Ezek az év végi napok különlegesek és emlékezetesek Dévai Nagy Kamilla énekes, előadóművész, tanár részére. Éppen 45 éve annak, hogy színpadra került a Nyílik a rózsa című televíziós népdal-vetélkedőben, azóta énekével és gitárjátékával rengeteg embernek szerzett örömet, sok fiatalnak segített a zenei tanulmányaiban, mindenkori közönsége pedig ma is könnyekig meghatódik a koncertjein, fellépésein. Megkérjük Kamillát, hogy idézze fel ezeket a felejthetetlen élményeket.

Hogyan alakult ki az éneklés iránti szereteted? Mik voltak az első sikereid?

Édesanyám minden este énekelt nekem, az Ő bársonypuha hangja volt első igazi zenei élményem. Teljesen természetes volt, hogy még beszédtanulásom előtt dudorásztam vele. De egész családom – főként anyai ágon – csodálatos hangú rokonokkal büszkélkedhet. A nagynevű Budapest kórus alapítója, Dunai Jenő is dédnagymamikám testvére volt. (És hadd jegyezzem meg, hogy anyai ágon Makkai Sándor író-püspök leszármazottjaként Ignácz Rózsa, Makkai Ádám rokona is vagyok.) Általános iskolában, elsős koromban a Didergő király című mesejátékban én voltam a kis királylányka.

Édesanyám

Harmadikban már annyira megnyúltam, s a hangom is úgy megerősödött, hogy „fiúszerepet” kaptam: az „Egyszer egy királyfi”- ban én voltam a királyfiú és a kocsislegény. De nehogy azt higgyétek, az éneklés egy percig is zavart! Viszont hosszú copfomat be kellett nyomni a királyi korona, illetőleg a pörgekalap alá….Az előadáson, mely az ÁÉTI (meg ne kérdezd, minek a rövidítése, mert fogalmam sincs, valami építőipari intézet volt) színpadán zajlott, az a sok haj kezdett leomlani a fejemről. Ezt kibírni nevetés és reagálás nélkül, no ez volt a nagy feladat…..Még egy fényképet is tudok mellékelni, ahol a számat harapdáltam…… De nagy siker volt, innentől kezdve minden iskolai versenyen indítottak, én meg szépen hoztam a díjakat. Viszont sohase gondoltam, hogy az egész életemet majd az éneklés fogja kitölteni.

Kislányként a mesejátékban

Azt olvastam, hogy mindig tanár szerettél volna lenni. Mit csináltál, amíg ez nem sikerült?

A TV vetélkedők után a közönség annyira megkedvelt, hogy minden belső tiltakozásom ellenére a színpadon maradtam. Én voltam az első, aki a népdalok kíséréséhez gitárt fogtam, ezért a népdalkutató szakma „kitagadott”, viszont a közönség folyton kereste azt a „gitáros lányt”. Így hátamra akasztva a gitárt először a környező országokat, majd egész Európát többször is „beénekeltem”. A lemezeim nyomán végül az egész nagyvilág sorra került, hiszen azt hiszem, még mindig én vagyok az egyetlen, aki mind az öt földrészen énekeltem. Ennek a sok utazásnak köszönhetően kerültem be a Guinness Világrekordok Könyvébe is. Minden országba vittem magammal ráadásszámot olyan nyelven, ahova éppen meghívtak. Mire körülnéztem, már 29 nyelven énekeltem. Erre Magyarországon akkoriban senki sem figyelt fel, tudjuk, senki nem próféta….

Elsős gimnazistaként

Tehát Amerikában (ahol összesen 34 alkalommal énekeltem eddig) a csodálatos Joan Baez énekesnő impresszáriója fedezte fel ezt a képességemet, így kerültem be a világrekorderek közé, mert még ma is én énekelek a világon a legtöbb nyelven. Közben két csodálatos fiamat neveltem, készítettem rádió- és TV felvételeimet, írtam a dalaimat – és a lelkemben arra vágytam, hogy taníthassak…. Ehhez szokatlan módon egy autóbaleset segített hozzá. Nem én vezettem az autót, mely 1996. január 22-én egy hétméteres szakadékba zuhant, majd ott lenn a fagyott földön még 120 métert pörgött. Én kómába estem, két napig voltam az „Úr vendége”, és utána fél évig szanatóriumban tanultam újra járni, beszélni.

