150 éve, 1868. szeptember 6-án hunyt el Szendrey Júlia, magyar író- és költőnő.

Nevét legtöbben Petőfi Sándor kapcsán ismerik: ő volt múzsája, majd később felesége is, akihez több híres versét is írta. Ő a címzettje például a Reszket a bokor mert…, a Szeptember végén, valamint az Itt van az ősz, itt van ujra… című verseknek. 1848-ban ő készítette Petőfi azóta híressé vált kokárdáját a párizsi trikolór mintájára, innen terjedt el azután Magyarországon a kokárdaviselés szokása.

Petőfi halála után hamar újraházasodott, új férje Horvát Árpád történész lett. Bár az eskető pap Júlia lánykori nevét jegyezte be, házasságuk így is a korabeli lapok címlapjaira került, és országos felháborodás, gúnyos írások kísérték. Kezdetben boldog kapcsolatuk idővel megromlott és bár Horvát Árpád feleségeként halt meg, sírján Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia név szerepel.

Andersen meséinek első fordítása mellett több verset és elbeszélést is írt, művei közül mégis inkább naplóját, levelezését és halottas ágyán tett vallomását olvassák napjainkban.

“Gondolatim, érzeményim
Szárnyra keltenek,
Nyitva hagytam kalitkájok
S elröpültenek.

Ne szálljatok a világba
Ne hagyjatok el,
Nem vár ott barát ti rátok
Nem meleg kebel.”

– írja a költőnő Gondolatim, érzeményim… című versében.

Halálának évfordulója jó alkalom arra, hogy megismerkedjünk egy kicsit költészetével is: verseit a régi magyar költők műveit gyűjtő Eternus.hu oldal kezdte ez alkalomból publikálni a https://www.eternus.hu/szerzo/Szendrey_Julia oldalon.

Forrás: Eternus.hu

 

Hozzászólások