Jagelló ág királyai és királynéi, a török uralom alatt szétszakadt ország meghatározó alakjai, II Lajos, Tomori Pál, Habsburg Ferdinánd, Zápolya János, Szondy György az apródjaival, Zrínyi, a hadvezér a költővel. A szoborsort Tinódi Lantos Sebestyén zárja. A gazdag képtárban nemcsak a képzőművész család alkotásai, hanem kortársaik művei is megtalálhatóak. Rengeteg a látnivaló!

Továbbmenve Olaszfalu szélén megálltunk, és bejártuk az Eperjes tanösvényt. Az Eperkés hegyen kialakított 4,5 km hosszú út bemutatja a földtörténeti középkor mindhárom korszakának kőzeteit. Egy virágos réten kezdődik a gyönyörű magányos bükkök, hársak, juharok mellett. Tejoltó galaj, cickafark, orbáncfű, katáng, kígyószisz, igrice virít a réten, és a gyalogbodza virágját rengeteg aranyos virágbogár és lepke nyaldossa. Csodaszép a kilátás is a falura, az előtte elterülő erdőcsíkokkal szabdalt síkságra és a Bakony vonulataira.

A kanyarban, a kis pihenőhely után kezdődnek a különböző korú sziklakibúvások a triász, jura és kréta korból. Elegyes erdőben találjuk meg a felhagyott bánya területén a széttöredezett, elcsúszott, oszlopos sziklafalat. A fák igyekeznek gyökereikkel a kövekbe kapaszkodni. A tanösvény felvezet a sziklafal tetejére, ahol a földből nagyon szép és érdekes tarka, simára csiszolódott sziklák állnak ki. Tovább haladva egy óriási tölgyfa alatt sírkőtöredékeket helyeztek el. A közelben áll a kúpalakú mészégető. Innen már csak néhány lépés, és ismét a kiindulóponton vagyunk.

12-én, pénteken a Cuha patak völgyében jártunk. A patak 10 km hosszan tör át a Magas-Bakony vonulatában a karsztosodó mészkő és dolomit sziklák között. Vinye vasútállomástól indultunk. Mindjárt az út elején a Kőpince forrás friss vize, a Kőpince barlang szája várja a látogatót. Jobbra fent futnak a Győr-Veszprém-Dombóvár vasútvonal sínjei. A patakon többször átgázoltunk, gyönyörködtünk a változatos formájú sziklákban, a mederben lévő kőtömbök sokaságában. Sok az olvasnivaló: megismerhetjük a Bakony talajszerkezetét, a szurdokerdő összetételét, a vadak lábnyomát tanulmányozhatjuk, de az itt élő vadállatokról, növényekről, gombákról is szerezhetünk ismereteket. Az egyes fafajokat tábla jelzi. Jellemző erdőalkotó a hegyi juhar, korai juhar, magas kőris, gyertyán, bükk, de előfordul hárs, hegyi szil, ritkábban éger is.

Porva-Csesznek vasútállomásánál elhagytuk a szurdokvölgyet, felkapaszkodtunk a Sárga +-tel jelzett úton az elegyes erdőben a Kopasz hegy oldalára. Az erdőből egy virágos rét lejtőjére érve nagy port csaptunk, mert szokatlanul apró szemcséjű, száraz homok alkotta a széles utat. A Sárga sáv jelbe futott utunk, amely szép erdőben vezetett, megszűnt a por, és hamarosan megláttuk Porva település temetőben lévő kis templomának tornyát, megérkeztünk. Itt várt a busz.

Szombaton két túrát tettünk. Pénzesgyőr után könnyű megtalálni az út mellett jól látható Tájvédelmi körzet táblát. Itt fut össze a Zöld ∆, Piros +, lila Mária út. Átvágtunk a kaszálón, ahol nagy bálák sorakoztak, aztán lesiettünk egy jelöletlen széles úton, és rátaláltunk a Zöld +-tel jelzett útra. A lejtő alján találkozik a Piros + és a Zöld sáv. Bonyolítja a tájékozódást, hogy átfestették a jelzések színeit és formáit, a térképen más van. Ez bosszantó. Kicsit eltereltük magunkat, vissza kellett kanyarodni az elágazáshoz. A Zöld sávon haladva hamarosan egy üde rétre értünk.