A Nyílik a rózsa című televíziós népdal-vetélkedőben, a TV képernyőjéről felvéve

Erről már sokszor beszéltem, de megkerülhetetlen, hiszen ebből a borzalmas állapotból a sértetlenül megmaradt gitárom segített kikerülni. Hihetetlen, hiszen két napig ott dekkolt a felismerhetetlenségig összetört kocsiban, utána a túlfűtött szanatóriumban bontották ki egy hónap múlva. És EL SEM HANGOLÓDOTT…… Ez valódi csoda. Ez adott erőt a folytatáshoz. Ha ő, a gitárom megmaradt, nekem is élnem és gyógyulnom kell…. Nekikezdtem a régi álom megvalósításának: itt a lehetőség, hogy taníthassak! Hogy egy olyan zeneiskolát hozzak létre, ahol énekes-gitáros előadóművészetet lehet tanulni! Ahogy belemélyedtem a témába, rájöttem, egész Európában nincs olyan intézmény, ahol egyben a zenei ismereteken kívül öltözködésbeli, szerzői jogvédői, menedzseri tudnivalókat is tanítanak! Mindent, ami ahhoz kell, hogy kiállj, és énekelj…A mikrofonkezeléstől a szép beszédig, a hajviselettől a mozgásig mindent meg kell tanulni!

Az orvosi kezelések közben egyfolytában telefonáltam, szerveztem. Hogy kiktől és mit kéne majd a diákoknak megtanulni….És fél év múlva mankókkal ugyan, de megnyitottam a Krónikás Zenedét, amely ma is, 17 év óta minden állami támogatás nélkül él. Él és szolgálja a tizenötmilliós magyarságot. Megyünk mindenhova, ahova hívnak. És nem a pénz vezet, hanem az, hogy adjunk. Hogy adhassunk. Hogy derűt, könnyeket, mosolyt csaljunk a megfáradt emberek arcára. Hogy érezzék, vannak olyanok, akik azért élnek, azért dolgoznak, hogy az ő életük egy kicsit szebb legyen. Visszaadni a hitet, a reményt, hogy lesz még szebb ez a csúnya világ.

Az általad alapított Krónikás Zenede ez alatt a majdnem két évtized alatt sok fiatal zenei pályafutását indította el. Kik voltak a diákjaid?

Közel négyszáz fiatal tanult hosszabb-rövidebb ideig a Zenedében. Nagyon sokan maradtak a pályán. Ha a Misztrál együttes nevét említem, sokan tudják, hogy a napokban volt újabb lemezbemutatójuk, 15 éve együtt muzsikálnak. Szakács Ildikó nemzetközi énekversenyeket nyer, a Magyar Állami Operaházban csodálatos szoprán szerepeket énekel, legutóbb Gara Mária szerepét. Az internetet nemrég bejárta egy kép, ahol Csobolya József kárpátaljai diákom Andrea Bocellivel áll az öltözőben, ő is az Operaház kórusának tenorja. De említhetem Szabó Gyula Győzőt, szászrégeni diákomat, aki a Madách Színház tagja. Vagy Vanya Róbertet a Felvidékről, Tardoskeddről, aki a Győrben nemrég bemutatott Sakk musical egyik főszereplője.

Vagy a Ram Colosseumban előadott Toldi címszereplőjét, György Rózsa Sándort Gyergyóremetéről, vagy a Maszkura és a Tücsökraj együttes vezetőjét, Bíró Szabolcsot, aki szintén Erdélyből érkezett, vagy az Avatar zenekar lobogó hajú énekesét, Moldován György Szabolcsot, vagy a televízióban is sokat látható Regélők énekegyüttest, vagy a székelyudvarhelyi Shadows zenekar rockénekesét, Szígyártó Csabát, vagy a Jimmy Taylor Band névadóját, Szabó Ferencz Lórándot, és akkor még annyi mindenki kimaradt a felsorolásból… Hiszen az Osztováta együttes vezetője, Zoltáni Zsolt Székelyderzsről érkezett,  akinek az öccse, Csaba szintén krónikás volt, ma Székelyderzs polgármestere, ráadásul a nemrég alakult Terra Siculorum zenekar billentyűse, a gitár és az ének Nagy Magyari Zoltán feladata, aki iskolatitkár is volt a Zenedében. De még folytathatnám a sort Lázár Imolával, aki tűzzománc- művész lett, és bocsánat, annyi mindenki kimaradt….


A tanítás mellett maradt időd a fellépésekre? Vitted-e magaddal a diákjaidat is?

Hajjaj…Az első időkben volt olyan, hogy évi 250-300 előadásom volt, ebből vagy 200 alkalommal a diákokat is vittem. Mindig az jöhetett, aki éppen valami szépet alkotott. Ez volt a motor, a hajtóerő. Hogy nemcsak a tanteremben, hanem élőben, élesben ki lehetett próbálni, amit az órán megtanultak. Aztán, ahogy a kultúra egyre inkább háttérbe szorult, nagyon megéreztük, igencsak lecsökkent az előadásszám. Tavaly alig volt 50 előadásunk. A Média egyáltalán nem, vagy csak ritkán foglalkozik velünk. Az, ami jó, ami szép, amiben nincs gyilkosság, erőszak, ami csak a lelket simogatja meg, az ma TV-be, rádióba nem kell. Most, hogy 45. színpadi évemet is betöltöttem, és még ennyire aktív vagyok, ez megmozdította a Duna Televíziót, mert a Kívánságkosár című műsorban körülbelül 20 percet rám szántak, érdemes az interneten rákeresni a november 14.-i adásra…

