Versekkel emlékezünk 1956 októberére, a magyar forradalomra, a szabadságért vívott harcra, a sok-sok áldozatra, vérre, gyászra.

1956_30

Albert Ferenc

Igaz történet
(1956-ra emlékezve)

Történt egyszer nagyon régen
emberöltő messzeségben;
Kárpát-hazának közepén
egy nép, ki vesztve a reményt,
szunnyadt, mint hamvában parázs.

Őszi szellő lengedezett,
sodort színes leveleket,
s izzani kezdett a parázs,
midőn szél fútta le hamvát,
lángra gyújtott szunnyadó reményt.

A futótűz gyorsan terjedt;
a lefojtott must megerjedt,
szétfeszítve vörös dongát,
elárasztva teret, utcát,
és szabadságát ünnepelte.

Közben vajúdott a sátán;
szült fia jött lánctalp hátán,
eldördültek a fegyverek,
vérbe fagytak az emberek,
a védtelenek sorra haltak.

És ismét feszült a donga;
a sátán-bognár abroncsa
izzón szórt vörös csillagot,
a hóhér könny nélkül akasztott,
de sírva feszült meg a kötél.

A rozsdás drót fájdalmában
harapott holtnak húsába,
közben nyikorgott a szekér
a sírkert végső szegletén;
rajta drót-gúzsban, csupasz hulla.

Szikrát szórt az ördögpata;
magyar magyarnak farkasa,
pufajkába bújt a sátán;
ököljog, pincék homályán
hirdette a sztálini eszmét.

Az álnok nyugat buzdított,
majd hátrált, sunyin lapított;
már megalkudott a koncon,
hogy egy népet miként dobjon
a vörös sátán asztalára.

Mártírok és hősök vére,
a Magyar Nemzet reménye,
szabadság és tudat magva
elszórtan a rőt avarban,
megtörten várta az új tavaszt.

1956_1

 

Kovács István József: Sortüzek

Gyermekként… az  ’56 ősze megcsapott:
Októberi viharban tankok, és katonák,
Kamaszok fegyverrel, és lehulló csillagok.
Emlékeimben élnek,… lőporfüst kavarog.

Nemzeti zászlónk alatt, imádság, fohász,
Szózat a néphez… himnuszt énekelve
együtt dobban szívünk, most is kiver a láz,
mert végigsöpörtek sortüzek…gyász, gyász.

Gyermekkoromban megcsapott a halál szele,
Véres volt a föld, az őszi fák levele.
November… arcomra egy könnycsepp ráfagyott.
Halottak… virágok, véres krizantémok.

Temetők csendje, kopjafák és sírhalmok!
A gyászom megmaradt,… éveim rohantok
De én nem felejtek,… Nem felejthetek!
Fülembe csattognak még a gyilkos sortüzek!

Tiszakécske, 1994. április.

1956_2

maroti_1956

 

Hozzászólások