Több tízezer honfitársunk látogatja meg évről évre Velencét, amelynek neve hallatán a lagúnák, a Szent Márk tér és a gondolák jutnak eszünkbe. De vajon kik és mikor alapították Velencét? Honnan származik a dózse név? Mi fenyegeti a lagúnák világát? Mit jelent a város nevével szinte összeforrt serenissima jelző?

velence1

A Canal Grande

 

A menedéket adó lagúnák

A velencei hagyományok szerint a napokban ünnepeltük a város alapításának évfordulóját, ugyanis 421-ben március 25-én kezdődött a lagúnák benépesítése. Természetesen a ránk örökített dátumok és legendák pontossága megkérdőjelezhető. Egy másik monda szerint városukat Trója egyik védője, Antenor alapította. A valóság azonban sokkal prózaibb. A Római Birodalom összeomlását követő századokban az emberek biztonságot kerestek az Adriai-tenger északi partja előtt húzódó lagúnák szigetvilágában.

A korai középkor első századaiban Velence későbbi területe a Kelet-Római Birodalom érdekszférájába került. Az itt lakók életét katonai vezérein keresztül irányította, akik a dux címet viselték. Az idők folyamán a kelet-római helytartót a lagúnák lakossága maga választotta. A fennálló hatalmi viszonyok elismerését jelentette a 812-ben Aachenben megkötött béke, amely Velencét néven nevezte és határait elismerte.

velence2

A Rialto-híd

A város akkori központja már megegyezett a maival, amelyet rivus altusnak (magas part) neveztek, a helyi nyelvjárásban ez alakult át Rialtóvá, mely nevet ma Velence leghíresebb hídja viseli. A polgárok a békét követően továbbra is maguk választották meg a helytartót, akiknek a címe a velencei dialektusban doge (ejtsd: dózse, jelentése megegyezik az irodalmi olasz duce-val).

A város identitása szempontjából hasonlóan fontos eseménynek tekinthetjük, hogy 828 körül velencei kereskedők elrabolták Alexandriából Szent Márk evangélista csontjait, és így őt tekintették a város védőszentjének.

velence3

A tengeri nagyhatalom

A kereskedelem fejlődése és a stabil társadalmi berendezkedés folyamatosan növelte a városállam hatalmát. A 13. század elejére Velence a Földközi-tenger medencéjének legfontosabb tengeri hatalmává vált. A városhoz tartozott fénykorában (1500 körül) Ciprus, Kréta, Korfu, az isztriai és a dalmát partvidék és számtalan kisebb-nagyobb sziget, valamint Északkelet-Itália legnagyobb része. A város történelmének zenitjén jövedelmei minden más európai államét meghaladták.

A hanyatlás kora

A virágzás azonban a 16. században előbb lassú, majd egyre gyorsabb hanyatlásba ment át. Elveszett Ciprus (1571), majd Kréta is (1669). A lecsúszás oka részben a földrajzi felfedezésekben keresendő, mivel a 16. század második felére a tengeri kereskedelem legfontosabb útvonalai a Földközi-tengerről az Atlanti-óceánra helyeződtek át, másrészt az Oszmán Birodalommal folytatott sorozatos egyenlőtlen küzdelem felőrölte a városállam erejét.

velence6

A velencei lagúna műholdképe

Velence politikai önállóságát 1797-ben veszítette el, előbb francia, majd osztrák uralom alá került (1814). Az egységesülő Olaszország 1866-ban szerezte meg a maga számára. Ezt követően a város a turisták és a nászutasok kedvelt célpontja lett.

Mit köszönhetünk Velencének?

A több évszázadon át tartó virágkor azonban mind az épületek, mind a képzőművészetek terén hatalmas kincsekkel gazdagította a világot: Marco Polo, Veronese, Tiziano, Giorgione, Tintoretto, Monteverdi, Vivaldi életének legfontosabb szakaszai a lagúnák városához köthető. Az épületek közül a Szent Márk tér egésze (Szent Márk székesegyház, Dózse Palota, az Opera, a Rialto-híd, és a Canal Grande palotái érdemelnek említést).

A folytatásban Velence jelenéről, és a létét fenyegető veszélyekről lesz szó.

Schramek László

Hozzászólások