A Kossuth Rádióban az Arcvonások című műsorban készült velem közel egy órás portré. A Mária Rádióban is két nagy műsort szántak rám, tehát megkülönböztetetten jobb helyzetben vagyok, mint a többi kollégám. Egyszerre három lemezen is dolgozom, pont ma döntöttem el, hogy Lélekszirmok-Lélekszilánkok lesz a most decemberben megjelenő új nagylemezem címe. A Krónikás Zenede is CD-kiadásra készül, ez kb. márciusra fog megvalósulni. Közben hangoskönyvön is dolgozom, finisben vannak a munkálatok Richard Bach: Jonathan, a sirály című kisregényével is, ezen kivételesen nem énekelek, hanem mondom a könyvet, ez újdonság.

Alaposan megpróbált az élet, de te mindig talpra álltál. Az autóbaleseted után fél évig lábadoztál, ezt elmondtad, ennek lett eredménye a Krónikás Zenede. Hogy saját lakásodat eladtad, mert csak így tudtál otthont teremteni a határon túlról érkezett tanítványaidnak, már az is hősies tett volt. De hogyan vészelted át azt, hogy a két kezed munkájával létrehozott iskolából kilakoltattak benneteket?

Tegyük mérlegre a dolgokat. A baleset előtti életemet, a sikereket, az ismertségemet, a szép rózsadombi lakást, a viszonylagos jólétet. Jött a baleset. És a felismerés: nem vihetek el magammal semmit, csak a lelkemben felhalmozott élményeket, a fejemben összegyűlt tudást, az emberi kapcsolatok által kapott szeretetet. És annak a felismerése, hogy mi a dolgom ezen a világon. Hogy miért hagyott itt az Úr a földön. Ezt megértettem. Háromszor kapott el a rák. Három szívinfarktust kellett túlélnem. Súlyos, inzulinos cukorbeteg lettem a baleset utáni sokkhatástól. Ennyi egy orvosi lónak is elég lenne. Mindenből kigyógyultam, elfogadtam, viselem. De aki a hétköznapjaimat látja, azt is látja, hogy a nap 24 órájából legalább 16-ot átdolgozom….És nem nyavalygok, és nem siránkozom, hanem megpróbálok tenni. Mindig ADNI. Mikor mire van szükség. Egy jó szóra, egy mosolyra vagy egy falat kenyérre. Ha nekem van, biztos, hogy adok. És nem várok el semmit.

A kilakoltatásra azért került sor, mert miután a romhalmazt emberi lakássá varázsoltuk 50 főnek, addig bizony minden pénzem elfogyott. Nem tudtuk fizetni a fűtést. Utcára kerültünk. Ötvenen. Megpróbáltam mindenkit albérletekbe, rokonokhoz meg ismerősökhöz elhelyezni. Azt hittem akkor, hogy mindennek vége lesz. Ennyi volt a Zenede. És két hónapnyi döbbenet után elkezdtek újra szállingózni a krónikások…És mentünk iskoláról-iskolára, délutánról délutánra, óráról órára tanulni. Fogytak a lehetőségek, fogytak a tanárok, – de ma is vagyunk…Mádi Szabó Kati néni a saját lakásában tanítja a hangtechnikát, Schmidt Ferenc Vácról jár be szerdánként. A fiam lakásában tartjuk 35 négyzetméteren az órákat. Akkora tömegnyomor szokott lenni, hogy egy tűt sem lehet leejteni. Ülnek a diákok az ágy szélén, mint a verebek a sürgönydróton. Ülnek a lépcsőn, vagy a padlón, mert csak két szék van itt. De nem baj. Ennek is megvan a hangulata. Tényleg olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Ki teát főz, ki kávét iszik, amíg sorra nem kerül. Állami támogatás nélkül, az előadásaink tiszteletdíjából meg az eladott CD-ink árából tartjuk fenn önmagunkat. Kell ennél több???? Élünk. Vagyunk. Szolgálunk. Hogy nem jut ránk elég fénysugár? Akkor is tesszük a dolgunkat. Krónikások vagyunk. Ez a kor jutott nekünk. Akkor hát e kor krónikásai vagyunk, – és leszünk…..

Munkásságodért milyen elismerésben részesültél?