Innen továbbhaladva a Szömörke patak szurdokvölgye tárult elénk. Töredezett, magas sziklaoszlopok közé szorult a patak. A meder szélén lépkedtünk a köveken. A mederben is gyönyörű, nagy zöldmohás kőtömbök fekszenek. Változatos formák, barna és a zöld árnyalatai, az erdő rozsdabarna talaja gyönyörködtetik a szemet. Átkeltünk a patakon, és a Zöld ∆ jelen meredeken felküzdöttük magunkat a sok kidőlt fatörzs alatt átbújva vagy felette átmászva az Oltár-kő sziklára (531 méter).

Félúton meglestem egy harkályt, amint hol fejjel lefelé, hol „rendes” testtartásban püfölte a faderekat. Látványos kilátás nem volt, de a függőleges sziklafal mellett leláttunk a mély völgybe. A leereszkedés a túloldalra a Judit forrás csörgedező vize mellett nagy figyelmet igényelt a meredek, kidőlt fatörzsekkel tarkított ösvényen. Újra a Szömörke patak partján találtuk magunkat a Kedeskői szurdokban.

Kényelmes úton haladva gyorsan elértük a szép rét sarkát, majd az ismert elágazást. A jelzés nélküli úthoz érve a csapat zöme felment rajta, de Endrével az élen néhányan megnéztük, hogy merre kanyarog a Zöld + útja. Érdekes volt a felfedezés, valami erecske mentén kanyarogtunk, többször le, majd felmászva a mély mederbe, elmentünk a Borsó forrás mellett, melynek csak az ülepítője van meg, de a foglalás nincs. Ezen a z útvonalon hosszabb a távolság, de sokkal élménydúsabb. 

Délután Bakonykoppány és Bakonybél közötti csomópontnál, ahol találkozik a Piros sáv, Zöld + és Piros Ω, a Bakonyerdő Zrt trófea kiállítással ünnepelte a Bakonybéli Fa Napját.  Átmentünk a Gerence patak hídján, és jó hosszan szuszogtunk felfelé a Zöld + jelen. A csodaszép öreg bükkerdő alját beborította a páfrány. Közepén kettős kereszt alakú bevágással egy fekete gránit emlékmű vonta magára a figyelmet. A felirata szerint itt állt az a magasles, melyről gróf Széchenyi Zsigmond és gróf Esterházy Tamás 1940. január 7-én meghívott vendégként 16 vaddisznót és egy rókát ejtett el.

Kényelmes, széles úton ballagtunk tovább. Jobbról bejött a Piros négyzet útja a volt Móricházi vadászkastély felől. Ide már közel van a kövesút, ahol a Kék sávon balra fordulva megérkeztünk a Gerence szálló elé, ahol várt a buszunk. Kilátogattunk a Borostyán- kúthoz is, ahol szent Gellért remetéskedett 7 évig.

Vasárnap nem mentünk túrázni. Meglátogattuk a már többször is látott Zirci Apátság gyönyörű könyvtárát, az apátság és a cisztercita rend történetét bemutató kiállítást, a romkertet, a templomban meghallgattuk a restaurálás történetét. Volt olyan is, aki az Arborétumba ment, vagy a Természettudományi Múzeumba.

Hazafelé jövet egy fél órát kaptunk arra, hogy Simontornya várát megnézzük. Ez kevés rá, mert a nagyrészt épen maradt várban szépen bemutatják a vár történetét, láthatók a feltárás során előkerült leletek, N. Nagy Judit és Nagy István érdekes tűzzománc képeit tekinthetjük meg. A nagy tanácskozó teremben a falat szép hölgyekről és urakról készült festmények borítják, pl. Perczel Tamás huszár ezredes, gróf Apponyi Gyula és felesége… Ennyi fért a négy napba. A Bakony rejtett, szép zugaival ismerkedtünk, amelyeket eddig még nem láttam.

Várhalmi Lászlóné

2013. július 17.

Hozzászólások