Július 22-én ünnepeljük Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének évfordulóját, amely méltán emeli őt nemcsak a magyar, hanem a világtörténelem legjelesebb hadvezéreinek sorába.

Közeledő török veszedelem

A folyamatosan erősödő Oszmán Birodalom a nyugati keresztény világ döbbenetére alig két hónapos ostrom után 1453. május 29-én elfoglalta Konstantinápolyt. Ezt a  fegyvertényt a korát messze megelőző szinten álló tüzérség, szárazföldi erők és hajóhad együttműködése tette lehetővé. A fiatal és energikus II. Mehmed nem elégedett meg azzal, hogy birodalmának patinás fővárost adott, hanem nyíltan hangoztatott célja volt, hogy lovát a Szent Péter-bazilika oltárához köthesse. A Rómába vezető út következő állomása Magyarország volt.

 

II. Mehmed szultán

 

Magyarország már 1456 kora tavaszán híreket kapott arról, hogy a szultán személyesen vezeti hadait Nándorfehérvár (ma Belgrád) ellen. A védelem előkészületeit Hunyadi János irányította, mivel a Habsburg házból származó V. László csekély kíséretével színleg vadászni indult a budai várból, Bécsig azonban meg sem állt. Hunyadi megfelelő erőkkel és megbízható vezérrel látta el a várat sógora, Szilágyi Mihály személyében, és elkezdte csapatai összegyűjtését. Az ismételten meghirdetett keresztes háborúba pedig egy olasz ferences szerzetes, Kapisztrán János toborozta az embereket.

 

III.Callixtus pápa kiadja a harangozásról szóló bullát

 

Felhívás harangozásra

III. Callixtus pápa 1456. június 29-én bullában rendelte el a keresztények számára, hogy imádkozzanak Hunyadi győzelméért, bárhol éljenek is a világban.
Nándorfehérvár ostroma 1456. július 4-én kezdődött. Hunyadi János és a keresztesek csak 10 nap múlva érkeztek a fenyegetett erősséghez. A török dunai hajóhadat súlyos taktikai hibái miatt július 14-én sikerült megsemmisíteni, és így megnyílt az utánpótlás útja a várba.
A török csapatok július 21-én este indítottak döntőnek szánt rohamot a vár ellen, de a hajnalig tartó elkeseredett küzdelemben sikerült visszaszorítani a támadókat. Az éjszakai harc annyira kimerítette a feleket, hogy sem a falak és várkapuk, sem a török tábor őrzését nem oldották meg.

 

A Nándorfehérvár körüli hadműveletek

 

Győzelem

Így fordulhatott elő, hogy néhány, az éjszakai harcokból kimaradt keresztes, Hunyadi parancsát megszegve kisétált a várkapun és nyilakkal támadta az anatóliai hadtest táborát. A törökök megpróbálták elzavarni a kis csapatot, de társaik a várból és a Száva másik partjáról segítségükre siettek. Amikor Kapisztrán János személyesen akarta visszaparancsolni a vezetése alatt álló kereszteseket a harcból, megjelenését félreértették, és az általános támadás jeleként értelmezték. Az egyre jelentősebb számú magyar csapat ellen a törökök megindították főerőiket.

Hunyadi nem engedhette meg, hogy a keresztesek a török áldozatai legyenek, ezért kényszerűségből elitcsapataival a kitörés mellett döntött. A gyér védelemmel rendelkező török tüzérséget lerohanta, és elfoglalta az ágyúikat. E ponton dőlt el a csata sorsa, mivel ezt követően az oszmán haderőt saját ágyúival lőtték. A csata hatalmas mészárlásba torkollott. II. Mehmed szultán elmenekült, Szófiáig állítólag le sem szállt a lováról.

 

Hunyadi János

 

A hiányzó folytatás

A fényes diadalt követően a török elleni sikeres hadjárathoz minden körülmény adott volt: morálisan és katonailag szétzilált ellenség, Nyugat-Európából érkező tekintélyes segédcsapatok. A győzelem azonban mégis kiaknázatlan maradt, mivel Hunyadi János augusztus 9-én pestisben váratlanul meghalt. Kapisztrán János október 23-án követte őt a sírba, így megfelelő vezér nélkül a hadjárat elmaradt.

A győzelem jelentősége felbecsülhetetlen, mivel a korabeli rendkívül széttagolt Európában nem létezett olyan politikai vagy fegyveres erő, amely a siker reményében szállhatott volna szembe a török csapatokkal.

Schramek László

 

 

Hozzászólások