A legmagasabb zenei kitüntetés a Liszt Ferenc-díj, ezt a Parlamentben 1986-ban vettem át. Bartók Béla-díjat 2002-ben kaptam. A Magyar Köztársasági Érdemérem Kiskeresztjét 1993-ban. A szép magyar beszédért Kazinczy-díjjal tüntettek ki. Még az “ősidőkben” a Népművészet Ifjú Mestere címet kaptam. Berlinben 1973-ban Arany fesztiváldíjat kaptam a Világifjúsági Találkozón 45 ország 122 versenyzője közül. 1996-ban bekerültem a Guinness Világrekordok Könyvébe. Számtalan rádiós nívódíjban részesültem, hiszen közel 300 dalomat rögzítette a Magyar Rádió. (Az mellékes, hogy már alig van olyan rádióállomás, ahol ezeket hallani lehetne…) 1980-ban én voltam az Év Előadóművésze, s a Gyújtottam gyertyát című lemezem lett az Év Hanglemeze, a Zeneakadémián vettem át ezt a díjat….A Szent György Lovagrend és a Vitézi Rend tagja vagyok, és a magyar Kultúra Lovagja címet ís megkaptam. Mindegyiknek örültem, de a legbüszkébb a közönség szeretetére vagyok…….
 
Kiknek a jelentkezését várod a Krónikás Zenedébe? Hol és hogyan jelentkezhetnek?

A Krónikás Zenedébe olyan fiatalokat várok, akik nagyon szeretnek és tudnak valamilyen szinten énekelni. Nem hátrány, ha valamennyire már tudnak gitározni, és rendelkeznek zenei előtanulmányokkal. Elsősorban népzenét, virágénekeket, történelmi dalokat, megzenésített verseket éneklőket várunk. Engem a devainagykamilla@freemail.hu címen lehet elérni, de a facebookon is megtalálhatnak. 

Két kicsi fiam, Balázs és Bálint – Ma már felnőttek

Ezen a különleges évfordulón hogyan foglalnád össze ars poétikádat? Miért küzdöttél, mit akartál elérni, mit könyvelsz el sikerként az életpályádon? Van-e erőd folytatni a megkezdett munkát?

Az autóbaleset után a szanatóriumban egy verseskötetet írtam Versvigasz címmel. Ma sem tudnám jobban megfogalmazni, mint “Ars pro Musica” című versemben akkor…..Hosszú vers, de az utolsó két versszakát idemásolom:

“Mentem házról-házra
Országról országra
Mindig gyógyírt vinni
Mások bánatára.
 
Megyek még eztán is
– Égből jött feladat –
Osszam szét Köztetek
Egész önmagamat….”

Hogy van-e erőm? Három lemez készítése közben, egy hatalmas koncert előkészítésébe merülve, mindezen közben délelőtt 10-től este 10-ig tanítva ez kérdés lehet??? Igen, van. Mert érzem, hogy szeretnek, és a legfontosabb, hogy szükség van a munkámra. Hogy használhatok. Igen. És ha érdeklődő tekintettel találkozom, osztom-adom mindazt, amit ez alatt a 45 év alatt megtanultam.

Hogyan segíthetnek rajtatok a jóakaratú emberek vagy cégek, közösségek? Úgy tudom, van egy alapítványotok is.

Sajnos az Alapítványunk “alszik”, egyáltalán nincs rajta pénz, viszont van rajta inkasszó….Mert mínuszban vagyunk…Ha egyetlen fillér érkezik rá, már viszi is az Apeh, tehát ilyen úton nem lehet segíteni rajtunk. De ha előadásokra meghívnak, nemcsak jótékony célúakra, hanem tiszteletdíjért, akkor meg is tudunk dolgozni érte…Vannak csodálatos lemezeink, 17 féle, üzletben sajnos nem kaphatók, pedig előadásaink után szinte széttépik egymás kezéből őket…

Meg ha valaki hangosítási tárgyakkal tudna meglepni, örülnénk…SM 58-as dinamikus mikrofonokra, hangfalakra, állványokra lenne szükségünk, hangkártyára, sorolhatnám…Most például jól jönne, ha hirtelen valaki a lemezborítók készítésében tudna segíteni, a fejemben készen van a terv, a borítószövegek, csak nem értek a technikához….Ha kiadó is segítene a most elkészült Lélekszirmok című lemezemmel kapcsolatosan.

Aki el akar érni, még egyszer írom, a devainagykamilla@freemail.hu email címen vagy a facebookon megtalál.…És minden érdeklődőt sok szeretettel várunk a koncertünkre, melynek plakátját itt láthatják.

Drága Kamilla, a Montázsmagazin szerkesztői és olvasói nevében jó egészséget, sok erőt, vidámságot, kitartást kívánunk neked, hogy még sokáig örülhessünk gyönyörű énekednek! Tanítványaid pedig vigyék el a nagyvilágba önzetlen, segítőkész, példamutató tanári-énekesi tevékenységed hírét!

Weninger Endréné

2013. december 11.

Hozzászólások